Izgatottan készült a találkozóra, régen volt már hasonlóban része. Borotválkozott, inget húzott, majd friss kávét főzött, hátha annak az illata mihamarabb odavonzza a kedvest.
Várt, egyre csak várt, a kávé kihűlt, megitta egyedül. Nagyot sóhajtott az órájára pillantva.
„Talán estére megérkezik!” – gondolta, és likőröket vett elő. Édeseket, finomakat, olyanokat, melyek a nők kedvében járnak. Aztán mást sem csinált, csak rágondolt, egyre csak rá, mert valahol azt hallotta, hogyha egy adott dologra összpontosítunk, akkor azt előbb-utóbb bevonzzuk az életünkbe.
De ő csak nem akart megjelenni sehogyan sem. Ekkor arra gondolt, hogy éppen úgy üldözi el őt, hogy annyira nagyon akarja.
Görcsösen.
Megpróbálta elterelni a gondolatait, de ezt sehogy sem tudta elérni, mindig csak ő lebegett a szeme előtt.
Mindig csak ő.
Sóvárgása megrezegtette körülötte a teret, a levegőt, a világot.
Semmi nem volt rendjén.
Végül eltelt az este, egyedül. A likőröket is ő itta meg. Amikor eleget ivott, és előjött belőle a filozófus, az író arra gondolt, hogy a múzsa korántsem biztos, hogy nő. Holnap reggel pálinkával és szalonnával várja. Legfeljebb estére jobban fáj majd a feje.
De mit bánja ő? Csak súgjon valamit a fülébe, hadd dolgozhasson végre!
Haszontalannak érezte magát.
Nagyon.
“Múzsa: Tizenhatodik történet: Randevú” bejegyzéshez 4 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Kedves Csaba És Carlo! Érdeklődve olvastam a Csaba írását, amelyben a Múzsa hiányáról ír, bizony előfordul, hogy semmivel nem lehet előcsalogatni. Azután a Carlo hozzászólásával a likörös palackoktól és hirtelen felemelkedtünk az „Olümposzi magasságokba”, az ambróziáig. De a szalonna is előkerült! Mintha Carlo folytatta volna Csaba történetét. Jó szalonnázást kívánok a Múzsával, kedves Uraim!
Üdv: V. Erzsébet, a 11-ből
A „- Nincs olyan anyag a világon…” kezdetű sornál lemaradt a poén mondat – „Ez alól az ambrózia sem kivétel”
De talán mondani sem kell, ahányszor újraolvassa az ember az írását, annyiszor egészítheti és/vagy javíthatja ki. Szerintem Thomas Mann is addig javítgatott, toldozgatott a József és testvérein, amely eredetileg 57 oldal volt, hogy a végén 1650 oldalra sikeredett.
Kedves Csaba!
Lám a múzsa hiánya is okot ad az írásra, az önkifejezésre. Persze nem nagy terjedelemben. Végül is a hiány, az űr, a nulla fogalma indokolja a méretet. Hogyan is csalogatható elő a múzsát? Fogas kérdés. Óvatos ajánlatként hozakodnék elő vele, hogy miután tizenheten vállaltuk a „múzsaidézést” ebben a hónapban, érdemes végigtallózni az írótársak ez irányú gondolattárán. Szerintem fel lehet tölteni vele a saját muníciós táskát, ha akarat van hozzá. Én például eddig sem a parfüm-likőr, sem a pálinka-szalonna kombinációra nem gondoltam. Most meg…
” Reggel szétnéztem a hűtőnkben. Valahogy nem csábítottak a befóliázott felvágottak, hát kiemeltem a zsírpapírba csomagolt füstölt szalonnát, amolyan gondolatébresztőként. Ahogy bal kézben fogva megfordultam vele, ott ült az asztal túloldalán a múzsa. A szalonna láttán egy kicsit elhúzta szép, fitos orrát.
– Esetleg szeletre vágva kisüthetem – mondtam neki, nem lévén hirtelen jobb ötletem. Felcsillant a szeme – Esetleg lehetne ráütni két tojást?
– Lehet – mondtam, s nehogy elillanjon ez a gyönyörű égi tünemény, amíg a tűzhelynél tüsténkedem hát hozzátettem – Előtte egy stampó szilvórium? Kisüsti.
– Azt bármikor – mosolyodott el szemét lesütve. – Nem csak kenyérrel él az ember.
– Az olümposzi magasságokban is kedvelik? – kérdeztem meglepődve. – Azt hittem csak ambróziával táplálkoznak odafönn.
– Nincs olyan anyag a világon, amiből ne lehetne egy kis szeszt kifacsarni. nem így van?
– Ja, ja – bólogattam, miközben átfordítottam másik oldalára az egyik sercegő szalonnaszeletet. – Még kancatejből is.
– Na látod! – dőlt hátra elégedetten a vendégem. Sajnos elfelejtette, hogy hokedlin ül, hát nagyot esett a kis szentem. Amikor végre előmászott, láttam a szemében, hogy ebből ógörög tragédia fog kerekedni. Ennek első váteszi jeleként megütötte orromat az odaégett szalonna kellemetlen szaga.”
De ne ijedj meg, nem veszem el a múzsádat kedves írótárs. Inkább invitállak, hogy látogass meg engem a tizenharmadik, FGy-t meg a hatodik történetnél. Velem lehet egy kicsit ironizálni is.
Carlo
Kedves Csaba, leginkább nőként képzeljük el a múzsát, hiszen az antik görög mitológiákban ők a művészetek védnökei, Zeusz és Mnémoszüné lányai. de hát manapság már annyi minden változik, akár férfi is lehet, és tán ha a történeted szereplője nem édes likőröket rakott volna ki, hanem mondjuk sört, lehet, hogy homlokon csókolta volna. Fgy