A szemüveg: Harmadik történet

Hol a szemüvegem?
A férfi már jó ideje járt-kelt ide-oda a kicsi lakásban, mire kijött belőle a kérdés. Már úgy érezte, hogy mindenhol megnézte, nem volt több ötlete. De nem találta meg a szemüvegét, pedig anélkül nehezen tudott már bármit is elolvasni.
Hol a szemüvegem?
Ránézett a feleségére, annak szemei mintha szótlanul mondták volna, hogy nem tudom. A szavaival az asszony viszont azt mondta:
Ahová letetted, kedves. – Még a karját is megsimogatta, mert jó felesége volt, már évtizedek óta, úgy ismerte a szokásait, mint ő a magáét. Szerette is nagyon, hogy olyan csillapító, olyan meleg a hangja, de ma mintha az ördög bújt volna belé, veszekedni akart.
Hol a szemüvegem? Miért nem lehet itt semmit sem megtalálni?
Ez persze nem volt igaz. A lakásban általában rend volt, most is, rend, amelyet nem is volt könnyű fenntartani három férfi mellett. Mert két nagy fiúk volt, az egyik ugyan még iskolás, de a másik már álláskeresőben. Nem is lett volna semmi baj velük, ha nem lettek volna a családnak filléres gondjai. Állandóan hiányzott a pénz valamihez. Például egy tartalékszemüveghez is. Hányszor mondta már ezt is a felesége, hogy csináltasson egyet!
Egy szemüveg. Volt idő, amikor ez nem jelentett volna problémát. Igaz, akkor még nem is volt szemüvegre szüksége.
Hol a szemüvegem? A mérgelődés nem segített semmit. A szemüveg nem jelentkezett magától. És nem is lógott ott a nyakában, mint ahogy valami vicces jelenetben látott egyszer egy öregasszonyt, aki a szemüvegét kereste, miközben ott lógott egy láncon a nyakában. Nem, ő soha nem fogja a szemüvegét egy láncon viselni, ezt már akkor eldöntötte magában.
Hol a szemüvegem? Miközben itt-ott kotorászott a lakásban, a fiúk elkészültek már és indultak. A kisebbik az iskolába, a nagyobbik meg az alkalmi munkája után. Látták, hogy dühös az apjuk, csöndben, sietve szedelődzködtek. Nekik se tudott úgy pénzt adni, ahogy szerette volna. A kisebbiknek mindig kellett volna valami extra az iskolába, a nagyobbiknak meg egy tanfolyamhoz hiányzott a pénz. Állást ígértek neki, ha két hónap alatt leteszi a jogosítványhoz szükséges vizsgát. De a jogosítvány megszerzéséhez is pénz kellett volna.
Hol a szemüvegem? Mintha az a nyavalyás szemüveg lenne a felelős mindenért. A sok bajért, ami rászakadt. Egy apa, egy családapa, aki nem tudja eltartani rendesen a családját. 56 éves és pizzakihordó. Szégyellte a státuszát, szégyellte a nyomorát, pedig szerencsésnek kellett volna éreznie magát. Sokan irigyelték a honfitársai közül. Nekik sikerült kijutni Szíriából. Együtt a családnak. Menedéket kaptak Németországban, ezt a kis lakást bérelhetik, és állása is van. Csupa olyan dolog, amire nagyon sokan még csak vágyakoztak. Az, hogy odahaza a háború előtt ő és a családja sokkal jobban éltek, az nem érdekelt senkit. A legtöbben elvesztették mindenüket, legkésőbb a menekülés közben. Egy fényképe maradt csak meg arról az étteremről, amelyik a nagyapjáé volt, majd az apjáé, és néhány évig az övé. Lebombázták, elpusztult, mint mindenük.
Mihez kellene most a szemüveg? A felesége kérdezte csendesen, miközben látta, hogy ő is keresgél a lakásban.
Az újság, motyogta válaszként. Nem is volt igazi újság, csak amolyan ingyenes, kora reggel hozta fel az asszony a ház előtti tárolóból. Meg akarom nézni a lottószámokat.
Az asszony csak ingatta a fejét, nem mondta, hogy minek, hogy úgyse nyersz soha semmit. Ez az egy fölösleges kiadása maradt egyedül a férjének, ez az egy lottószelvény hetente, nem akarta negfosztani ettől. Legalább reménykedik valamiben, ha már másban nem tud.
Kezébe vette az újságlapot, és megkérdezte:
Felolvassam neked?
A férfi szótlanul bólintott rá, hogy igen.
Az asszony elővette a saját szemüvegét, megkereste a lottóhúzásról szóló kis hírt, és lassan olvasta:
A nyertes számok ezen a héten: 7, 17, 22, 28, 30, 42.
Ezek a mi számaink!
Az úgynevezett családi számokkal játszottak, mindegyik számnak volt valami jelentése a számukra, a gyerekek születésnapjától kezdve a 42-ig, amely az évek számát jelentette, amelyet az asszony szülei együtt leéltek.
Ezek a mi számaink!
Hol a szemüvegem?
Hol a lottószelvény?
A szemüveg most se lett meg, de a szelvény szerencsére hamar előkerült. Onnan is felolvasta az asszony: 7, 17, 22, 28, 30 és 42.
Nyertünk! A mi számaink!
Ez olyan hihetetlen volt, hogy nem is tudtak rögtön örülni neki. Hátha nem igaz? Felálltak, átkarolták egymást, biztatóan, reménykedve, hogy most talán, végre, aztán a férfi megkérdezte:
Nincs ott, hogy mennyi a nyeremény?
Várj csak, de, itt van – nézett bele az újságba megint az asszony. Több, mint félmillió euró!
Le kellett ülniük.
Félmillió euró! Istenem, ha ez igaz, újrakezdhetik az életet. Nemcsak jogosítványt, de még egy autót is vehet a fiának, a kicsinek azt a laptopot, amit már oly régóta szeretne, maguknak meg? Nem lesz többé pizzakihordó, lesz egy étterme megint.
Adjunk hálát Istennek, akarta mondani a feleségének, de mikor ránézett, látta, hogy annak már össze vannak kulcsolva a kezei, csukva a szeme, és már azt teszi.
S mintha lett volna a szemüvegben némi kajánság, ebben a pillanatban meglátta azt is, a függöny mögött az ablak párkányán.

***
Újsághír Németországból: egy 56 éves szír férfi több mint félmillió eurót nyert a lottón.

“A szemüveg: Harmadik történet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves pathfinder és Janna,
    köszönöm szépen a hozzászólást, örülök, hogy olvastátok.
    pathfinder: Örülök, hogy tetszett. 🙂
    Janna: én nem küldenék senkit vissza oda, ahol lebombázták az otthonát, s ahol még ma is harcok zajlanak; de tudom, sokan másképp látják.
    Szeretettel üdv:
    Márta

  2. A nyereménnyel hazaértek, mert "odahaza a háború előtt ő és a családja sokkal jobban éltek," (cam)

Szólj hozzá!