Üres lélek

Kis padlásszobámba készülődök az estére. Az arcom már hófehérre van festve. Miközben feketével kihúzom a szemem, reménykedek, hogy vidám emberekkel fogok találkozni. A lelkem tele van szomorúsággal és bánattal. Lassan, fáradt mozdulatokkal felhúzom csíkos ruhámat. Belenézek a tükörbe, üres tekintett pillant vissza rám. Ideje indulnom és már nyitom is az ajtót. Várakozásokkal telve lépek ki rajta.

Az utcán tömeg van. Egy kislány szökdécsel előttem vidáman, mikor észreveszi utánzó mozdulataim, felnevet. Vele nevetek. Lelkem megtelik csilingelő kacagással. Idős néni állja el utam. Arca komor, szigorú, elhúzza a száját, felhúzza szemöldökét. Arcom az övével változik, lelkem öregszik a mozdulatra. Az előző kacagás nyomai eltűnnek. Fiatal társaság érkezik. Majd ők megmutatják mosollyal lépnek elém. Nem fognak ki rajtam. Reagálok minden rezgésükre. Untatnak és fárasztanak. Hiányolom a nevetést. Szerelmes párt fedezek fel egy padon, eljátszom szerelmüket. Néma játékomat egy öleléssel köszönik meg, majd rózsaszín felhőjükön tovább szállnak. Boldog vagyok. Lelkem öröm táncot jár és együtt dobban a szívemmel. Ennyi elég, haza mehetek. Energikus tánclépésekkel jutok az ajtómig.

Miközben lemosom a sminkem, szemem csillog. Ám minden egyes mozdulatommal, eltűnik valami a lelkemből. Először az idős nő öregsége, majd a fiatalok nagyravágyása. A kislány kacagásába szeretnék bele kapaszkodni, de elillan előlem. A szerelmespár gyönyörű összetartozását könnyek között próbálom visszatartani. Nem tudom. Fáj! Megsemmisültem, ahogy minden érzés eltűnt belőlem.
Belenézek a tükörbe, üres tekintet pillant vissza rám. Apám hangját hallom gondolataim között:
-Kislányom, ne feledd, Te egy pantomimes vagy! Nem a saját érzéseidet kell átadnod, hanem az emberek sajátját visszaadnod!- persze, hogy emlékszem, hisz oly tökélyre fejlesztettem, hogy belőlem már nem is maradt semmi. Megtanítottál rá, hogy nyomjam el magamban énemet, de mielőtt elmondtad volna a titkot, meghaltál. A titkot, hogy találjak vissza önmagamhoz. Magaddal vitted a lelkemet. Bebújok az ágyba. Már nem fáj, nem érzek semmit. Egy macska mozdulataival elhelyezkedek, és üres lélekkel elalszom.

Szólj hozzá!