Hétfő

Az óra először élesen csörgött, majd zörögött, aztán éktelen csattanás követte és némi hörgés, mert Gondos Lajos lecsapta egy kispárnával, majd kelletlenül kikecmergett az ágyból. Felemelte a földre vert vekkert, meghallgatta, hogy lélegzik-e, azután visszarakta a helyére. Erősen hajlott rá, hogy visszabújjon az ágyba, ám ekkor felüvöltött a sziréna.
Gondos Lajos ettől hirtelen életre támadt, serényen kipattant az ágyból, rohant ajtót nyitni Pötyi kutyának, mert ha nem ért oda időre, az eb ott helyben könnyített magán.
Hétfő volt. Gondos Lajosnak dolgozni kellett menni. Miután magába döntött némi hideg kávét és bekapott pár falatot a vacsora maradékából, ami egyébként Pötyinek volt szánva, idegesen elrohant otthonról.
A hangos ajtócsapódásra a ház asszonya is felkelt. Ráérősen mozgott, tehette, mert fodrász lévén neki a hétfő szabadnap volt.
Gondos Karola álmosan főzte a kávét, közben Pötyi kutya a száját nyalogatva, feltartott fejjel figyelte, kinézve gazdája szájából az első, és az utolsó falatot. Boldog farkcsóválással majszolta el a maradék vacsorát, de kávét nem kapott.
– Az nem kutyának való! – hallotta, valahányszor megpróbált a bögrébe nyalni.
Akkor már Gézuka is ott gunnyasztott a konyhaasztal valamelyik sarkánál.
Szótlanul öntötte magába a tejeskávét, melynek következtében rögvest rohant is a vécére.
Ezután jöhetett a finom bundás kenyér, így a száraz kenyér sem veszett kárba. Amíg Gézuka reggelizett, anyja néhányszor körbe rohanta a házat.
Nyolc óra. Végre, ember, állat mind jóllakatva, a növények alaposan megitatva. Tyű de elszaladt az idő!
Fél kilenc elmúlt, mire Karola autója erős fékcsikorgással leparkolt az óvoda előtt.
– Huh! – fújta ki magát. – Csak, hogy ideértünk!
– Anya. Pötyi behányt az autóba! – kiabált Gézuka.
– Pötyi? – döbbent meg Gondos Karola. – Ejnye! Szedte-vette rossz kutya! Mit keres az autóba?
– De anya, te raktad be! Pötyi nem is szeret autóban lenni.
– Most már mindegy. Gyere kisfiam, mert a végén elkésel, pedig már itt vagyunk.
-Anya. A szandál kacsaláb van rajtam -nyafogott Gézuka.
-Nem számít kisfiam, majd megfordítod, most menjünk.
Az óvó néni épp akkor kémlelt ki az ajtón, amikor Karola beakart nyitni, egymásba ütköztek.
-Elnézést kérek -suttogta Karola.
-Elnézem, hétfő van -jegyezte meg a néni.
-Igen, tudom. Ha a gyermek nem eszik, kérem, ne erőltessék. Otthon már reggelizett.
– Szerencsére -könnyebbült meg a dada. -Már minden ennivaló elfogyott. Nagy Marcika jó étvágyú kisgyerek, mindig repetázik. Mire észrevettük, megette Gézuka adagját – magyarázkodott.
Gondos Karola hazafelé száguldott.
Otthon nekiállt, hogy kitakarítsa az autót Pötyi kutya után, nehogy férje tudomást szerezzen a balesetről, azután kimosta és kiteregette a családi szennyest, közben megfőzte a kétféle menüt: borsófőzeléket, ahogy Gézuka szereti, és borsófőzeléket, ahogy a férje kívánja.
Délután elrohant bevásárolni a nagyinak, majd rohant Gézukáért az oviba.
Miközben a nagyihoz száguldott a holmival, rájött, hogy Gézuka nincs is a kocsiban.
Rohanás vissza az oviba Gézukáért, aki csodálkozó szemekkel és egy néni felügyelete mellett várakozott az óvoda előtti parkolóban.
-Ejnye kisfiam, mért nem szóltál, hogy nem vagy a kocsiban? -ölelte magához a gyermeket.
-Akartam szólni, de olyan gyorsan elhajtottál- mentegetőzött Gézuka.
Szerencsére este lett.
Gondos Lajos megfáradtan tért haza a munkából, ezért nyolckor már az ágyat nyomta, akárcsak Gézuka. Karola nyolckor megpróbált beleolvasni egy regénybe, de nyolc tízkor elaludt, eközben Pötyi kutya a nyolcadik lyukakat ásta a szemközti szomszéd bekerítetlen telkén, így az oldalsó szomszéd végre nyugodtan lophatta az almát a Gondos család fájáról, míg a hátsó szomszéd látva, hogy senki sem figyeli, óvatosan belecsempészte háztartási szemetét Gondosék kukájába. De ez egy másik történet.

Szólj hozzá!