Élt egyszer két jó barát a Csámpási erdő legmélyén, Nyúl Benő és Róka Ricsi, általában jól elvoltak, sose vesztek össze semmin. Ám, egy nap hatalmas bank épült az erdő szélén, a Réti Pláza mellett.
A szegényebb erdei népnek nemigen futotta ott vásárolni, mert az erdei pénz, (gyümölcsök, termések, magvak), amikkel általánosan fizettek, nehéz munkával gyűjtöttek télire, nem lehetett fizetni, csakis arannyal. Az aranyat pedig a bank melletti pénzverdében készítették a szakmókusok.
Jó ideig minden a megszokott kerékvágásban haladt, Benőék télire gyűjtögettek, ahogyan mindenki más is, de egy szép nyár végi napon a ravaszdi Ricsi azt gondolta ki, hogy ő a könnyebbik végét fogja meg a munkának, azaz nem dolgozik, nem gyűjtöget idén télre. Más ötlete támadt.
– Te Benő, minek hurcolod ezt a sok holmit az odúdba?- kérdezte.
– Mintha nem tudnád. Hogy legyen eleség télire. – Mondta Benő.
– Jól van, csak küszködjél, ha neked így jó, majd én megmutatom, hogy kell ezt csinálni, Ricsi módra.
– Mondta és elfutott a pénzverde irányába.
Benő hosszan nézett utána, fejét csóválva, hogy megint mit kavar ez a buta Ricsi. Majd pórul jár, mit legutóbb, amikor szintén remek ötlete támadt.
Telt-múlt az idő, eljött az ősz és jött Ricsi egy hatalmas erszénnyel az oldalán, ami tele volt tömve alaposan. Benő rögtön megkérdezte, mit akar.
– Gyere csak, majd táthatod a szádat, megyünk bevásárolni a Réti plázába!
Benő megrántotta a vállát és elindultak, de amikor mindent megvettek, s éppen a fizetségre került volna a sor, Ricsi kinyitotta a rejtélyes erszényt. S láss csodát rengeteg csillogó arany gurult szanaszét.
Ez a biztonsági-őrkutyának is szemet szúrt, rögvest rákérdezett, honnan van.
Kicsit megszorongatta Ricsit, aki erre gyorsan kibökte, hogy még a nyáron megfúrta a pénzverde egyik kasszáját, tehát lopta.
A nagy ricsajra minden erdőlakó összeszaladt, figyelve a fejleményeket.
Az őrkutya, ekkor beleharapott az egyik aranypénzbe és elmosolyodott:
– Hát ezzel az akcióddal Ricsi, duplán ráfaragtál, mert nemcsak rabló vagy és lusta, hanem ráadásul hamis is a pénzed, amit loptál, mert ezek az erdei óvodának készült, aranyozott papírral bevont csokipénzek, amit karácsonyra kaptak volna az ovisok.
Erre a végszóra minden erdei lakó hangos, gúnyos kacagásba kezdett és azt kántálták: Hogy így jár, aki kapzsi és lusta, rabló!
Róka Ricsi kezére, hamar bilincs kattant, farkát behúzva oldalgott a rendőrmedve után, alaposan megszégyenülve.
Álljon itt, hát mementónak, hogy a pénz nem boldogít, pláne, ha hamis és ebül szerzett..
