Az ajándék

Megint karácsony közelgett.
Főhetett a fejem, hogy miképpen tegyem emlékezetessé a tizenegy éves gyerekemnek ezt is. Pár szaloncukor, pár darab csoki és még egy zacskó töltött cukorka… . Meg vettem a piacon régi újságot, ami a repülőkről szólt. Az ilyeneket szerette nézegetni a gyerek.
A fenyőfát pár lenyesett meggyfaág képviselte.
Sikerült vennem még egy zacskó fagyasztott liba far-hátat és ehhez még savanyúságnak egy kiló savanyú káposztát. Úgy gondoltam, hogy ami a káposztából maradna, azt elteszem a szilveszteri káposztához.

Végül is elég szépre és emlékezetesre sikeredett ez az ünnep is. Nekem a két ünnep között mennem kellett dolgozni, így a gyereknek mindig készítettem valami kis levest, amit a téli szünetben el tudott fogyasztani. Az egyik ebédre való bableves volt.

– Anyuci! Nagyon finom a leves, de olyan furcsa íze van, jegyezte meg a gyerekem.

– Jó ízlésed van kisfiam. Kimaradt a babérlevél, mert arra már nem maradt pénzem a boltban.

Ezt a magyarázatomat el is fogadta a gyerek, pedig a fokhagyma és a kolbász is hiányzott a levesből. Az ízt egy kis belefőzött szalonnabőrke adta meg. Minden esetre ezt ettük két napig korlátlan kenyéradaggal.

Az életem úgy alakult, hogy a gyerek és én is bakok vagyunk, s mindketten januáriak. Nekem 2-án van a születésnapom. Ez a nap a szilveszter miatti munkaidő áthelyezések révén még munkaszünetnek számított, így én is otthon voltam. Gondoltam, jól kialszom magam. Félálomban hallottam én a mozgolódást a konyhából, de nem igazán foglalkoztam vele, élveztem a lusti' nap örömét a hencsikélést'.

Pár pillanat múlva valami finom illat ütötte meg az orrom. Kimentem a konyhába. A gyerek ott állt a szépen megterített asztalnál mosolyogva, karján konyharuha, mint a pincéreknél szokott lenni. Az asztalon kávé, tea, a kenyérkosárban friss kenyér, libazsír és hagyma felszeletelve. Ez a sok, szépen elrendezett gyönyörűség mind rám várt. A gyerek még a széket is a fenekem alá tolta, mint a televízióban látott filmbéli pincérek. Mindenben kiszolgált. Én meg nem győztem puszilgatni az én kincsemet, nem tudva, hogy a meglepetés csak eztán jön.
Reggeli után pedig egy újságpapírba szépen becsomagolt ajándékot nyújtott át.

Bevallom, izgatottan bontottam ki, habár biztos voltam, hogy egy általa készített rajz vagy valami ilyesmi lesz benne. Nem az volt. Egy csomag babérlevél.

Azóta eltelt 17 év. Nem hiszem, hogy hálátlan lennék és senki nem hiszi, hogy nem örülök a most kapott hatalmas televízió ajándéknak de nekem mégis akkor lábad könnybe a szemem ha arra a másuk ajándékra gondolok, a babérlevélre, amit a fiam úgy vásárolt meg a sarki boltba, hogy az egyik karácsonyi csokiját becserélte rá.
Míg élek ez a babérlevél lesz életem legértékesebb ajándéka, amit a legdrágább embertől kaptam, az akkor tizenegy éves fiamtól.
Orosháza. 2017