Egy éjszaka Belgrád felé

1978-ban – tehát így is úgy is – egy elmúlt világban, a sógorom ötlete nyomán elkezdtünk szervezni egy utat Szabadkára – természetesen ez is a ;bevásárlás; jegyében /Magyarok vagyunk – vagy mi a fene!!!/.

Akkor még vízumkérés, valuta igénylés és a többi, szóval babrás munka volt, de vágytunk már valami ;nyugatira;. Az akkori sláger cikkek: FA szappan, kozmetikumok az asszonyoknak, Beatles, Rolling Stones, ABBA, Deep Pourple, Led Zepelin stb lemezek, esetleg némi tiszta szesz /itthon csak patikában lehetett venni/.

Útlevél, valuta a kezemben már amikor beütött a ménkű – a sógorom lebetegedett így a ;trabantos; út a kútba esett.

Makacs ember voltam /vagyok is!/, döntöttem: én bizony megyek és ha már megyek akkor egyenesen Belgrádig…lássak valamit is ne csak a szabadkai piacot.

A Moszkva – Athén vonattal utaztam, este fél tíztől másnap reggel fél nyolcig. Hosszú út volt…..nem várt élménnyel…és tanulsággal.

A fülkében ahová a jegyem szólt két idősebb hölgy utazott. Mint beszélgetésük során kiderült Bécsből utaztak Belgrádba, vélhetően a vonaton ismerkedtek meg, mivel életüket mesélték egymás szavát továbbszőve. Jó darabig – szemem lehunyva, szundikálva – hallgattam az unokák dícséretét, az otthoni személyzet szidását és egyéb lelki bajaikat, mikor valahonnan előkerült a ;régi életünk; téma….és a következőket hallottam: /talán nem szószerint így hangzott el, de a lényeg ez volt/.

– Drágám, hidd el nem is ezen a mocskos országon utaznák keresztül, de nem volt más megoldás, sajnos a fiam nem ért rá és nem tudott elvinni a Merszídeszével…

– Óh Kedvesem, én nem is szeretek kocsival ilyen hosszú úton, ez kényelmesebb, de ebben az országban és se szeretek lenni. Pegid milyen szép világ volt ez amíg nem jöttek a kommenisták!

– Ne is mond! Ez a sok tahó bitorol most mindent. Tudod a mi uradalmunk is valami szegínyház lett. A rózsáimat – ha még megvannak – most loccsos prolik szagolgatják, rohadjonak meg!

– Tanulatlan, cseléd népség!

Szóval így ment ez órákon keresztül, hol szundikáltam, hol felriadva őket hallgattam. Volt véleményem a beszélgetésükről de kérdezetlenül nem akartam megszólalni. Jobb a béke!

Aztán egyszer csak ezt hallom:

– Szerinted ez a fiatalember alszik? Tudod felrakják ám a kommenisták az ügynökeiket a vonatokra, nehogy bajunk legyen!

– Alszik ez, úgy szuszog – hallhatod /na itt kezdtem megsértődni/

– Vigyázzunk azért, bár ahogy elnézem, ez nem valami proliivadék, annál finomabbak a vonásai /hú, még a végén kiderül hogy ;kékvérű; vagyok/

– Proli ez is szerintem. Értelmes ember már nem él ebben az országban.

Na, itt elszakadt a cérna. Kinyitottam a szemem, a két öreg hölgyre mosolyogtam /meglepődve néztek rám, de kíváncsian is egyúttal/..

– Hölgyeim. De bizony prolivadék vagyok. Anyám a Tüköry uradalomban volt cseléd, apám meg napszámos. Én meg gumicsizmában jártam télen iskolába. Villanyunk sokáig nem volt, petróleum lámpánál olvastam esténként, vagy zseblámpánál éjszaka a takaró alatt /de sok pofont kaptam érte/. Itt élek ebben az országban. Nincs uradalmam, nem is fog lenni. Nem vagyok párttag, nem értek velük mindenben egyet és az eddigi munkáim nem kényszerítettek rá a belépésre. De kedves hölgyeim ..Magyar vagyok…és itthon vagyok…és itthon is érzem magam….és jól érzem magam. És szeretem József Attilát, Ady Endrét, Radnóti, de épp úgy Appolinert, Villont vagy éppen Síkszpírt /szándékosan az í-ket hosszan kitartva, az ő stílusokhoz igazodva mondtam/….de útálom azt a vendéget aki a házigazdának akar parancsolni. Úgyhogy kérem önöket, beszélgessenek az időjárásról, az unokáikról, a lakásukról …vagy akármiről …de ne szidják szülőföldjüket…az itt élőket. Emberek élnek itt most is. Jóéjszakát hölgyeim!!!!

Döbbenten és sértődően végigmértek…..némi undor is volt a tekintetükben….aztán a savószemű ../azonosíthatatlan szemszín/…megszólalt:

– Drágám, csitt! Ne keveredjünk!

Hát így is lett. A továbbiakban nem keveredtünk. Én elaludtam ők meg biztosan halkan beszélgettek …ha volt kedvük….és halkan ;nyalogatták; tovább sebeiket. És halkan undorodtak tőlem….tőlünk…..amíg a vonat szuszogott tovább Belgrád felé.