Egy téli nap története: Harmadik történet

Emlék
Duruzsolva ég a tűz ,a kályha fekete száját kinyitja nagyanyó és betesz egy újabb hasáb fát.A hidegből behozott fa nyöszörögve örül tüzes testvéreinek,hozzájuk simul a lángok pattogó táncában.
Két ablaka van a szobának,egyik az utcára másik az udvarra néz,zöldre van festve a keretük.Barátságos kicsi ablakok,kíváncsian nézik a kinti havas világot,ablak-szemük szebbnél szebb jégvirágokkal díszített.Mindkét ablak alatt, a szobában ruhás pad áll,ülésüket felemelve oda teszi be anyó a ruhákat,szekrény nincs,csak komód,asztal, két ágy és a kályha.Apó az utcára néző ablak előtti padon ül,előtte az asztal.Anyó a reggelit készíti,télen itt főz,nem a pitvarban,nem kelljen két helyen égetni a tüzet,drága a fa.A kicsi lány ott áll apó mellett a padon,alig több három évesnél,ujjacskájával körberajzolja az ablak üvegén a jégvirágokat,néz ki az ablakon.Az utcán alig jár valaki,ha mégis,sietve igyekszik a célja felé és úgy be van tekerve mindenféle ruhákba,hogy felismerni sem lehet.Kemény tél van odakint.A gyermek azonban kimenne,ő nem úgy ítéli meg a telet,mint a felnőttek.Csábítóan puhának látja a fényes hóbuckákat,bele szeretne ugrani,a dermesztő hideg nem ijeszti meg.
Nagyon hideg van,szentem,mondja anyó,most nem lehet kimenni,majd ha kisüt a nap,akkor .A gyermek lesi erősen,ha meglátná a napot végre,az jelentené a szabadságot,de csak fehérséget lát az égen.Elkezd havazni és hull,csak hull a hó,a pehelytakaró még egy réteget borít a világra.A házak megbújnak puhaságában,csak a háztetőkön meredező,füstölgő kémények állnak őrt a falu felett és az Isten.Nem embernek való idő,mondja apó,kicsit megengedett a hideg,feleli anyó,(az udvarról jön egy kosár fával)lesz ennek hidege,ne félj,folytatja apó,kell a hó a földnek,zárja a beszélgetést anyó,Lajos sem jöhet ma,ilyen időben,teszi még hozzá.Alig fejezi be a mondatot,lovas szán áll meg a kapu előtt,két ember ül rajta, a kicsi lány ragyogó szemmel nézi.Leszáll egy ember,kucsma a fején,dézsákat vesz ki a szán hátsó feléből,toporog kicsit,aztán nyitja a kaput.A szán tova suhan a másik emberrel és a többi faáruval.Itt van Lajos!mondja anyó örömmel,Istenem,hát ilyen időben is eljött és sűrűn törölgeti a szeme sarkát.
Lajos bátyó nagymama legidősebb fia,tőlünk hegynek fel,a harmadik faluban él a családjával.Nyitja az ajtót,
az arca pirosra csattant,a busa szemöldöke,de még a bajusza is zúzmarás a hidegtől.Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!köszön be és nevet a kék szeme,bár ő maga nem mosolyog.Lerázza a havat kucsmáról, ködmönről a pitvarban,az ajtóban álló anyjára néz,aztán a padon ülő apjára és a kicsi lányra,testvére gyermekére,most látja őt először.A gyermek feléje nyújtja mindkét kezét,Lajos bátyó felemeli,magához öleli és rámosolyog,lám csak,mekkora vagy már! és meghintázza a levegőben.A gyermek nevet,ő is most látja először a nagybátyját,érzi,hogy jó ember és szereti őt.A gyermekek bölcsek,a pillanatnak élnek,de a jövőbe látnak.Hát te miért nem ménsz szánkózni?kérdezi ,nincs neki szánkója,válaszol neki anyó.Azon könnyen segíthetünk,mondja Lajos bátyó,faragjak-e neked egyet?kérdezi a gyermeket.Ő alig mer szusszanni,nehogy elillanjon a varázs,hogy neki szánkót ígértek,igen-igen-igen,hadarja egyszusszra.Lajos bátyó alig falatozik valamit,kimegy fát keresni és a pitvarban nekilát szánkót faragni.A talpat levágja,gyalulja,kicsi négyszögű ülést csinál,ami olyan,mint egy fészek,anyó szalmát tesz bele és a gyermek kimegy az udvarra kipróbálni.Az udvar lejt,a csűrtől a kapu felé szalad a szánkó,visong a kicsi lány,ma ő a legboldogabb kerek e világon.Lecsúszik ötször-hatszor és már be is kell menni,korán jön a szürkület,máris hidegebb van,anyó félti őt,hogy megbetegszik.Holnap is van nap,ne búsulj,vigasztalja unokáját,olyan szánkód lett,hogy egyiknek sincs ilyen!holnap a többiekkel szánkózhatsz az úton.
Lajos bátyó ott marad éjszakára,reggel jön a komája a lovas szánnal és hazamennek.Valamennyi dézsájuk elkelt,amilyen termék kell még,felírják,a télen elkészítik,tavasszal újra jönnek és hozzák.
Ülnek az asztal mellett,vacsoráznak,beszélgetnek,a gyermek már ágyban van,hamar elalszik.Két lépésnyire van az ágy az asztaltól,de őt nem zavarja a beszélgetésük,sem a petróleum lámpa fénye.Igyekezett elaludni:ha alszom hamarabb lesz holnap,gondolja,amikor majd kimegyek játszani a többi gyerekkel.Ez olyan bizsergetően jó, tartozni valahová,szánkóval a szánkózó gyerekek közé.Most már közéjük tartozik.

“Egy téli nap története: Harmadik történet” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!