Egyszer volt: Kilencedik történet

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, amikor a Földön csak különleges élőlények éltek, volt egy varázslatos hely, amit Csiribí – csiribá világnak hívtak. Itt mindenki jóságos volt, kivéve a gonosz Bori boszit és Torzon borz királyt. Ők valahogy nem nagyon kedveskedtek senkivel. Ennek a világnak a legkisebb lakói két kiskutyus volt, akik minden reggelt játékkal kezdtek.
− Úgyse kapsz el bibi – csóválta a farkincáját Buksi kutyus.
− Azt majd meglátjuk – monda Blöki kutyus. El is kezdődött a mókás fogócska. Annyira jól szórakoztak a kutyuskák, hogy észre sem vették a mamájukat, Misszit a kutyamamát.
− Gyertek kicsikéim kész a finom reggeli – szólt a mamájuk a kicsiknek. – De siessetek, mert hamar el fog hűlni.
Nos, nem is kellett többször hangoztatni a reggelit, a kicsik már szaladtak be a lakásba. Meleg tejecske várta őket, amit a kis mohók azonnal meg is ettek. A gazdájuk, Lüszi tündér mosolyogva nézte végig és megsimogatta őket.
Azonban hamar végett kellett szakítani az idillnek, mert Lüszinek és Misszinek el kellett mennie egy kis időre. Utasították a kicsiket, hogy senkit sem engedjenek be a lakásba. Amikor a kiskutyusok csak ketten maradtak megfogadták, hogy betartják az utasítást. Pár percig így is volt.
− Kopp-kopp, csontocskát vegyenek – szólt egy idegen hang.
A kiskutyusok gondolkoztak. Megígérték a mamájuknak, hogy senkinek nem nyissák ki az ajtót. Azonban mi baj lehet egy kis csontból. Kinyitották az ajtót.
− Lám-lám, kiket látnak szemeim. A kis kutyuli-kutyulikat – csodálkozott az öreg boszi.
Ekkor a kutyusok rájöttek, hogy rossz ötlet volt kinyitni az ajtót és ezért elkezdtek nyüszíteni. Aztán minden olyan gyorsan történt. Percekkel később, mikor Lüszi és Misszi hazaértek, a kiskutyák hűlt helyét találták. Kutyusmama nem hagyta el magát és azonnal tudta mit kell tennie.
− Minden áron hazahozom őket – azonnal elindultak, hogy kiszabadítsák a kicsiket.
Egyenesen a királyhoz mentek. Torzon borz király palotája nem volt messze. Az őrök azonnal beengedték őket, de a királyra várniuk kellett.
− Felséges királyom, kötelesnek érzem elmondanom, hogy keresik, de természetesen nem muszáj fogadnia – mondta félénk hangnemben Morzsi kapitány.
− Ki az? – a borz királynak még a szeme se rebbent, amikor megkérdezte.
− Misszi kutyusmama, de már szólok is neki, hogy nem fogadja.
− Megőrültél, Morzsi? Hogyne fogadnám! Azonnal hívasd ide- utasította Torzon borz király.
Morzsi erre, nem mert ellenkezni és behívta a váratlan vendégeket a trónterembe. A kutyamama és a tündér szemtől szemben álltak Torzon borz királlyal. Azonban a csak arra tudtak gondolni, hogy kiszabadítsák a kicsiket.
Elmesélte mi történt és segítséget kért az uralkodótor. Habár a király nem a lágyszívűségéről volt híres, de azt érezte, hogy segítenie kell a kicsiknek. Visszaemlékezett a fiatalkorára, amikor apja nem támogatta és nem akarta, hogy a kutyusmama is így érezzen. Odaadta a piros gyémántfejdíszt, amivel le tudják győzni a boszit. A kutyusmama és Lüszi tündér megköszönték a segítséget és elindultak a boszi kunyhójához. Óvatosan közelítették meg, nehogy észrevegye őket Bori boszi. Az ablakon át hangokat hallott. Semmi jele nem volt, annak hogy a boszi bántani akarja a kicsiket. Hirtelen kinyitották a kunyhó ajtaját és a gyémánt fejdísz rádobták Bori fejére, amitől egy fiatal királykisasszonnyá változott. Kiderült, hogy Bori valójában egy királylány, akit egy másik boszorkány varázsolt el. Elengedte a kiskutyákat és bocsánatot kért tőlük. A kicsik is elszégyellték magukat, hogy nem hallgattak a mamájukra, de az anyukájuk nem tudott rájuk haragudni. Aztán együtt mentek el a királyhoz, de ami ott fogadta őket az nem hétköznapi. Egy borz király helyett, egy ifjú herceg fogadta őket. Kiderült, hogy Torzont és Borit is ugyanaz a boszorkány átkozta el. A varázslót Torzon édesapja bérelte fel nehogy elvegye a legnagyobb ellensége lányát, Borit. Azonban már semmi akadálya nem volt a szerelmüknek. Pár nap múlva meg is tartották a lakodalmat, ami egy teljes hétig tartott. A lakodalom után Lüszi tündér, Misszi mama és a kicsik is beköltöztek a kastélyba. Attól a naptól kezdve tényleg varázslatos birodalom lett Csiribí- csiribá világ. Boldogság és szeretet uralta mindenki szívét. Itt a vége fuss el véle.
Vége