Zsóka hangosan fölnevetett. Ha jól visszagondol, nem is nevetés volt az, inkább kacaj. Igen, kedvesen hangzó egészséges kacagás volt, ami egy előzetesen kitárulkozó könnyed mosoly kíséretében hagyta el a lány ajkát. Az egész egy leszakadt felsőgomb miatt történt. A manővert Zsóka ingblúza bánta. A lány akkor egy pillanatra meglepődött, arcát parányi pír lepte el, egyik kezével összébb húzta ruháját a mellén, a másikkal amolyan simogatás gyanánt lágyan a fiú kezére ütött, aztán kijelentette: nem szurka-piszka, mert szikra veti.
Így mondta. Tamást valamelyest váratlanul érte a tiltásra utaló jelzés, ám a nem szurka-piszka, ahogyan a lány kiejtette a száján, még tetszett is neki, és egyáltalán nem érezte olyan komolynak. Sőt! Talán még élvezte is az egészet. Aztán eszébe jutott, hogy valahol már hallotta ezt a viccesen hangzó kinyilatkoztatást, talán még az imigyen beolvasó leányzó nevére is emlékezne, ha megerőltetné magát. De az a név, s a vele járó események történései már korántsem voltak érdekesek a számára, a jelenlegi helyzet annál inkább. Tetszett neki a szó, az a szó, hogy „szikra veti”. Honnan vette a lány? Máig is talány. De eljátszhatott a gondolattal. Na már most, okoskodott a fiú, ott, ahol szikra van, ott meg is gyulladhat valami. Lángra lobbanhat, mint két ember között a szerelem.
Szerelem!
Tamás sóhajtása az egekig ért. Picit megszeppent ugyan, látszott rajta, ám azt korántsem lehet ráfogni, hogy a lány tiltó szavai elrettentették volna korábbi szándékától. Ellenkezőleg, felfedezőútját folytatva kézfejével egyre beljebb merészkedett a blúz alatt. Tovább. Ujjai lágyan érintették a selymes ruhaanyagot, simogatón tapadtak Zsóka finom illatú bőrére, hogy azután céljukat elérve megnyugodjanak a lány feszes mellén. Akkor vette észre, hogy a barátnője nem visel melltartót. Na, már most ebbe meg ő maga pirult bele.
Az imént említett egészséges kacaj eme kiélezett pillanatban hangzott fel először. Egy előzetesen kitárulkozó könnyed mosoly kíséretében hagyta el a lány ajkát. Zsóka reagálása nem okozott különösebb meglepetést, ha lehet még szorosabban ölelte át a fiút, hogy akár fájón, de érezze magán annak lázasan remegő testét, a közelségét, úgy akarta, hogy együvé olvadjon vele.
Aztán váratlanul ellépett tőle. Két karját maga előtt tartva kicsit eltávolodott Tamástól, egy másodpercre lecövekelt előtte, hosszasan végigmérte, mustrálta a fiút.
– Te elpirultál – szólt, s mélyen a szemébe nézett. Tamás a fejét ingatta
– De, de, elpirultál – kiáltott fel újra a lány nevetve. – Elpirultál, ne tagadd! Elpirultál. A cicim hozott ennyire zavarba? Én figyelmeztettelek. Mondtam neked, hogy ne szurka-piszka, mert szikra veti.
Tamás arca ismét mosolyra váltott. Mindkét karját a lány felé nyújtva egy lépést tett feléje. Amire nem számított, abban a pillanatban Zsóka váratlanul ugyanannyit hátrált előle. Mélyen a szemébe nézett.
– Mit akartál? – kérdezte a lány. – Mondd! Miben sántikálsz? Szerintem korai még, hogy levetkőztess. De erről akár vitát is nyithatunk, ha gondolod.
– Vitát. Minek?
– Te is tudod, belülről neked is érezned kell, hogy nem igazán ismerjük még egymást. Ez a véleményem, és ehhez ragaszkodom, bármit is hozol fel mentségedre.
– De én tüzet akarok. Nagy-nagy fellángolást.
– Aha! Nagy tüzet – szólt a lány még mindig mosolyogva. Elgondolkodott a dolgon. A nagy-nagy fellángoláson. Képzeletben bejárta a kiteljesedéshez vezető út java részét, annak minden varázslatosságát, amikor váratlanul megszólalt Tamás mobilja. Zsóka a telefon kijelzőjén barátnője arcképét látta felvillanni. Egy másodpercre leblokkolt, enyhe szédülés fogta el, majd, hogy biztos legyen a dolgában, gondolt egyet és a sajátján fölhívta Bambit. Tudta, hogy foglalt lesz, hiszen Tamással beszélt éppen, de felhívta. Abban a pillanatban becsapott a villám. Úgy csapott közéjük, hogy mind a kettőjüket érte. Jóleső bizsergéssel cikázott végig a ledermedt testeken, ahogyan egymásra néztek, szinte egyszerre dobták el telefonjaikat, azok halkan koppantak a közeli fotelban, ők meg ott álltak némán, csodára várva.
