És eljött az Igaz Párocskám!

Összes megtekintés: 99 

És eljött az Igaz Párocskám!

Mottó: “Ahhoz, hogy magunkhoz vonzzunk valakit vagy valamit életünkben, először el kell képzelnünk, hogy már velünk van.” (Adam J. Jackson)

Csendesen teltek a napjaim. A délelőttök és délutánok könnyű és egyszerű munkával, a tízperces szünetek pihenéssel, olvasással, vagy könyveim írogatásával. Az esték est-ebéddel, szerelmes levelek olvasásával és írásával, lazítással, meditációkkal. Az éjszakák természetesen alvással, pihenéssel.
Egy szép napon aztán kellemes meglepetés ért. Váratlan email-t kaptam külföldről. Így szólt: “Szia Laci! Olvastam néhány történeted. Tetszenek. Hétvégére megyek Marosvásárhelyre. Szeretnék veled találkozni. Hogy megbeszéljük a könyveid kiadásának részleteit. A telefonszámom: … … … … Tisztelettel és szeretettel, Alexa, az Igaz Párocskád”
Nahát! Nem léteznek véletlenek. Ezen a télen sokat ábrándoztam erről a lehetőségről. Úgy tűnik, most mégis bekövetkezik. 2012 decemberétől, karácsonyától minden célom, tervem, álmom, vágyam teljesül, apránként. “Rendben, Kedves Igaz Párocskám, Alexa! Kérlek, jelentkezz, amint megérkezel. Az én telefonszámom: 004.0752.56.56.83. Tisztelettel és szeretettel, Laci”
El is jött a hétvége. És vele együtt az Igaz Párocskám! Hűha, gondoltam magamban, amint megláttam. Olyan volt, mint álmaim nője. Sötétbarna-vörös fürtjei természetes göndörséggel omlottak vállára, értek szinte háta közepéig. Mogyoróbarna szeme rögtön megbabonázott, ahogy belenéztem. Csillogott, még a sötétben is. Arca sugárzott. Akár a felkelő nap. Mosolya kedves, megnyerő. Foga hófehér.
Alexa maga volt a megtestesült szépség. Karcsú, akár a nádszál. Combja közepéig érő rövid, tarka virágos ruhát viselt. Felcsúszott alaposan, amint kiszállt a varázslatos gépkocsijából, a piros Mercedesből. Látni engedte szép, csinos, napbarnított combjait, vörös bikinijét. Igazán izgató volt!
Bemutatkoztunk egymásnak, majd beültünk a közeli Grand Hotel vendéglőjébe. Az Igaz Párocskám frissen csavart gyümölcslevet és süteményt rendelt mindkettőnknek. Aztán nekiláttunk beszélgetni. Ő kérdezett, én válaszoltam. Többször is kifejezte kíváncsiságát az írásaim iránt. Odaadtam a dossziét a legszebb alkotásaimmal. Átlapozta, bele-beleolvasott. Néha hümmögött, máskor füttyentett, vagy éppen felizzottak szemei. Mint egy ragadozónak. Mint egy tigrisnek.
A pincér többször is az asztalunkhoz jött, hogy csendre kérje Őt. De a jó negyvenes nő egy-egy tízessel mindig befogta a száját. Határozott jellem volt: tudta mit akar és hogyan érje el. Eddig még nem találkoztam ilyen erélyes nővel. Aztán a pincér magunkra hagyott: megunta, hogy állandóan a “könyvkiadómat” intse rendre.
Egy idő után Alexa mellém ült. Hatalmas szemével barna szemembe nézett. Mélyen. Egészen a lelkemig. Kiolvasta belőle legrejtettebb vágyaimat is. És mire vágyhat egy magamfajta középkorú férfi, aki egyedül él és akinek nincsen családja?
Aztán szobára hívott. Rendelt egy üveg édes vörösbort, egy nagy doboz meggyes pralinét, és kifizette a fogyasztást. Szíves örömest mentem vele. Belém kapaszkodott és úgy vitt. Szinte vonszolt magával. Mintha attól tartana, hogy lelépek valamelyik kanyarban, valamelyik ajtónál…
