Havas napok
Fejezetek a téli háború történetéből
Finnország az éles ellentétek országa, Nyáron a nappalok 24 óráig tartanak a déli részen 16 óráig.
A nap 73 napig süt és 51 napig fel sem kel .A finn tél hosszú kemény és hideg, 3 hónaptól 7 hónapig is eltart Ennyi ideg fedi hótakaró a tájat. Mindenütt hó van és sötét az erdőkre mély csend borul.
Az összefüggő hórétegek már karácsony előtt vagy már korábban. kialakulnak,a hóvastagság márciusban éri el a tetőpontját. A a szovjet-finn téli háború ilyen éghajlati viszonyok között zajlott
mely 1939. november 30-án vette kezdetét.
A téli háború
Kevés olyan háborút ismer a történelem, melyben az orosz, illetve szovjet birodalom a hideg tél miatt sorozatosan vesztett el csatákat. Ennek a legjellemzőbb példája a szovjet-finn téli háború akkor is ha a végén a finnek tűzszünetet kértek Moszkvától.
A szovjet-finn háború ,melyet téli háborúként is emlegetnek 3 hónappal a II. világháború kitörése
után kezdődött 1939. november. 30-án. A szovjet csapatok hadüzenet nélkül megtámadták az 1917-ben függetlenné vált Finnországot. A casus bellit , egy szovjet provokáció szolgáltatta.
A Szovjetunió számára stratégiailag fontos volt a dél Karéliai területek megszerzése,ezért november 26-án a karéliai határon a Vörös Hadsereg alakulatai a saját területükön lévő de a finn határtól 800 méterre található Mainila települést ágyúzni kezdték, majd az incidensért a finn tüzérséget tették felelőssé .Mivel a finnek nem kértek bocsánatot 1939. november 30-án hadüzenet nélkül megtámadták Helsinkit .A finnek számítottak a támadásra ,ezért a a korábbi hetekben mozgósítást hajtottak végre így el tudták kerülni a gyors megszállást.
A szovjetek háromszoros túlerőben voltak, és technikai fölényük is hatalmas volt. Sztálin villámháborúra számított, arra hogy a megszállás csak néhány hetet vesz majd igénybe. Ebben a feltevésében azonban csalódniuk kellett. A finnek szívós ellenállása hónapokig tartott .és nagy veszteségeket okoztak a szovjet félnek .Senki nem számított arra,hogy a finnek ilyen sokáig képesek a túlerőnek ellenállni ám ők nemzeti egységbe tömörültek, nem volt közöttük széthúzás vállvetve harcoltak az agresszor ellen.
A finnek kezdeti sikereinek oka az volt hogy a szovjetek elbizakodottan bocsátkoztak a háborúba. A hadvezetés nem volt egységes, továbbá a környezeti viszonyok sem voltak alkalmasak a villámháborúra.
A kemény finn tél felkészületlenül érte a szovjeteket. A katonák nagy része melegebb éghajlaton élt,nem kaptak speciális kiképzést a hóval borított tájon zajló hadműveletekre a felszerelésük és ellátmányuk is hiányos volt. Az éhes és fázó szovjet katonák gyakran nem tudták a havas, jeges környezetben otthonosan mozgó finneket feltartóztatni. A finnek remekül síeltek és kiváló lövészek voltak. A nagy hidegben rétegesen öltözködtek, ruhájukat fehér huzattal fedték be hogy a fehér hóban észrevétlenül tudjanak a sítalpakon haladni .így váratlanul tudták meglepni az ellenséget .A szovjetek szinte rettegtek ezektől a hirtelen felbukkanó fehér fantomoktól akik a semmiből bukkantak elő, és lövésük mindig célba talált.
A finneket a körülmények is segítették. Ilyen volt a később emblematikussá vált un.”kolbászháború” néven elhíresült eset is. December 10-e éjszakáján történt. A szovjetek váratlanul támadtak Illomanta város környékén állomásozó a finnekre ,akik jobbnak látták ha a túlerő elől visszavonulnak hátrahagyva sátraikat az ellátmányukat közöttük egy nagy bográcsban éppen elkészült kolbászpörköltet..Nagy volt a kísértés melynek meg sem próbáltak ellenállni Felhagytak a támadással, a kondér köré telepedtek és lakmározni kezdtek .A finnek közben óvatosan körülvették majd bekerítették a szervezetlenné vált egységet. A harc gyorsan eldőlt a javukra kevesen tudtak elmenekülni a helyszínről.
Moszkvában Sztálin őrjöngött és minden eddiginél nagyobb támadást indított a finnek ellen,
27 hadosztály és 500 repülő vett részt az új támadásban .1940 februárjában áttörték a finn védelmi vonalat és március 4-én a befagyott tengeröböl jegén megtámadták Viipuri városát. Ekkor a finn hadvezetés felvállalva a vereséget, tűzszünetet kért majd 1940. márciusban békeszerződést írtak alá. E békeszerződés következtében az ország egy tizede a Szovjetunió fennhatósága alá került.
A győzelem ellenére a szovjetek súlyos sebeket kaptak. A Vörös Hadsereg 400 000 katonát veszített, hatszor annyit mint a finnek továbbá nemcsak a finn hadvezetés, de a nyugati hatalmak is megállapíthatták , hogy a Szovjetunió nem más, mint egy agyaglábakon álló óriás, hadserege csak számokban erős és ütőképes de nem a valóságban.
Magyarok a téli háborúban
A finnek küzdelme rokonszenvet ébresztett az egész világon ennek ellenére, kevés segítségre számíthattak .Egyedül Magyarország próbált kézzelfogható anyagi és katonai segítséget nyújtani.
A lakosság és az egyház is jelentős anyagi segítséget nyújtott, de a legnagyobb felajánlást Szentgyörgyi Albert professzor tette ,aki a Nobel díjáért kapott pénzösszeget és plakettet átadta a
finn Vöröskeresztnek ,hogy használják fel, a háború sikere érdekében.
Csak Magyarország küldött önkénteseket Finnországba, olyan szervezeti formában ahogy azt a finnek kívánták. .Az önkéntesek toborzását gróf Teleki Pál kormánya szervezte a háttérben Meglepően sokan 25 000-en jelentkeztek. A jelentkezőket erősen megszűrték,végül 344 önkéntest indítottak útnak.
A önkéntesek azonban ,csak kerülő úton jutottak el Finnországba mert a németek nem engedélyezték területükön csapatok áthaladását és hadianyag szállítását . Az egész európai kontinenst kellett nyugatról megkerülniük,míg célhoz értek. március 2-án.Az első célállomás Lapua volt. Itt egy hónapig a téli harcmodort továbbá a síelést gyakorolták,majd az önkéntesekből szervezett SISU különítménybe osztották be őket. A frontra már nem nem kerültek mert a harcoló felek békét kötöttek. A zászlóalj 1940 január 10-én tért haza .Teleki Pál miniszterelnök fogadta a hazatért önkénteseket,akik számára ez a bevetés életre szóló élményt jelentett.
Pánti Irén