Koraszülött gyermek voltam. Jóval előbb érkeztem a vártnál, így anyám lelkileg sem teljesen készült fel az érkezésemre. Sőt, azt is mondhatom, hogy sehogy! Nem akart engem, mindent elkövetett, hogy ne maradjak életben, de élni akarásom, vagy ki tudja milyen erő vonzott a földi lét megismerésére. Szorongott mellettem még egy kicsi baba, de ő nem tudott úgy küzdeni mint én, csupán pár napig maradt köztünk, majd magához szólította az Úr! Nem siratta senki! Tudott valamit, amiért visszafordult félúton, talán jeleket kapott, amit én nem foghattam fel. Sokat gondolok rá, és zokog a szívem, mert elképzelem mennyire egyszerűbb lett volna az ő segítségével, összefogva átvészelni a nehéz napokat, gondterhes éveket.
Hiányzik, úgy érzem, mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot.
Több pofont kaptam, mint zsíros kenyeret, nyomorultul éreztem magam. Nem hisztiztem, nem toporzékoltam, némán tűrtem. Egyre érzékenyebb lettem a világ minden rezdülésére.
Az évek múlásával sem csitult a fájdalom, s azt hiszem ezt a fájó érzést cipelem magammal utam végéig, mert mindenkinek megvan a maga keresztje. Örömteli, boldog pillanatokra alig-alig emlékszem, talán mert nem is voltak. Bezártam magam csendes magányomba. Ahogy cseperedtem, úgy tudatosult bennem, hogy egyedül, csakis egyedül, magamra hagyva kell emberré válnom. Sosem fogom megtudni, sikerült-e, az az egy viszont biztos, hogy ártani sosem akartam senkinek, jó szándék vezet amíg lélegezni tudok.
Szürke életemben a nagy fordulat akkor érkezett, amikor megismertem a páromat. Boldogság és lelki béke költözött belém, s mintha kicseréltek volna, új arcomat mutathattam. Megtanultam mosolyogni, nyílt tekintettel, nem szégyenkezve mások szemébe nézni, és örülni, határtalanul szeretni!
Megmártóztam a pillanat mámorában, amit a kislányom születésekor éreztem.
Akkor már tudtam, hogy csúcson vagyok, a szeretet-hegy legmagasabb csúcsán, az érzelem-skála legmagasabb fokán. Elértem, amit elérni lehet, és innen fentről nem taszíthat le senki. A csúcsig nem érnek fel bántalmazó kezek, nem rontanak meg sunyi tekintetek. Véd a szeretet és összetartozás hatalma!
Budapest, 2017. június 30.
Drága Marinka!
Nem lettem sem rosszabb, sem jobb ember bármelyikünknél, s bár életutam nem volt átlagos, annyival több szeretetet szórok családom,barátaim elé, amennyi az én kis életemből kimaradt. Van belőle bőven…..
Örülök én is, hogy ismerhetlek, és köszönöm együttérző soraidat.
Ölellek nagy szeretettel: Icu(l)(f)
Drága Mami!
Amikor megláttam a kiírt címet, rögtön a saját kis történetem jutott eszembe, s mivel a tollforgatóba név nélkül küldjük az írásokat, úgy gondoltam, inkognitóban maradok, nem tudja meg senki, hogy rólam szól. Aztán meggondoltam magam, közzé tettem, hiszen olyan sokat tudtok már az életemből, akár a verseim által is. Persze, főleg a régi tagok.
A szegénység sohasem zavart, hiszen ahol én felnőttem, szinte mindenki elég szűkösen éldegélt. Untam és utáltam a kék mackónadrágot, amibe télen-nyáron járnom kellett, de ezt is tudomásul vettem. Pici koromtól éreztem, tudtam, felfogtam! hogy nem szeret anyám, nem kellek neki, ezért magányos, magamba forduló lettem. Vágytam a szeretetre, ölelésre, de nem kaptam meg. Túléltem, de a lelki sérülések mély sebet ejtettek, és akármeddig élek is, nem tudok megbocsátani. Ez a szomorú valóság.
Férjemben, társamban megtaláltam mindazt, amit mindig is kerestem. A szeretetet, odafigyelést, és mindent, amit valaha is kaphat egy nő. Ő másfél éve hagyta el a földi világot, de minden rezdülésemben velem van. Vejem, lányom, és két gyönyörű kicsi unokám jóban-rosszban mellettem állnak, így hát elégedett vagyok, lenézett rám az Úr.
Szívből köszönöm, hogy elolvastad írásomat, kedves szavaid a lelkemig hatoltak.
Ölelő szeretettel: Icu(f)(f)
Icukám!
Megtudhatod tőlem is, hogy csodálatos emberré formáltad egyedül is magad! Örülök, hogy ismerhetlek és ezt a szívbe markoló írásod olvashattam . Barátsággal, öleléssel marinka (l) (f)
Icukám!
Megtudhatod tőlem is, hogy csodálatos emberré formáltad egyedül is magad! Örülök, hogy ismerhetlek és ezt a szívbe markoló írásod olvashattam . Barátsággal, öleléssel marinka (l) (f)
Drága Icun!
Meghatóan szép írásod és örömteli, hisz mégis csak elérted azt a csodás életet ami minden gyermeknek jár, bárhova, bármilyen körülmények között is születik!
Írásod egy igazi életdiadal!
Szeretettel ölellek: Jártó Róza
Drága Icun!
Meghatóan szép írásod és örömteli, hisz mégis csak elérted azt a csodás életet ami minden gyermeknek jár, bárhova, bármilyen körülmények között is születik!
Írásod egy igazi életdiadal!
Szeretettel ölellek: Jártó Róza
Nagyon szépen köszönöm kedves Rita a hozzászólásodat, jólestek a szavaid.
A történet egyébként igaz, saját életutamat írtam le.
Sok szeretettel köszönöm még egyszer: Icu:)(f)