Tavasz, szerelem: Hetedik történet

Amikor már zöldül a fű és előbújnak a tavasz virágok mondják , ébred a természet. Krisztina reggel kinézett az ablakon. A kertjében ott fehérlett a hóvirág. Néhol a tőzike lilás színe tűnt elő. A sötét lila szín pedig jelezte, kinyílt az ibolya is. A fák tövénél rigók keresgéltek eleséget. Örömmel töltötte el ez a látvány a lányt. Különösen ma reggel örült a jó időnek.
Pár éve költözött a városba. A szomszéd házaspár segítségével lehetősége lett ismerősökre, barátokra szert tennie. Ugyanis Klárika és Zoli, a házaspár, amikor tehették egy kis csoport emberrel járta a közeli erdőket, utaztak városokba. Megnézték ott a nevezetességeket betértek egy vendéglőbe. Szerényen megebédeltek. Krisztit hamar befogadta a társaság. Kedves volt, segítőkész. Mindenkihez volt egy jó szava.
Ezen a reggelen azért örült a jó időnek, mert utaztak egy kis városba. Ő volt az idegenvezető. Felkészült a nevezetességekből, tudnivalókból. Az idő remek már csak az ismertetője is sikerülni fog.
Hamar elkészült, beszólt Klárikáékhoz. Együtt mentek a buszmegállóhoz. Már pár ismerős ott várakozott. Köszöntötték egymást, vártak a többiekre, örültek a tavaszi időnek.
Elindult a busz és hamarosan le is szálltak a célnál. Kriszti megszámolta leszállt-e mindenki. Kicsit szomorú is lett, mert mindenki párosan ment. Csak ő volt egyedül. Szokták is mondani neki:
– Krisztike azért kell járni, kelni, mert nem tudhatod, hol talál rád a herceg.
– Jó lenne egy rendes társ is – volt mindig a válasz.
A kis tömeg elindult az első nevezetesség felé. Kriszti zárta a sort. Hirtelen azt vette észre, hogy egy kis kutya szalad felé. A kutyus kis ruhában, kis kutyaruhában. Tavasz volt, de azért még elkelt az állatkáknak is a melegség. A lány simogatni kezdte a kutyát. Rögtön látta eltévedt vagy elszökött. Fel is vette az ölébe és fürkészve nézett szét, nem keresi-e valaki. Távolról egy fiatalembert vett észre. Szinte rögtön tudta, hogy ő az, ő keresi a kutyát. Ösztönszerűen ment elébe. Találkoztak.
– Megvagy te csibész!- sóhajtott fel a férfi.
– Tessék! – adta át a kis kutyát Kriszti
– Nem is tudom megköszönni, hogy segített nekem.
– Szóra sem érdemes.
– Már dehogyisnem.
Krisztinek a társai mit sem sejtve kiáltották:
– Az idegenvezetőnk meg eltűnt!
A lány szaladt is, még el sem köszönt a férfitól. A csoporttal együtt mentek a nevezetes épülethez, a kastélyhoz, ahol el is kezdete az ismertetőjét. Azt vette észre, hogy a fiatalember a kutyával is ott hallgatja a kis előadást.
Amikor már mindenki nézelődött, a fiatalember dicsérni kezdte a lány előadását. A közeli parkban sétálva szó esett arról, hogy Kriszti is szereti a kutyákat. Sőt szeretne is egyet a házhoz. A fiatalember azonnal újságolta. Otthon három kis kutyus gazdára vár. Csak még kell kis idő ahhoz, hogy adhasson közülük. Míg szopnak, de pár hét múlva adhatja. Telefonszámot cseréltek. A buszon hazafelé a társak viccelődtek is:
– Ugye mondtuk eljön a herceg.
Valóban eljött. A telefonhívások egyre sűrűbbek lettek. Aztán sor került a kutya odaajándékozására is. Még mindig tavasz volt. Csak már a meleg tavasz, május közepe.
A kutyus szeretetre talált Krisztinél. Kriszti pedig szeretetre talált Gábornál. Így hívták a fiatalembert. Lassan már ketten kirándultak csak.
Mondták is társak:
– Ejnye Krisztike, mit csinált a tavasz?Már nem jár velünk. De megbocsájtunk, mert tudjuk mi is az ok.
Az ok a szerelem volt. Amiből kapcsolat lett. Tavaszból kiinduló, sok évszakot megért kapcsolat.

Szólj hozzá!