Pillanat: Tizenkettedik történet

Összes megtekintés: 59 

Tíz másodperc, vagy mondhatjuk úgyis, tíz pillanat. Ennyi idő alatt el sem bírjuk képzelni, mennyi minden történik a világon. Legtöbbször csak a minket közvetlenül érintő dolgokkal foglalkozunk. A többit ha fontos, megjegyezzük, ha nem akkor elengedjük. 

Mint mindennap, vasárnap reggel is hat órakor ébredtem. A leeresztett redőny résein már kukucskáltak befelé a napsugarak. Úgy néz ki, ma is szép napunk lesz – állapítottam meg, félig éber állapotomban. Még a kényelmes ágyat is könnyebb otthagyni, ha napsütéses a reggel. Egy kis nyújtózkodás, és irány a fürdő. Szokásos reggeli zuhanyozás közben, egy pillanatra kibillentem stabil, álló helyzetemből.   
Mi van velem? Biztos megint alacsony a vérnyomásom, mostanában gyakran előfordul, hogy reggelente szédülök.
De, akkor a piperepolcról miért potyogtak le a dezodorok?  – tűnődtem tanácstalanul. Lehet eltévedt szellemek járnak nálunk, akik nem találtak vissza hajnali kakas szóra?
No ez vicces lenne!
Ugyan már, ne képzelődjél! Mérd meg a vérnyomásodat, főzz egy jó erős kávét, és helyre billen az egyensúlyod. – biztattam magamat.
Így is tettem. Vérnyomásommal semmi gond, főztem egy jó erős kávét, míg kortyolgattam, természetesen a telefonomon nézelődtem.
 Legelőször a facebook oldalra kattintottam. Meglepően sokan írtak a falunk facebook-os csoportjába.
 Mi történhetett? Ma mindenki ilyen korán felkelt? Pedig vasárnap van, ráadásul a koronavírus miatt veszélyhelyzet van. 
Nem értem, na mindegy!
Mindjárt megnézem, milyen rendkívüli esemény történt a faluban.
; Sziasztok! ki észlelte ma reggel a földrengést? ; – így szólt az első üzenet.
Aztán sorban követte a többi.  Na, akkor már mindent értek! Ezek után, nálunk sem a kóbor szellemek garázdálkodtak.  
 Az internetnek hála, pár percen belül megtudtam, mitől vált ennyire aktívvá csoportunk.  
Tévé rezgett, poharak táncoltak, csillárok kilengtek, hintázott az ágy … el sem olvastam az összes hozzászólást, mert szerencsére senkinél sem keletkezett nagyobb anyagi kár.
Telefonáltam a gyerekeknek, akik a szomszéd faluban laknak, majd felhívtam a testvéreimet is, mert akkor vagyok nyugodt, ha a családomat biztonságban tudom. Mindenütt észlelték a rengést, szerencsére az ijedségen kívül sehol nem történt nagyobb baj.  
Bekapcsoltam a rádiót, még elcsíptem fél nyolckor híreket. 
; Ma reggel hat óra huszonöt perckor Zágráb epicentrumában ötös erősségű földrengés volt.  A rengés 10 másodpercig tartott, melyet Magyarországon is észleltek. Leomlott a zágrábi székesegyház egyik tornya, a kereszt is ledőlt, más épületek is megrongálódtak, az anyagi kár jelentős…;
Ennyi elég volt a rossz hírekből, – kikapcsoltam a rádiót.
A föld mélyében valamilyen okból békétlenség volt, az elemek úgy egymásnak feszültnek, hogy beleremegett a föld.
Az emberek megijednek, megrémülnek, aggódnak szeretteikért, az otthonaikért. Pillanatok alatt megváltozik békés világunk. Félünk, rettegünk, remegve fohászkodunk, majd megkönnyebbülünk, hogy csak pár pillanatig tartott.
Egy kis ideig még üldögéltem a konyhában, és szabadjára engedtem gondolataimat. Mi lett volna ha… de, gyorsan elhessegettem borús képzelődéseimet. Még a végén bevonzom a bajt, pedig abból amúgy is van elég.   
Halkan elsuttogtam hála imáimat, és megköszöntem, amiért nálunk nem történt az ijedtségen kívül nagyobb baj.
A földrengés károsultjaiért is fohászkodtam. Egyenlőre mást nem tehettem. Ha szükségük lesz rá, biztos megtalálom a módját a segítségnek.
Pár pillanatig tartott az egész, és megnyugodott a lelkem. Majd felébresztettem páromat, aki békésen átaludta a nem mindennapi eseményt. 

Szólj hozzá!