Alig értünk be a szobába, máris a nyakamba ugrott. Szenvedélyesen csókolt. Nagyon ki volt éhezve. Aprón harapdálta az ajkam, a nyelvem. Majd leszállt rólam. Váratlanul a nagy franciaágyra lökött. Mire fölocsúdtam volna, újra rajtam volt. Lovagló ülésben. Úgy tépte rólam a ruhát, mint egy kéjenc. És közben szenvedélyesen csókolt, harapott.
Olyan orgiát csapott velem, hogy a zajra a szomszédok felhívták a szolgálatos recepcióst. Panaszkodtak neki: nem tudnak pihenni. Én meg alig tudtam szabadulni az Igaz Párocskám markából. Talán nem is akartam… Finom vacsorát rendeltünk, felhozattuk a szobába, és mind megettük. Túl voltunk az ismerkedésen.
A következő hetek viharosan teltek. Kerestünk és találtunk magunknak egy varázslatos házat, hat szoba-konyhásat, egy békés, csendes, erdő és patak közeli környezetben. Meg egy csodálatos hivatást magamnak: egy online áruház kezelője, adminisztrátora lettem. Ezenkívül írtam, szerkesztettem, rajzoltam, festettem, terveztem, műszaki rajzokat készítettem, fényképeztem.
Rendeztem anyagi és egészségi helyzetemet. És ami a legfontosabb: megjelent nyomtatásban az első könyvem, Mindig hazavárlak! címmel. A legjobb novelláimat, elbeszéléseimet tartalmazta. Nagyon elégedett voltam.
Ezután évente jelentek meg a kinyomtatott könyveim. A másodiknak a címe: Próbálgatom szárnyamat, a legszebb verseimmel. A harmadiknak: Fehérke, a meséimmel. A legtöbb könyvem igazi történeteket tartalmazott mindennapi életemből, míg mások álmaimat, vágyaimat, terveimet, céljaimat mesélték. Egyszerűeket és rendkívülieket. Mindenki elégedett volt. Én az új életemmel. Az Igaz Párocskám velem és a tantrikus élményekkel, amelyekkel hetente egyszer elhalmoztuk egymást. A könyvkiadóm pedig az ihletemmel, a változatos és fordulatos témájú írásaimmal, a valósággal folyamként ömlő bevételekkel.
Elvégeztem a metafizikai akadémiát, és parapszichológus mesterré avattak. Csodásan bántam az energiával: egyre jobban fejlesztettem és egyre tudatosabbá tettem magam és másokat, előző életeimben és mások életeiben utaztam és utaztattam. Egészségesen éltem és táplálkoztam. Felvettem a kapcsolatot és gyakran beszéltem, sétáltam saját nagykorú gyermekeimmel, sűrűn látogattam rokonaimat. Született két gyönyörű kislányunk, ikrek, akik teljesen hasonlítottak rám és Alexára, az édesanyjukra.
Harminchat csodálatos év telt el. Az Igaz Párocskámmal és kislányainkkal közösen. Szerettük önmagunkat. Szerettük egymást. Szerettük embertársainkat. Szerettük az életet. Együtt éltünk, együtt utaztunk, együtt nevettünk. És együtt haltunk meg, én és az Igaz Párocskám. Sírkövünkre ezt vésették a kislányaink: “Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.”

2020. február 4.,
Marosszentgyörgy

“És eljött az Igaz Párocskám!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Az ember életében eljön az idő, amikor végérvényesen,
    visszavonhatatlanul megállapodik. Amikor megtalálja
    az Igazit! Ez nem csak szerelemmel, hanem feltétel
    nélküli szeretettel jár együtt. Az ember ezt megérzi.
    Ezer kilométeren, ezer éven és ezer életen keresztül!

    Hálásan köszönöm! Csodás tavaszt kívánok!
    Szeretettel, Laci (f)

  2. Hú, ha! Nem semmi írás! Nem gondoltam, hogy a hölgyemény feleségnek való, azt sem, hogy együtt élték le az életüket. Viszont a legnagyobb meglepetés mégiscsak a haláluk volt. Hogy, hogy egyszerre távoztak e földi létből? És honnan tudják, hogy a kislányaik ezt vésették a sírkőre?

    Szeretettel: Rita

Szólj hozzá!