Fagyöngy – Hetedik történet

Az Isten amikor teremtette a Világot először az eget árasztotta el emberekkel , növényekkel és állatokkal.
Majd a földre küldött belőlük egy-egy példányt, hogy szaporodjanak és elárasszák, szépítsék a földet.
Ahogy a földre értek minden növény elhelyezkedett valahol, majd szaporodva szépítették maguk körül a Földet, csodásan beborítva mindent.
Az Isten minden növényből küldött egy-egy példányt.
Sajnos a kedvenc növényét a Fagyöngyöt nem akarta a földre küldeni, hogy csak ott a mennyben szépítgesse magát, az Isten örömére.
Mert nagyon szép volt csillogó gyöngyeivel, tudta ö is hogy o a legszebb növény és Isten csak maga mellet akarja tartani.
Nagyon büszke volt magára, egész nap csak cicomázta magát tündökölve boldogságtól.
Egy nap éppen nagy cicomázásban volt és addig sürgött – forgott, amíg egyszer csak leesett a földre Nagyon megijedt és csak hullt- hullt a könnye, maga után hagyva csillogó gyöngyeit.
Bár nem ismert egy növényt sem, azt sem tudta milyen a Nap melege és milyen a Szélnek fuvallata.
Meg a Holdat sem látta soha. Soha nem érezte magát ennyire elhagyottan.
Csak esett-esett közben könnyeivel mosta az eget, földet, amik csillogtak mint a gyöngy szemek.
Nagyon árván érezte magát, senkit sem ismert, addig amíg egy szép almákkal teli vadalmafa meglátta és huncutul kacagott neki .
Majd megszólalt, kedves, csilingelő hangján:
-Ki vagy honnan jössz? Oly ismeretlen vagy számomra.
Majd megszólalt bátrabban egy kicsit:
-Isten hozott barátom ,biztos hosszú volt az út amíg ide értél ,látom egyedül vagy,gyökér nélkül.
-Pihenj meg rajtam ,úgyis olyan árvának érzem magam.
-Én majd segítek neked hogy eledelt és vizet kapjál tőlem.
-Köszönöm szépen ,de hol pihenhetek meg kérdezte a Fagyöngy?
-Itt rajtam ,mert látom nincsenek gyökereid ,majd én táplálni foglak és vizet is kapsz tőlem .
Nagyon meglepődött Fagyöngy.
-Itt mindenki eszik és iszik? – kérdezte.
-Persze válaszolt az Almafa.
-Minden növénynek van gyökere és az Anyaföldböl iszunk, eszünk
mert különben meghalnánk.
-Látod én milyen szépen kifejlődtem, alattam az Anyaföld nagyon gazdagon táplál és mindennap friss vízzel itat. .
-Ha rászállsz az ágaimra én táplállak és itatlak szólt az Almafa.
-Rendben mondta a Fagyöngy, köszönőm szépen,és szép lassan rászállt a fára.
-Hogy hívnak téged? Kérdezte a Fagyöngy?
Én vagyok az Almafa, gyönyörű termésem van, sok embert táplálok és mindenki szeretem engem.
-Látod milyen nagyra nőttem és tele vagyok terméssel.
Fagyöngy csodálkozott de máris rátelepedett az egyik fa ágra boldogan ,hogy barátra talált
Boldogan teltek napjai az Almafával együtt csevegtek ,szépítgették magukat ,időnként Fagyöngy el- el hullajtott egy pár könnyet az égi Világ emlékére, meg a fa alatt csókolózó szerelmes párokra.
A szerelmes párok akik az Almafa alatt csókolóztak érezték a könnyek hatását.
Tartós szerelmére találtak.Gyakran visszatértek az Almafa alá.
Egy idő után bizony az Almafának , nem volt olyan beszélő kedve ,mint régen.
Már enni sem tudott nagyon, de azért még mindig csevegett a Fagyönggyel, de halkabban
de azért várta az éjszakai szerelmes párokat.
-Mi történt veled kérdezte a Fagyöngy?
-Beteg vagy?
Az történt hogy amióta te velem élsz kevesebb ételt és italt tudok fogyasztani,mert neked is kell adjak
mondta az Almafa.
Fagyöngy nagyon elkeseredett,
-Én okoztam neked drága barátom ezt a szerencsétlenséget?
Nem tudta hogyan segítsen az Almafa barátján.
Nemsokára az Almafa kiszáradt és Fagyöngy keserves könnyeket hullatott.
könnycseppjei apró kis fehér gyöngyökké megmerevedtek,nem hulltak a fára.
Észrevette ,hogy a szerelmes párok sem látogatják többé,mert öt sem táplálta senki, magára maradt.
Nagyon szomorú lett Fagyöngy.
Egy éjszaka egy angyalka meglátogatta és megmagyarázta, hogy nem volt ö a hibás, sajnos ez az élet rendje , de tudsz segíteni a barátodon súgta a kis kedves angyalka.
Bár nincsenek gyökereid de nagy gyógyító hatásod van, próbáld meg, ejtsél egy pár könnyet az Almafa barátodra és meglátod mekkora hatással jár.
Fagyöngy reggel alig várta, hogy virradjon a Nap arany sugarában felkészült.
Megfogadva az angyalka szavait Fagyöngy, sírni kezdett hosszasan és igyekezett minden könnycseppjét ráejteni a kiszáradt barátjára.
Másnap csodák- csodája az Almafa megszólalt és szép lassan kezdte visszanyerni eredeti bokrosságát . Mind szebben és szebben felépült majd hajtásba borult ,virágzott és termett
mint ahogy máskor is csinálta Hálásan nézett Fagyöngyre még egy csókot is kimért neki.

Mind több szerelmes pár látogatta meg őket, újból, mert csókjaik áldva volta a Fagyöngy könnyeivel.