Halloween idején: Második történet

Halloween idején

A Halloween , melyet ma a félelmet keltő jelmezekkel a tökfaragással és vidám ijesztgetéssel azonosítunk, emberiség legősibb kérdéséhez nyúlik vissza, „ Mi történik velünk a halál után ?”
Gyökerei az ősi kelta a Samhain ünnepéhez vezethetők vissza mely szerint minden év október 31-án éjjel kezdetét veszi a sötétség uralma és megnyílik a határ az élők és holtak világa között . A holtak visszatérnek a földre, hogy meglátogassák az élőket. Ilyenkor az emberek tüzeket gyújtottak álarcokat öltöttek hogy így megtévesszék a rossz szellemeket és azok elkerüljék őket.
A katolikus egyház ezt az ünnepet tovább fejlesztette. Meghirdette a Mindenszentek kultuszát, melyet minden szent ünneplésének szenteltek, és november elsején tartottak.
Ez lett a Samhain utóda. Ezen az éjszakán az emberek templomba mentek a szeretteik sírján gyertyát gyújtottak és halottaikra emlékeztek. A gyertyák fénye nemcsak a halottaik emlékét idézte,hanem mutatta az utat a szellemeknek, hogy hazataláljanak egykori otthonukba.
November 2 án tartották a Halottak napját az frissen elhunyt szeretteikért imádkoztak.
A néphit szerint a hazalátogató halottaknak ételt,italt kellett készíteni , melyet a konyhában hagytak,vagy a küszöbön helyeztek el, mutatva, hogy várták őket Ezt az eledelt lélekkenyérnek nevezték, élők nem ehettek belőle.
A Mindenszentek és Halottak napja közötti éjszaka nagyon mozgalmas, egyben félelmetes is volt.
A boszorkányok a közeli dombokon vagy hegyen éjfélkor gyűlést tartottak. Seprűnyélen, vagy fekete macska hátán lovagolva repültek fel a hegytetőre ott bájitalokat készítettek és az ördögökkel ropták a táncot . Jaj azoknak akik meglesték őket! Ez még mindig nem minden !
A mocsarak mentén a temetők árkában és fái között élték világukat a lidércek, ezek a kis tüzes, világító lények akik úgy hírlett bűnös emberek lelkei voltak és bűneik miatt nem leltek sehol nyugalmat. Az éjjeli vándort a mocsárba csalták ahol elnyelte őket a sár.
A magyar néphitben mindig is élt a Halloween szelleme csak nálunk több volt a szokásokban a félelem, tisztelet és jóval kevesebb a játékosság. Ez a helyzet mára már megváltozott Az emberek
sokkal inkább a vidám, játékos oldalát látják az ünnepnek de a biztonságos borzongást szívesen
felvállalják most is.
Ember az álarcok mögött.

Az álarc ősidők óta védelmet jelentett elrejtette azt amit az ember félt megmutatni mivel a világ kemény és az ember benne olyan sebezhető . Ám az álarc lehetett felszabadító is, mert takarásukban kimondhatták amit valóban gondoltak és közben a félelmük is oldódott.
Az embernek két arca van, amit a világ felé mutat és amit magában őriz . Az álarcok mögött,
nincs mindig átfedés . Az élet legkülönösebb ellentmondása, hogy miközben önmagunkat keressük
álarcokat viselünk. Az álarc nemcsak egy tárgy , hanem szimbóluma annak amit a lélek elrejt és a külvilág felé mutatni kíván.
A történelem és az irodalom tele van olyan szereplőkkel akik álarc mögé bújtak. A görög színház
színészeinek maszkjai nemcsak felnagyították a szereplők érzelmeit,hanem megmutatták a lélek különböző arcait is. A tragédiák hősei nemcsak szerepet játszottak de segítségükkel a nézők magukra ismerhettek. Lehetett az álarc a színlelés eszköze de az igazságé is. Hamlet az őrültség álarca mögé bújva tárta fel a legsötétebb bűnöket családjában. A Velencei kalmár és a Vízkereszt drámák szereplői az álarcuk mögött találták meg igazi önmagukat.
Az irodalom régen felismerte , hogy az ember nem tud teljes őszinteséggel élni . A konvenciók és a másoknak megfelelés elvárásai arra kényszerítik őket, hogy álarcokat viseljenek.
A digitális világban ez már bonyolultabb. Az emberek gondosan megformált képet mutatnak magukról ahol tökéletesnek látszanak , és gondtalannak . Ez a virtuális álarc azonban ugyanúgy visszatükrözi lelküket , megfelelési vágyukat és félelmüket önmagunktól és a külvilágtól, mint a múltban.
Az emberek farsang idején is álarcokat viselnek . A Halloween és a farsang két ősrégi ünnep találkozása, mikor az egyik ünnep a sötétségből elindul és farsangkor repül a fény felé.
A farsang a téltemető és a termékenység varázsló szokásokból alakult ki. Az életet a fényt és a tavasz visszatérését ünneplik. A keresztény naptárban a böjt előtti időszakot (Vízkereszttől-Hamvazószerdáig ) jelenti . Az ilyenkor viselt álarc nem félelmetes, inkább felszabadító,lehetőséget ad a szerepek felcserélésére a hétköznapi szabályok felfüggesztésére. Az álarc nem elrejt, hanem lehetővé tesz, megengedi, hogy kipróbáljuk a másik arcunkat is. Ilyenkor nemcsak a világ lát minket, hanem mi látjuk más szemmel a világot és benne magunkat is.

A Halloween segít szembenézni a bennünk élő félelemmel, és megtanít együtt élni vele. A sötétség nem ellenség hanem az élet része . A halál a túlvilág a lélek örök vándorlása ugyanazt a vágyat tükrözik hogy az ember megértse saját mulandóságát és hinni tudjon valamiben ami túlmutat az anyagi világon . A gyertyalángban nemcsak halottainkra emlékezünk hanem arra, hogy bennünk is ott ég az élet fénye.
Halloween éj , mikor a csend beszél,
és az emlékek lépteit hallja,
aki figyel.

Pánti Irén