Féromonok

Elmenetele óta semmi nem változott a szobában.
Úgy mondta mindég, hogy elment, fenntartva azt a lehetőséget, hogy még visszajön. Senki nem mert ellentmondani, csak lopva figyelték.
Élete folytatódott mintha mi sem történt volna. Reggelenként érzéketlen arccal nézte postáját, mintha egy nyaralásból küldött képeslapot várna. A szobáját elkerülte, de ha mégis elment az ajtó előtt egy pillanatra megtorpant, a kilincset nézte, majd folytatta útját.
Egy vasárnap délután mintha mágnes húzná, átlépte a szoba küszöbét és megcsapta asszonya parfümjének illata. Lecsukta szemét. Az alig érezhető illaton keresztül, érezte jelenlétét. Körülötte volt.
A félig leengedett redőnyön keresztül beszivárgott a napfény szeletekre vágva a homályt és látta a léptei nyomán felkavart porszemcséket gomolyogni a fénysávokban.
Körülnézett s mintha észlelné utolsó mozdulatait. A vetetlen ágyban a lepedők megőrizték teste formáját. Szokása szerint asszonya kitakaródzott s a paplan a szőnyegre csúszott. A párnán látható volt a feje nyoma és ott hevert a csomóba gyúrt, átlátszó hálóing. Az éjjeli szekrényen a ketyegő ébresztő ette az időt, mintha semmi nem történt volna. A papír zsebkendőn rúzs pirosa.
A kis íróasztalon néhány futtában odavetett szó egy tömbről szakított papíron.
A számítógép képernyője élettelen vak szemével nézte a napfény szeleteket a félhomályban.
Reggeli köntösét hanyagul egy szék támlájára dobta, amíg egy papucs az ágy előtti szőnyegen, a másik távolabb, a nyitott szekrény előtt azt a benyomást keltették, hogy még jelen van. Lelki szemeivel látta amint idegesen ledobja papucsát mielőtt a szekrényhez, libben lábujjhegyen, mint egy balerina.
Ruháiból testének csodálatos illata áradt a nyitott szekrényajtón keresztül. Erezte nőiességét mikor tétovázó ujjai, cirógatták a könnyű női holmikat.
Megérezte jelenlétét! A hónapok óta bezárt szoba levegője friss volt, féromonjai és egy megmagyarázhatatlan légkor életet adott a bútoroknak, mindennek.
Szívdobogása volt.
— Hol vagy?
Önmagának mormolt és az volt a benyomása, hogy asszonya kedves hangját hallja.
A szétdúlt ágyhoz lépett. Úgy érezte, hogy a részegítő illat erősebb lett, mint amikor testéhez ért és simogatta. Térdre esett a hideg ágy előtt és arcát a hajszálvékony ingbe temette.
Ebben a pillanatban a szíve megszűnt dobogni.

Másnap reggel a takarítónő így találta, s a nyomozók a nyitott ajtó ellenére is, érezték még a parfüm illatát.
*

“Féromonok” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Jukebox!
    Nem tudom végképp, hogy minek ennyit ragozni és így egy illatot. Számomra tökmindegy mi van-volt a szobában, ha a főszereplő egyszerűen meghal a szoba bemutatása után. Felfoghatatlannak érzem, irreálisnak és lényegtelennek a leírást. Semmi jelentősége nincsen.
    Nincs érzelmi fokozás, és bemutatása a kapcsolatnak, még utalás se arra, hogy a nő egyáltalán él-e, ha igen , akkor milyen a viszony? Gyermek, szerető, feleség, barátnő, stb. Semmi nem fogja meg az olvasót és fölöslegesnek érzi a szobában lévő holmik leírását is így, hiszen ezen kívül aztán végképp nincs már más, csak a halál. ( Az olvasónak is) 🙂
    Örültem neked ( Valószínűleg nem kölcsönös, de ne harag! Én ezt látom)
    kit

  2. betartottál minden novella szabályt – egyet nem – egy történést írtál le, de ezt talán lehetett volna fűszerezni kicsit…..valahogy a "valóságban" is megjelentetni a nő-t…..egy olyan jelenet közben, hogy látja is……..és esetleg beszél is vele…mint egy lázálomban…és ezt fokozni addig, hogy a szíve már nem birja már tovább…

    no…elnézést, hogy beleszóltam…
    üdv
    Imre

Szólj hozzá!