Kibújik felhő takarója alól a Nap és első dolga bekukucskálni az Idős Otthon legszélső szobájának keletre néző ablakán. Reggelente első sugarával ébreszti Győző bácsit. Csakhogy ma nem találja ágyában az idős urat. Lehet, hogy este elment mulatni, megünneplendő a 80. születésnapját? Jobban körülnéz és megnyugszik. Flanel pizsamájában ott ül az öreg az étkező asztalnál, s kissé ügyetlenkedve megpróbálja díszcsomagolással ellátni a bordó bársony dobozkát.
Betölti a szobát a napfény. Győző bácsi bajsza alatt mosolyog. Lám, korai ébredésével sikerült meglepnie vén barátját, a Napot. Leoltja a villanyt és folytatja áldásos tevékenységét. A csomagolópapírral már boldogul, ám nehéz a vékony ezüstszínű szalagra szabályos masnit kötni. Ma megajándékozza Julikát, az élettel teli, mindig jókedvű fiatalasszonyt, aki gondozónőként messzemenően törődik vele, becsempészi neki az orvos által tiltott ételeket, megveszi számára a legújabb keresztrejtvényeket, mi több, csendesebb időszakban akár hajnalig is sakkozik vele a nővér szobában.
Az ajándék egy hat centi átmérőjű három milliméter vastag színezüst érme, amiből a Gomblyuk Tervező és Kivitelező Vállalat mindössze három darabot készíttetett fennállásának huszonötödik évfordulójára, a szakma ifjú mesterei részére. Egyik oldalán a cég megnevezése és logója, a másikon pedig a nyertes neve szerepel, az elért fokozatával: Zöldág Győző I. helyezés. Immár ötvenöt éve úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. A mai napig ezt tartja munkája legértékesebb elismerésének. De szeretné látni, amikor Julika majd otthon kibontja és a büfében kapható hasonló méretű bonbon helyett a kivételes egyedi érmét találja! Azt sem bánná, ha ajándékát míves karkötőként viszontlátná Julika csuklóján! Jó munkájáért kapta és jó munkáért adja tovább. Így igazságos!
Elvégzi a reggeli rituáléját, majd ünnepi öltönyt ölt. Este, a vacsoránál, bizonyosan felköszöntik a szokásos dobostortával. Reméli, e neves napon a lányáék is meglátogatják. Most azonban igyekeznie kell az ebédlőbe, ahol az éjszakások már a reggelihez terítenek, hogy Julikának átadhassa az ajándékot, mert nyolc órakor lejár a fiatalasszony munkaideje.
– Jó reggelt, Géza bácsi! De korán kelt! Julikát keresi? Mindjárt szólok neki, az öltözőben van. Ma korábban elmegy! Egy pillanat! – tüsténkedik a takarítónő.
Az ünnepélyes ajándék átadás röpke fél percre módosul. Láthatóan Julikának már másutt jár az esze, s tulajdonképpen nem is igazán érti, hogy Géza bácsi a saját születésnapján miért akarja őt megajándékozni? Semmi különösebbet nem tesz, mintsem betartja főnöke utasítását, mely szerint törődjön az öreg Zöldággal, mert másnak ennyi pénzért nem tudnák kiadni a lakosztályát.
– Nagyon köszönöm, Géza bácsi! Holnapután nappalos leszek és hozom a keresztrejtvényt!
A kis csomagot beleejti a szatyrába, majd elköszön, és sebes léptekkel távozik. Szervizben van az autója, ezért tömegközlekedéssel megy bevásárolni. Tehetős sógorát várják vacsorára.
Álmos szemű, szakadt ruházatú középkorú hajléktalan üldögél a buszmegállóban. Műanyag poharából ölébe borított fémpénzeket számolgat. Fiatal diáklány érkezik, aki várakozás közben elmajszol egy szendvicset. A hajléktalan az éhesek szemével rámered az eszegető kezében lévő étekre.
Julikának eszébe jut Géza bácsi ajándéka, ami méretét tekintve nem lehet más, mintsem az otthon büféjében csillagászati áron értékesített kézműves bonbon. Előkotorja a kis csomagot és odanyújtja a hajléktalannak.
– Fogadjon el egy kis édességet!
Megköszöni a férfi az adományt, majd zsebre teszi és folytatja tevékenységét. Megvárja, míg az adakozó felszáll a buszra, csak azt követően szabadítja ki csomagolásából az ajándékot. A bordó bársonyborítású kemény dobozka ékszertartóra hasonlít. Óvatosan kinyitja. Hiszen ez egy ezüst érme! Kiveszi, és megtalálja az élén az ezüst fémjelet. Jól kezdődik a nap! A következő busszal elmegy a belvárosi éremboltba.
A hajléktalan láttán a numizmatikus szája sarkában elmélyül a bizalmatlanság ránca. Kezét a pult alatti pánikgombra helyezi, miközben jobban szemügyre veszi az elé tett nyitott dobozkát. Felcsillan a szeme. Hiszen ezt a Gomblyuk Vállalat készíttette ötvenöt évvel ezelőtt! A gyűjtőknek aranyat ér! Tízezret fizet érte. Zsebből. Alig várja, hogy egyedül maradjon, máris telefonál az egyik tehetős ügyfelének, aki régóta vadászik erre az ereklyére.
Délben Győző bácsi méla undorral kevergeti tányérjában a Zilahy levest. A másodikat meg sem várja, mert a tökfőzelék rántott párizsival nem egy egészséges vénembernek való eledel. Gondosan szalvétába csomagol két szelet kenyeret és visszaballag a folyosó végére, a huszonnégy négyzetméteres lakosztályába, amely egy hosszú, egyenes szafaládéhoz hasonlít. Egyetlen előnye a tájolása, miután egyik ablaka keletre, a másik pedig nyugatra néz. A hűtőszekrényében ott várja a füstölt sonka. Ni, csak! Nyitva az ajtaja!
– Jaj, de megijesztett Géza bácsi! – kiált fel ijedtében a takarítónő. – Azt hittem, végzek a munkával, mire megebédel! Sok boldog születésnapot kívánok! Ma illik felköszönteni! Bezzeg főnökünk szombatra halasztotta az ünneplést, hogy Gálnéval együtt köszönthessék, mert két tortából mindenkinek nagyobb szelet jut!
Keserű az öreg szája íze. Már nem is éhes. Elheveredik az ágyán és bekapcsolja a televíziót. Úgy inna egy pohár pezsgőt! Majd hoznak neki a lányáék. Elszunnyad. Álmában perel vele az unokája, igazán gratulálhatna a friss diplomájához és neki adhatná az ezüst érméjét. Arra ébred, hogy vén barátja, a lenyugvó Nap, lágyan simogatja az arcát. Eljött a vacsora ideje.
Időközben Julikáék már a pezsgőzésnél tartanak. Sógora előveszi a bordó dobozkát, s mutatja tartalmát a vendéglátóknak:
– Egy hajléktalan adta el a numizmatikusomnak a Gomblyuk Vállalat ezüst érméjét, amit a kiváló szakmunkásainak adott! Összesen három darab készült belőle! Azonnal megvettem ötszázezerét! Ezt az első helyezett, bizonyos Zöldág Győző kapta.
Julika kezében összeroppan a pezsgős pohár.
