Ilyen szép a világ: Kilencedik történet: Új lélek

Összes megtekintés: 49 

Vajon mi késztet minket embereket arra, hogy kezdjünk bele egy másik életbe?
Vajon mikor jön el az a pillanat, az a pont, amikor azt mondjuk magunknak: Állj! Állj meg és figyelj!
Figyelj a belső hangodra, figyelj arra, hogy a következő lépés már nem az a lépés lesz. Eljön a pillanat, amikor ugyanazzal a testtel, ugyanazokkal a lábakkal már más lépést teszel meg.
Amikor rájössz, hogy ez a láb, ez a test képes más irányba is indulni, képes félelmetesen óriási magasságokat, távokat megtenni.
Vajon mikor jön el ez a pillanat…..?

Legtöbbünkben talán akkor, amikor úgy érezzük nem azok az emberek vagyunk, akik eddig voltunk, amikor úgy érezzük hatalmasat estünk, hatalmas pofont kaptunk az élettől.
Amikor úgy érezzük valamit nagyon elcsesztünk, valamikor a múltban, a közelmúltban.
Amikor rájövünk, miközben a tükörben nézzük magunkat, hogy valójában a tükörkép csupán egy ruha, egy szépen összerakott külsőség, de ami a külső mögött van, valójában azok vagyunk mi magunk.
Ott igen, ott legbelül létezik a valódi én, mely csak arra vár, hogy túl a külsőségeken felismerjük ŐT!
Rá kell jönnünk, hogy az életünket úgy éljük, hogy az a belső ÉN, – a lélek – minden percben szeressen bennünk lakni.
És, amikor ezt felismerjük, akkor jön el az a pont, hogy igen mától így élek és boldog vagyok a tudattól, hogy olyan életet élek, melyben a lelkem is boldog.
Talán minden ember életében vannak olyan szakaszok, melyek nehézségekkel teliek, melyben úgy érezhetjük, hogy akkorát estünk, hogy innen nem is tudunk felállni.
De tudod, ilyen nincs, ilyen nem létezik, mert bármilyen mélyről fel lehet állni.
A mélységből a magasságba érni pedig az egyik legcsodálatosabb érzés a világon. És tudod miért?
Mert akkor ismered meg igazán az erődet, azt az erőt, amit nem a test vált ki, hanem ami onnan belülről jön, a lelkedből, az érzéseidből.
Amikor rájössz, hogy igen felálltam és megcsináltam, onnantól nincs lehetetlen, onnantól egyenes az út ahhoz az élethez ahova vágyakozol. MEGÉRKEZTÉL!
Talán kell történnie valaminek az életben, ami erre felébreszt téged, ami miatt rájössz, hogy te ennél sokkal több vagy, sokkal több mindent el tudsz érni.
Igen kell valami, ami miatt azt mondod, hogy új életet kezdessz, vagy csak egyszerűen egy esés után azt mondod, hogy azt az életet akarod, ami a bukásod előtt volt. Aki, akkor voltál!
Vágysz rá, ezáltal megteremted az utat ahhoz, hogy elérd.

Minden okkal történik, erre pedig akkor jövünk rá, miután túl vagyunk rajta, miután megnyertük a csatát. Szépen össze fog állni, hogy mi miért történt és akkor már nem lesznek kétségeink afelől, hogy bizonyos helyzetekben merre induljunk el, hogy melyik a jó irány. Mert akkor már pontosan tudni fogjuk, látni fogjuk a következő lépésünket és tudjuk, hogy ha jó érzésünk van, jó az irány és a lelkünk is boldog! MEGÉRKEZTÜNK!

“Ilyen szép a világ: Kilencedik történet: Új lélek” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A Bölcsek azt tartják, az Út épp olyan fontos, mint maga a Cél. Való igaz: végig kell mennünk, rohannunk, bukdácsolnunk az egyiken, hogy megértsük és érezzük a másikat: hogy végső soron hová is akarunk megérkezni. (f)

  2. Változunk az életünk során és szerintem ez így van rendjén. Jó, ha az ember felismeri, hogy nem helyes az az út, amin halad és van ereje ahhoz, hogy másfelé vegye az irányt.

    Szeretettel: Rita

Szólj hozzá!