Pillanat: Negyedik történet

Gyönyörű idő van. Sétára indultam a mellettem lévő parkba. A nap szórta fénylő sugarait. Kevés meleget is árasztott. A park tele emberekkel, alig vártuk a kikeletet, talán most van az első nap, hogy ennyi ember látogatta meg ezt a csodás parkot. Könyvvel a kezemben ültem a padon. Felfigyeltem kedves beszélgetésre.
A mellettem lévő padon egy fiatal lány és egy fiú ült. Középiskolások lehettek, osztálytársak. Beszélgettek tanárokról, történelemóráról, dolgozatról. Kedvesen, szellemesen idézték fel ismerkedésüket. Megvitattak számos irodalmi, matematikai, politikai kérdést. Tájékozottak voltak a tegnap, és ma eseményeiről is.
A fiún látszott, hogy nagyon tetszik neki a lány. Némi gondolkodás után átkarolta. A lánynak nem volt ellenére.
– Tudod Zsófi, hogy te vagy a legszebb az osztályban?
– Dehogy! Vannak nálam sokkal szebbek is.
– Vannak, de ők buták, nem lehet beszélgetni velük, mint veled. Nagyon jól érzem magam, ha a közelemben vagy. Mit szólnál hozzá, ha járnánk?
– Zsófit meglepte a kérdés!
– Úgy tudom, hogy Barbarával jársz.
– Jártam, inkább mondjuk úgy, hogy Barbara járt velem. Tudod nem akartam megbántani. Sokáig nem volt miről beszélni. Megvártam, ő jöjjön rá, hogy már nincs értelme a találkozásoknak.
A fiú közelebb ült a lányhoz, megfogta a kezét.
– Jártál már valakivel?
– Igazán nem, csak beszélgetések voltak, semmi komoly.
– Tetszett igazán valaki?
– Rajtad kívül nem – csúszott ki a száján.
Zsófi zavarban volt, nem mert Csaba szemébe nézni.
– Nézz rám! – mondta a fiú és megölelte a lányt. Olyan régóta vágyom rá, hogy átkaroljalak.
Egymás szemébe néztek, lélegzetüket visszatartva. Csaba megfogta két kezével Zsófi arcát, suttogott fülébe, és lassan elkezdte csókolni Zsófi arcát, orrát, fülét. Mosolyogtak, szemükben égett a tűz, a vágyakozás tüze. Most jött el a PILLANAT, amit annyira vártak, reszketve összeért ajkuk. Zsófi kicsit ügyetlenül, de annál nagyobb szenvedéllyel puszilt.
Megszűnt körülöttük a világ, csak a PILLANAT-ra figyeltek. Szívdobbanásukat ők is hallották. Következő szívdobbanásra a két száj egymásra tapadt és megszületett az első igazi csók. Szíven simogatta mindkettőt.
A fiú, mint egy ragadozó, nézett a lány szemébe, viszont a lány angyali mosolya megálljt parancsolt. Semmit tovább!
– Csaba! – mondta Zsófi elcsukló hangon – Neked volt már hasonló PILLANAT-od?
– Nem! Még most is reszketek.
– Amikor a padra leültünk kérdezted, hogy járunk-e? Most válaszolok, igen járunk.
Mindketten tudták, hogy a PIILANAT, amit éreztek eldöntötte további barátságukat, szerelmüket.
A padról felálltak, kéz a kézben sétáltak ki a parkból.
Mosolyogva néztem utánuk, és kívántam, hogy ezt a csodaszép PILLANAT-ot, soha ne feledjék.

“Pillanat: Negyedik történet” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Kedves Alkotótárs!

    Nagyon szépen kiérződött a történetedből az a libabőrös szenvedély, ami az első csók elcsattanásakor járja át az embert. Gratulálok!
    Üdvözlettel :Csaba

Szólj hozzá!