Halloween idején
A Halloween , melyet ma a félelmet keltő jelmezekkel a tökfaragással és vidám ijesztgetéssel azonosítunk, emberiség legősibb kérdéséhez nyúlik vissza, „ Mi történik velünk a halál után ?”
Gyökerei az ősi kelta a Samhain ünnepéhez vezethetők vissza mely szerint minden év október 31-án éjjel kezdetét veszi a sötétség uralma és megnyílik a határ az élők és holtak világa között . A holtak visszatérnek a földre, hogy meglátogassák az élőket. Ilyenkor az emberek tüzeket gyújtottak álarcokat öltöttek hogy így megtévesszék a rossz szellemeket és azok elkerüljék őket.
A katolikus egyház ezt az ünnepet tovább fejlesztette. Meghirdette a Mindenszentek kultuszát, melyet minden szent ünneplésének szenteltek, és november elsején tartottak.
Ez lett a Samhain utóda. Ezen az éjszakán az emberek templomba mentek a szeretteik sírján gyertyát gyújtottak és halottaikra emlékeztek. A gyertyák fénye nemcsak a halottaik emlékét idézte,hanem mutatta az utat a szellemeknek, hogy hazataláljanak egykori otthonukba.
November 2 án tartották a Halottak napját az frissen elhunyt szeretteikért imádkoztak.
A néphit szerint a hazalátogató halottaknak ételt,italt kellett készíteni , melyet a konyhában hagytak,vagy a küszöbön helyeztek el, mutatva, hogy várták őket Ezt az eledelt lélekkenyérnek nevezték, élők nem ehettek belőle.
A Mindenszentek és Halottak napja közötti éjszaka nagyon mozgalmas, egyben félelmetes is volt.
A boszorkányok a közeli dombokon vagy hegyen éjfélkor gyűlést tartottak. Seprűnyélen, vagy fekete macska hátán lovagolva repültek fel a hegytetőre ott bájitalokat készítettek és az ördögökkel ropták a táncot . Jaj azoknak akik meglesték őket! Ez még mindig nem minden !
A mocsarak mentén a temetők árkában és fái között élték világukat a lidércek, ezek a kis tüzes, világító lények akik úgy hírlett bűnös emberek lelkei voltak és bűneik miatt nem leltek sehol nyugalmat. Az éjjeli vándort a mocsárba csalták ahol elnyelte őket a sár.
A magyar néphitben mindig is élt a Halloween szelleme csak nálunk több volt a szokásokban a félelem, tisztelet és jóval kevesebb a játékosság. Ez a helyzet mára már megváltozott Az emberek
sokkal inkább a vidám, játékos oldalát látják az ünnepnek de a biztonságos borzongást szívesen
felvállalják most is.
Ember az álarcok mögött.
Az álarc ősidők óta védelmet jelentett elrejtette azt amit az ember félt megmutatni mivel a világ kemény és az ember benne olyan sebezhető . Ám az álarc lehetett felszabadító is, mert takarásukban kimondhatták amit valóban gondoltak és közben a félelmük is oldódott.
Az embernek két arca van, amit a világ felé mutat és amit magában őriz . Az álarcok mögött,
nincs mindig átfedés . Az élet legkülönösebb ellentmondása, hogy miközben önmagunkat keressük
álarcokat viselünk. Az álarc nemcsak egy tárgy , hanem szimbóluma annak amit a lélek elrejt és a külvilág felé mutatni kíván.
A történelem és az irodalom tele van olyan szereplőkkel akik álarc mögé bújtak. A görög színház
színészeinek maszkjai nemcsak felnagyították a szereplők érzelmeit,hanem megmutatták a lélek különböző arcait is. A tragédiák hősei nemcsak szerepet játszottak de segítségükkel a nézők magukra ismerhettek. Lehetett az álarc a színlelés eszköze de az igazságé is. Hamlet az őrültség álarca mögé bújva tárta fel a legsötétebb bűnöket családjában. A Velencei kalmár és a Vízkereszt drámák szereplői az álarcuk mögött találták meg igazi önmagukat.
Az irodalom régen felismerte , hogy az ember nem tud teljes őszinteséggel élni . A konvenciók és a másoknak megfelelés elvárásai arra kényszerítik őket, hogy álarcokat viseljenek.
A digitális világban ez már bonyolultabb. Az emberek gondosan megformált képet mutatnak magukról ahol tökéletesnek látszanak , és gondtalannak . Ez a virtuális álarc azonban ugyanúgy visszatükrözi lelküket , megfelelési vágyukat és félelmüket önmagunktól és a külvilágtól, mint a múltban.
Az emberek farsang idején is álarcokat viselnek . A Halloween és a farsang két ősrégi ünnep találkozása, mikor az egyik ünnep a sötétségből elindul és farsangkor repül a fény felé.
A farsang a téltemető és a termékenység varázsló szokásokból alakult ki. Az életet a fényt és a tavasz visszatérését ünneplik. A keresztény naptárban a böjt előtti időszakot (Vízkereszttől-Hamvazószerdáig ) jelenti . Az ilyenkor viselt álarc nem félelmetes, inkább felszabadító,lehetőséget ad a szerepek felcserélésére a hétköznapi szabályok felfüggesztésére. Az álarc nem elrejt, hanem lehetővé tesz, megengedi, hogy kipróbáljuk a másik arcunkat is. Ilyenkor nemcsak a világ lát minket, hanem mi látjuk más szemmel a világot és benne magunkat is.
A Halloween segít szembenézni a bennünk élő félelemmel, és megtanít együtt élni vele. A sötétség nem ellenség hanem az élet része . A halál a túlvilág a lélek örök vándorlása ugyanazt a vágyat tükrözik hogy az ember megértse saját mulandóságát és hinni tudjon valamiben ami túlmutat az anyagi világon . A gyertyalángban nemcsak halottainkra emlékezünk hanem arra, hogy bennünk is ott ég az élet fénye.
Halloween éj , mikor a csend beszél,
és az emlékek lépteit hallja,
aki figyel.
Pánti Irén
Kedves Irén! Nagy örömmel olvastam az ünnepek eredetéről szóló írásodat, amely még az őkori görögökig is visszanyúlik. Záró mondataid nagyon tetszettek. Üdvözlettel: V. E.