Pianínó

Összes megtekintés: 124 

A Rákóczi úton arra járok munkából hazafelé, ahová egy hangszeráruház kihelyezett egy pianínót az üzlet elé.
Idővel, egyre több embert láttam körülötte. Poénból klimpíroztak rajta turisták, fiatalok.

De akadtak igazi gyöngyszemek is.
A talpig bőrbe öltözött vadmotoros, aki szelíden játszotta a Macskák musicalből az Emléket. Az andalítóan szép hangok elkísértek, bemásztak a fülembe, hazáig dúdolgattam.
Máskor, a ;Boci-boci tarkák; után, igazi magával ragadó élmény volt Beethoven Holdfény szonátájának felcsendülése a napfényben. A szép dallamnál még jobban meghatott, amikor felfedeztem, azok a piszkos, durva kezek simogatják a billentyűket, amelyek a közelben szoktak némi aprót kéregetni.

Most, koronavírus vészhelyzet, és súlyos csend.

Budapest, 2020. március 20-án 100 szóban

“Pianínó” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Hajnalka!

    Rövid, de tartalmas írásod örömmel olvastam. Igen, a látszat alapján nem tudhatjuk, hogy ki, milyen képességgel rendelkezik.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!