A kirakat

– Hé, ember! Nézzél már végig magadon! Te most komolyan gondoltad, hogy így jössz ki az utcára? Igazán vehetnél magadnak néhány divatos ruhát, meg egy normális cipőt. A hajadról meg inkább ne is beszéljünk, az maga a borzalom. Úgy néz ki, mint egy szétdobált szalmakazal. Ilyen külsővel, nem fogsz egy jó nőt sem felszedni.
– Nem is akarok. Én csak ezt a néhány könyvet szeretném visszavinni a könyvtárba. Minek oda kiöltözni?
– Könyvek? Te úristen, hát hol élsz te?! Mit gondolsz, mégis ki olvas manapság könyveket?
– Például én. Meg még rajtam kívül néhány ember.
– Szóval te csak lazán sétálgatsz itt, könyvekkel a hónod alatt, és arra számítasz, hogy belebotlasz egy igazi bombázóba? Ébredj már fel, kisapám!
– Ami azt illeti, a könyvtárba is járnak nők, nem is akármilyenek.
– És akkor mi van? Tudod mi kellene neked? Egy menő kocsi, valami laza szerkó, és a többi már menne magától.
– Amire én vágyom, az egy jó könyv, és mellé egy pohár jóféle vörösbor. Utána mondjuk jöhetne egy csinos nő is.
– Ember, te nem tudod mi az igazán frankó!
– Lehet, hogy így van, nem is vitázok veled. De tudod mi az, amit igazán nem tudok, pedig nagyon érdekelne? Ki vagy te tulajdonképpen, és honnan ismerjük egymást?
– Én vagyok az, aki jót akar neked. Különben is, nem mindegy az neked, hogy ki vagyok? Mihez kezdenél egy névvel, mi vagy te, körzeti megbízott? Ne is tartsál fel tovább, van nekem jobb dolgom is, na szevasz!
– Végre egy igazán jó ötlet.
– Értem én, szóval ez a hála, amiért az ember önzetlenül segíteni szeretne. Tudod mit? Itt is hagylak egyedül, nézzed csak a tükörképedet a kirakatban, az a neked való társaság!
Ezzel aztán sarkon is fordult, és eltűnt a sétálóutca forgatagában. ;Elképesztő, hogy micsoda emberek vannak! Jobb is ha indulok, mert ma úgy látszik, vonzom a bolondokat.;
De néhány lépés után megtorpantam, és inkább a kirakat felé fordultam. Végignéztem magamon a kirakat üvegében, tetőtől- talpig. ;Ha jobban meggondolom, tényleg jól jönne néhány új cucc, és egy divatosabb frizura. Te jó ég, hogy áll a hajam, így jöttem ki az utcára?;

“A kirakat” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Ez is nagyon tetszik Attila, mint a többi írásod. 🙂
    Szeretettel:
    Pilla

  2. Kedves kis írásod elgondolkodtatott, ugyanakkor megmosolyogtatott. No, meg tanulságos is. Egyszóval – tetszett kis történeted!

    Üdvözlettel,
    Etel

Szólj hozzá!