Egyedül ült a parkban egy padon. Fák leveleinek susogása hallatszott, kicsit távolabbról a kocsik zaja, ami kevés időre halkult csak el. Hűvös szellő fújdogált, néha-néha egy-egy ember sétált el előtte.
Csak nézett előre, arca rezzenéstelen volt, néha viszont mintha egy könnycsepp folyt volna végig rajta.
Aztán egyszer csak suttogva, de hallhatóan megszólalt, mintha ki akarna engedni valamit magából:
– Úgy látszik ez már csak így marad…
– Mi marad így? – egy idegen ült le mellé hirtelen. A férfi ránézett, de nem válaszolt. Csend állt be. Majd az idegen újra megszólalt.
– Ha az valami rossz, jobb minél hamarabb változtatni rajta.
– Azt se tudja, miről van szó, ne magyarázzon nekem! – a férfi láthatóan dühös lett, de nem mozdult.
– Elég sokáig néztem Önt onnan a másik padról. Tudja mit láttam? Egy magányos férfit, aki bámul bele a semmibe. Szomorú szívvel ül és nem talál megoldást fájdalmára.
– Minek jött ide? Maga is azt hiszi, hogy ha lát egy magányos embert, vagy bárkit, akinek valami baja van, el kezd vele beszélgetni és majd akkor segíteni tud neki? Majd jobbá teheti az életét?
– Pontosan. Mert a szavaknak, ha jól használják, hatalmas értékük van. Higgye el, nem kell nagy dolgokra gondolni, ha segíteni akarunk valakinek. Elég egy-két bátorító szó, az is megteszi a hatását.
– Azt csak hiszi. Vannak olyan helyzetek, amin semmi sem segít.
– Eléggé szürkén látja a világot. Nem ítélkezem, hiszen nem tudom mi történt, milyen helyzetben van most. De higgye el, nem érdemes a gödörben maradni. Tudom, nehéz kijutni onnan, erőfeszítés, fájdalom, keserű könnyek, de a mélyben sem jobb. Igen, néha jobb az árnyékban ücsörögni, de azt is csak úgy, hogy látjuk az élet fényes oldalát. Meg árnyék nincs is fény nélkül.
– Néha az ember nem tud mást csinálni, csak az árnyékban maradni. Ott biztonságban van, bár kissé sötét, de nem fenyegeti a napsugarak ereje.
– Lehet, de annak is vannak jó hatásai. Például a D-vitamin.
– Ön mondta, hogy nem tudja a helyzetemet, szóval ne próbáljon tanácsokat osztogatni! – a férfi már majdnem felállt, de valamiért mégis ott maradt a padon.
– Tudom, hogy mi baja. Nem mer kilépni a fényre. Talán fél is. Nem értékeli magát eléggé. Magányos, de nem szeretne az lenni. Ki akar törni abból a rosszból, amiben van, de mégse megy. Ezért egyre rosszabbul érzi magát. Az árnyék jó hely is lehet, de nem szabad sokáig ott maradni.
– Ó, igen, persze, Ön is biztos az az ember, akinek soha életében nem volt nehezebb élethelyzete, csak egy-két hullámvölgy, mégis azt hiszi, tud mindent és így akar segíteni másoknak, mindenféle tanácsokat osztogatva, mintha minden ilyen egyszerű lenne.
Csend lett. A férfi azt hitte, hogy most jól megmondta ennek az embernek, akinek nincsen semmi fogalma az egészről.
– Az embert sokszor azzal vádolják, ami olyan messze áll tőle, mint az ég a földtől. De mégis megy tovább, csinálja a dolgát és próbál nem foglalkozni azokkal, akik megbántják, mivel tudja, hogy nem ismerik őt igazán. Nagyon nehéz ez. Főleg, hogy ha olyan dolgokon megy keresztül az illető, ami felfoghatatlan – felhúzta a nadrágját és a férfi is megpillanthatta a lábát. Műláb volt.
– Baleset volt. Saját hibámból. Mindig magamat hibáztattam és úgy éreztem, nem tudok megbocsátani magamnak. Nemcsak a saját helyzetemet rontottam, hanem a családomnak is sok szomorúságot okoztam azzal a balesettel. A helyzet pedig egyre csak rosszabbodott. Már nem akartam semmit. Már mindegy volt. Aztán egyszer találkoztam egy emberrel. Aki az enyémhez hasonló helyzetből felállt. Új életet kezdett. Annyira megérintett az egész, hogy elszégyelltem magam. De ez már nem az a szégyenérzet volt, amit eddig éreztem. Ez segített kijönni a gödörből, ki az árnyékból a fényre. És azóta itt vagyok. És próbálok segíteni másoknak. Ahogy nekem is segítettek. Most már így jól érzem magam. Mert lehet, hogy fél, lehet, hogy csak saját magát hibáztatja, de nem éri meg. Kezdje újra! Közhelyesnek látszik, de muszáj. Különben itt rostokolhat. Próbálja meg! Lehet, hogy időbe telik, de menni fog. Csak kezdje el a gyógyulás útját!
Az idegen felállt, majd a férfire mosolygott és lassú léptekkel elment. Ő még egy kicsit ücsörgött a padon. Majd felállt és kilépett a fényre. Azóta is ott van.
