Egyszer régen egy éjjel „beliner kendőbe” bugyolálva, kiszöktem az udvarra.
Fehér volt minden, persze ez volt a szökésem oka.
Nagymamám mesélt nekem őszi estéken, a Hóanyóról aki az égben sepreget, és ha megrázza a párnát, dunyhát, idelent hópelyhekkel lesz teli minden.
Gyermeki hiszékenységgel, lehettem talán három éves, azt gondoltam, hogy ha felnézek a hóesésben látni fogom a Hóanyót ki éppen a párnáját rázza, hiszen olyan szépen, nagy pelyhekben esett a hó.
Az eresz alá kuporogtam, áhítattal vártam a pillanatot. Gondoltam, ha meglátom, majd integetek, és verset is mondok neki. Talán közelebb jön, és az is lehet, hogy a barátom lesz.
Buzgóságom nem tudom meddig tartott, de álommanó legyőzte a várakozásomat.
Elaludtam az eresz alatt. Hajnal lehetett, amikor nagymamám hangjára ébredtem. Kétségbeesetten szólongatott, dideregve, mert rajtam volt a beliner kendője.
Kérdezgette mi lelt, hogy odakint akartam aludni. Várattam a válasszal, mert bántott a dolog, hogy elaludtam, de látva szomorú arcát megsimogattam, odabújtam hozzá, ne lássa mennyire restellem magam az alvás miatt.
Suttogva elmondtam neki, látni akartam a Hóanyót.
Fehér volt minden, persze ez volt a szökésem oka.
Nagymamám mesélt nekem őszi estéken, a Hóanyóról aki az égben sepreget, és ha megrázza a párnát, dunyhát, idelent hópelyhekkel lesz teli minden.
Gyermeki hiszékenységgel, lehettem talán három éves, azt gondoltam, hogy ha felnézek a hóesésben látni fogom a Hóanyót ki éppen a párnáját rázza, hiszen olyan szépen, nagy pelyhekben esett a hó.
Az eresz alá kuporogtam, áhítattal vártam a pillanatot. Gondoltam, ha meglátom, majd integetek, és verset is mondok neki. Talán közelebb jön, és az is lehet, hogy a barátom lesz.
Buzgóságom nem tudom meddig tartott, de álommanó legyőzte a várakozásomat.
Elaludtam az eresz alatt. Hajnal lehetett, amikor nagymamám hangjára ébredtem. Kétségbeesetten szólongatott, dideregve, mert rajtam volt a beliner kendője.
Kérdezgette mi lelt, hogy odakint akartam aludni. Várattam a válasszal, mert bántott a dolog, hogy elaludtam, de látva szomorú arcát megsimogattam, odabújtam hozzá, ne lássa mennyire restellem magam az alvás miatt.
Suttogva elmondtam neki, látni akartam a Hóanyót.
2016.12.19.
mami Kedves Rózsa! Örülök a szavaidnak, örömmel fogadom a szeretetedet, kicsit megkésve, de sajnos nehezen tudok itt lenni.
Kívánok minden jót. Maria
mamuszka! köszönöm kedves szavaidat, örülök, hogy olvastál.
Maria
Kedves Tollforgató!
Kedves emlékeket ébresztett bennem is történeted. Öröm volt olvasni!
Szeretettel: Jártó Róza /mami/
Holle anyó klasszikus meséjének egyéni változata