Ilyen szép a világ: Tizennegyedik történet

Összes megtekintés: 65 

Megérkezett a gólya. A hosszú repülés után megfáradtan elfoglalta helyét a meglévő fészekben. Várta, hogy párja is csatlakozzon hozzá. Útközben egy viharban elkerültek egymástól, úgy beszélték meg itthon találkoznak ilyen esetben. Másnap már hozzálátott a fészkük javításához. Elrepült a közeli tóhoz békát keresni. Alig látott embert, pedig tavalyi emlékei során nagyon sokan szoktak ott horgászni.
– Mi történhetett, ezen a csodálatos helyen? Hol vannak az emberek ilyen ragyogó napsütésben? – gondolta.
Másnap hajnalban megérkezett várva várt párja, akiért nagyon aggódott. Meg is vitatták ezt.
– Mit gondolsz? Mi történt? Nagyon kevesen járnak az utcán, a tóparton is alig vannak. Választ azonban nem találtak. Ha értették volna az emberek nyelvét megértették volna. Így csak a gesztusokból és a cselekvésekből látták, hogy az egyik ház erkélyéről az idősebb néni nem mozdul ki. Két naponta egy fiatal letesz nagyobb csomagot a ház elé. Mindenféle jóval megrakva, béka azonban egyikben se volt sajnos! A néni meg házi süteményekkel kedveskedik neki. Dobozban nyújtja át.
A néni Bodri kutyája, aki jobban megérzi az emberek érzelmeit, talán sejti is az emberi nyelvet. Felvilágosítja a gólyapárt.
– Most a fiatalabbak vigyáznak az idősekre, ennek is eljött az ideje, jobban becsülik most őket. Engem is gyakrabban visznek sétáltatni a közeli parkba. Jól esik a gondoskodás a szeretet. Mindenki a múltba vágyik, kirándulni szeretnének, kimozdulni, de most csak a kert csodáit láthatják. Nem rohan senki sem, jobban észreveszik az élet örömeit most az emberek! Örülnek, hogy élnek, már rég nem tapasztaltam ilyet!
Sok beszélgetés zajlott az emberek között, bár a gólyák nem értették, de látták, hogy sokat nézegetik őket, irigylik szabadságukat! Csodás világban élünk, ami még csodásabb lesz, ha kimehetünk, és el kezdjük jobban értékelni az életet, és a környezet.

“Ilyen szép a világ: Tizennegyedik történet” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!