Új évre ébredtem: Negyedik történet

Új évre ébredtem. De vajon tényleg új minden körülöttem? Nem hiszem. Oké, éjfélt ütött az óra már rég, mindenki üvöltött, hogy BÚÉK!, megteltek az edzőtermek, mindenki IS megfogadta, hogy lefogy stb… de miért most? Azért mert a Föld körbeért, még nem lesz feltétlenül minden új körülöttünk. A kaja a hűtőben legalább két napos, az ágyam meg minimum 10 éves. Tehát mi az új? Az évszám. Vannak akik 2026-tól várják a megújulást, a változást, pedig ugyanezen emberek várták ezt el ugyanúgy 2025-től, 2024-től és így tovább.

Új évre ébredtem, így úgy gondoltam kimegyek sétálni kicsit, hisz a levegőn lenni sose baj (kivéve ha szmog van). Az utcán alig láttam valakit, többnyire elhúzódó bulikból részeges-másnapos állapotban hazafelé igyekvő velem egykorúakat látok, vagy még utolsó petárdáikat/tűzijátékaikat eldurrantókkal találkoztam. Ebben is hasonlít az előző évekhez. Többnyire mindig ugyanaz történik az első egy hónapban. Mindenki próbálja felfogni és ráállítani magát arra, hogy már nem 2025, hanem 2026 van. Az élet ugyanaz, az évszám nem.

Új évre ébredtem. Megkérdeztem a szomszédasszonytól, aki közel 100 éves, hogy mit vár ettől az évtől. A válasza kicsit meglepett. Ő is változást szeretne, de nem csak a saját, hanem mindenki életében. Szeretné, ha lejjebb mennének az árak, a kihalófélben lévő állatok közül is többet meg tudnánk menteni és így tovább…Nem önző vágyak, érthetőek is, csak nekem egy bajom van ezekkel az újévi fogadalmakkal/vágyakkal: hogy miért mindezt az újévtől várjuk el? Az év másnapján nem lehetne elkezdeni változtatni, úgy alapból bármin? Nem kell ehhez megvárni az új évet.

Új évre ébredtem. A levegő ilyenkor másabb, az idő lassan telik, mintha mindenki próbálna felébredni valamiből, valami bódító erejű dologból, meglehet az előző év végi hajtás mindenkit megviselt. Szóval új év, új én. A nagy fenét! Kimentem a hűtőhöz, megittam egy üveg kólát, majd ráálltam a mérlegre: hm, 90 kg. Majd jövőre lefogyok…