Aztán összeölelkeztek. Test testet ért, a kezek simulón összefonódtak, zártak, és ők hagyták, hogy szabadon utat törjenek maguknak az élvezetek mélységesen bűvös tengerében. Villámcsapott be újra, mennydörgés rázta meg a szobát, alattuk rengésnek indult a föld.
Szerették egymást.
Így mondta. Tamást valamelyest váratlanul érte a tiltásra utaló jelzés, ám a nem szurka-piszka, ahogyan a lány kiejtette a száján, még tetszett is neki, és egyáltalán nem érezte olyan komolynak. Sőt! Talán még élvezte is az egészet. Aztán eszébe jutott, hogy valahol már hallotta ezt a viccesen hangzó kinyilatkoztatást, talán még az imigyen beolvasó leányzó nevére is emlékezne, ha megerőltetné magát. De az a név, s a vele járó események történései már korántsem voltak érdekesek a számára, a jelenlegi helyzet annál inkább. Tetszett neki a szó, az a szó, hogy „szikra veti”. Honnan vette a lány? Máig is talány. De eljátszhatott a gondolattal. Na már most, okoskodott a fiú, ott, ahol szikra van, ott meg is gyulladhat valami. Lángra lobbanhat, mint két ember között a szerelem.
Szerelem!
Tamás sóhajtása az egekig ért. Picit megszeppent ugyan, látszott rajta, ám azt korántsem lehet ráfogni, hogy a lány tiltó szavai elrettentették volna korábbi szándékától. Ellenkezőleg, felfedezőútját folytatva kézfejével egyre beljebb merészkedett a blúz alatt. Tovább. Ujjai lágyan érintették a selymes ruhaanyagot, simogatón tapadtak Zsóka finom illatú bőrére, hogy azután céljukat elérve megnyugodjanak a lány feszes mellén. Akkor vette észre, hogy a barátnője nem visel melltartót. Na, már most ebbe meg ő maga pirult bele.
Az imént említett egészséges kacaj eme kiélezett pillanatban hangzott fel először. Egy előzetesen kitárulkozó könnyed mosoly kíséretében hagyta el a lány ajkát. Zsóka reagálása nem okozott különösebb meglepetést, ha lehet még szorosabban ölelte át a fiút, hogy akár fájón, de érezze magán annak lázasan remegő testét, a közelségét, úgy akarta, hogy együvé olvadjon vele.
Aztán váratlanul ellépett tőle. Két karját maga előtt tartva kicsit eltávolodott Tamástól, egy másodpercre lecövekelt előtte, hosszasan végigmérte, mustrálta a fiút.
– Te elpirultál – szólt, s mélyen a szemébe nézett. Tamás a fejét ingatta
– De, de, elpirultál – kiáltott fel újra a lány nevetve. – Elpirultál, ne tagadd! Elpirultál. A cicim hozott ennyire zavarba? Én figyelmeztettelek. Mondtam neked, hogy ne szurka-piszka, mert szikra veti.
Tamás arca ismét mosolyra váltott. Mindkét karját a lány felé nyújtva egy lépést tett feléje. Amire nem számított, abban a pillanatban Zsóka váratlanul ugyanannyit hátrált előle. Mélyen a szemébe nézett.
– Mit akartál? – kérdezte a lány. – Mondd! Miben sántikálsz? Szerintem korai még, hogy levetkőztess. De erről akár vitát is nyithatunk, ha gondolod.
– Vitát. Minek?
– Te is tudod, belülről neked is érezned kell, hogy nem igazán ismerjük még egymást. Ez a véleményem, és ehhez ragaszkodom, bármit is hozol fel mentségedre.
– De én tüzet akarok. Nagy-nagy fellángolást.
– Aha! Nagy tüzet – szólt a lány még mindig mosolyogva. Elgondolkodott a dolgon. A nagy-nagy fellángoláson. Képzeletben bejárta a kiteljesedéshez vezető út java részét, annak minden varázslatosságát, amikor váratlanul megszólalt Tamás mobilja. Zsóka a telefon kijelzőjén barátnője arcképét látta felvillanni. Egy másodpercre leblokkolt, enyhe szédülés fogta el, majd, hogy biztos legyen a dolgában, gondolt egyet és a sajátján fölhívta Bambit. Tudta, hogy foglalt lesz, hiszen Tamással beszélt éppen, de felhívta. Abban a pillanatban becsapott a villám. Úgy csapott közéjük, hogy mind a kettőjüket érte. Jóleső bizsergéssel cikázott végig a ledermedt testeken, ahogyan egymásra néztek, szinte egyszerre dobták el telefonjaikat, azok halkan koppantak a közeli fotelban, ők meg ott álltak némán, csodára várva.
Aztán összeölelkeztek. Test testet ért, a kezek simulón összefonódtak, zártak, és ők hagyták, hogy szabadon utat törjenek maguknak az élvezetek mélységesen bűvös tengerében. Villámcsapott be újra, mennydörgés rázta meg a szobát, alattuk rengésnek indult a föld.
Szerették egymást.