Ünnepi fények: Hetedik történet

A csillagok fénye borította be az égboltot, világos, szinte teljesen szélmentes, gyönyörű éjszaka volt. A Csendes óceán jóformán sohasem volt csendes, most mégis nyugodtnak lehetett mondani. Néhány aprócska, ember által nem háborgatott kis sziget szakította csak meg a végtelen vizet. A szigeteken a sziklákon vándormadarak voltak vendégek, akik hosszú útjaik során el-eltöltöttek itt egy rövid pihenőidőt. Rajtuk kívül még állatok sem laktak ezeken a parányi szigeteken, csak néhány bokor és fa élt rajtuk, melyek magját, avagy elődeik magját, egykor idehozta valahonnan a szél.
Ha bárki is figyelte volna felülről, az égből a szigeteket, különös jelenséget vehetett volna észre ezen az éjszakán. Egyre több kis színes fény kezdett gyülekezni az egyik sziget körül. A szigeten egy hatalmas fa állt, de egyébként nem különbözött semmiben a társaitól, a közelben levő hasonló kis szigetektől. A kis fényekből, melyek a sziget körül egyre szaporodtak, fényláncok lettek, melyek egyre vastagodó fénykoszorúként körbevették az egész szigetet. Sőt, nemcsak a vízben, nemcsak a tengerben jelentek meg, hanem elkezdtek kikúszni a szárazföldre és fel a növényekre, a fákra, különösen az óriásfára. Alig telt néhány percbe, és az egész kis sziget csodálatos ünnepi díszkivílágításban ragyogott. És mellette egyre erősödő énekszó hallatszott:

Sokezer évet
Megélt Fa, hordozója
Fénynek, eljöttünk
Mi sokszínű fénylények,
Együtt örülni véled.

Ünnepeljük mind,
A most született újat,
Ki Tiéd s Miénk,
A Fájához visszatért
Átalakult Jó Testvér.

A SzépMárik vagy egyszerűen csak a Márik tartották ősi, tradicíonális ünnepüket. Ők, az oktopuszok jól tudták, hogy a fák a testvéreik, tőlük sok-sok ezer éve, sok millió éve elszakadt testvérek. Akik otthagyták akkor régen, a sokak számára feledésbe merült időben a tengert, hogy életet teremtsenek a szárazföldeken. Az ő csápjaikból gyökerek és ágak lettek, és így ők összekötővé váltak az elemek között, összekötötték a földet, a vizet és a levegőt. Életteret adtak önmagukkal sok-sok más lénynek. Egy fa ugyanúgy képes sokáig élni, mint ők, az oktopuszok, a Márik a tenger sötétségbe boruló legmélyén. Csak a világítási képességüket vesztették a fák el, azt a sok kis mágikus fényt, amit a Márik olyan játékosan tudnak végighullámoztatni a karjaikon. Igaz, a fák cserébe láthatják a Napot. A napjaik fele nem telik sötétben, mert fényt és meleget kapnak, mint minden a Föld felszínén élő lény, a Naptól. Elfelejtették a testvéreiket? Ó, nem! Csak tudják, hogy az élőkre a világon mind más-más feladat vár. De egy nap, pontosabban egy éjszaka, minden évben megadatik az ünneplésre. Az ünneplésre, a szeretetben való összeölelkezésre, az emlékezésre. Egy csendes éj, melyhez a csillagok boldogan adják hozzá a maguk fényét, hiszen ők is tudják, hogy minden kis fény egy testvér.
Egy rövid, áhítattal teli szünetet tartottak az énekben. Gyorsan váltakozó színes kis fények táncával felidézték azt a boldog őskort, amikor még minden másképpen volt. Nemcsak egy nap voltak összeölelkezve, hanem minden nap állandó, élő kapcsolatban álltak. A tenger mélye és a felszín nem volt két elválasztott, külön világ. Az akkori emberek, az akkori lények szoros kapcsolatban álltak az őket körülvevő világgal, a természet minden formájával. Boldog résznek tekintették magukat, hangjaik egybeolvadtak a Márik, a madarak, és valamennyi élő hangjával, és senki sem akart uralkodni a másikon.
Hogyan kezdődött az emberek elromlása, arra már senki sem emlékezett. Az emberek ölni, pusztítani kezdtek mindent és mindenkit. A Földön sok helyen kiirtották a fákat. A fák szenvedéseinek a híre eljutott a tenger mélyére.
A Márik segíteni akarnak testvéreiknek, a fáknak. Tartani akarják bennük a lelket, tartani akarják bennük a hitet, hogy ez a sötét korszak végetér előbb-utóbb. Ezért jönnek fel évente egyszer a tenger mélyéről, díszítik fel fényeikkel a fákat, és énekelnek velük az újjászületésről, a megújulás fényeiről.
Az életet a szeretet teremti, és az ő fényeik, az ő szeretetük is szépet fog majd hozni, szépet fog teremteni.

Szólj hozzá!