Álomnyaralás (Alexa)

Összes megtekintés: 61 

Kikapcsolom a számítógépemet. Nyújtózkodom egyet, majd kinézek az ablakon. Hűha! Mit látok?! Egy csodás piros Mercedes hajt be lassan az udvarra, az épülettől balra. Imádom a piros Mercedeseket. Ezt vajon ki vezeti?
Kijövök a konyhába. Megterítem az asztalt. Előveszem a hűtőszekrényből az ebédemet. Éppen merni akarok a kedvenc muroklevesemből* egy pléhtányérba, hogy melegedni tegyem, amikor elsötétül a konyha. Valaki most lép be az ajtón az ablaktalan helyiségbe, és eltakarja a fényt. Odafordulok, hogy megnézzem, ki az.
– Helló, fiatalember! – köszön rám egy magas, fiatalos, középkorú nő, amint találkozik kettőnk tekintete.
Eltátom a szájamat. Kiejtem kezemből a még üres pléhtányért, amely csörömpölve hullik a csempepadlóra. Mit keres itt ez az angyal? – kérdem magamban.
– He… he… helló, kisasszony! – válaszolok dadogva.
Tetőtől talpig libabőrös vagyok. Remeg a hangom, reszket a kezem, le nem tudom venni tekintetemet a barna szépségről. Tegnap este mondta a háziasszony, hogy ma délelőtt ide költözik egy hölgy a vendégszobába. Meg is kért, hogy segítsek neki berendezkedni, ha ő netán nem lenne itthon. Ezek szerint nincsen itthon…
– Ugyebár fölhozza bőröndjeimet a kocsiból? Nyitva van a csomagtartó. Kerestem telefonon a háziasszonyt, de nem válaszolt. Kérem, fiatalember, segítsen nekem beköltözni – simogatja meg jobb kezével a bal karomat.
– Máris – mondom, és elindulok a kijárat felé.
Meghatódva nézem a piros, W203 C55 AMG limuzint. Vadonatúj kocsi. Mintha most gördült volna le a gyártószalagról. A felhők között bújócskázó nap sugarai úgy ragyognak rajta, mintha aranyból lenne a jármű. Óvatosan körbejárom, mert ilyen szép luxuskocsit rég láttam. Közben becsukom a kaput. Végül kiveszem a két narancssárga bőröndöt, és lehajtom a csomagtartót. A nő türelmesen néz az emeleti teraszról.
– Erre, kérem – és megyek előre a csomagokkal. – Ez itt az ön szobája – mutatom, kinyitva az ajtót.
A hölgy belép, bal karján a retiküljével. Odalép a franciaágyhoz, és megtapogatja, hogy elég puha-e? Majd kinéz az ablakon. Beviszem a bőröndöket, és felállítom az ágy mellé.
– Köszönöm. Alexa vagyok – mondja, kezét nyújtva felém.
– Jaj, bocsánat! Lacinak hívnak – és megcsókolom selymes jobbját.
Belenézek szép barna szemébe. Varázslat van benne, mert teljesen elvesztem az eszem, amíg megmártózom a lelkében. Még mindig azon csodálkozom, hogy mit keres itt ez az angyal.
– Mától ez az otthonom – válaszolja néma kérdésemre.
Aztán elfordítja fejét, és zokogni kezd. Közben lehuppan az ágyra. Hűha! – gondolom magamban. Kirohanok a konyhába, fogom a szalvétás zacskót, majd vissza a vendéghez. Alexához lépek. Fehér szalvétát nyújtok neki papír zsebkendő helyett.
A vendégszoba nyitott ablakán szégyenkezve süt be a nap a felhők közül. Mintha nem szabadna látnia Alexa könnyeit…

* * *

Az ízletes levesemet kanalazom a konyhában. Éppen ideje volt, mert szinte kopogni kezdett a szemem az éhségtől. Nem gondolok semmire. Csak eszek. És élvezem az ízeket, a színeket, az illatokat.
Alexa többé-kevésbé megnyugodott. Zuhanyozni ment. A friss víz jót tesz neki. Nem tudom, hogy mi történhetett vele, amiért ma itt találkoztunk egymással. De a víz, az áldott víz lemossa a lelki szennyet is. Megkönnyebbülve fog távozni a fürdőszobából.
– Laci! – kiabálja hangosan. – Laci, kérlek, mosd meg a hátamat!
Kiejtem a kanalat a kezemből. Hogy én mossam meg Alexa hátát? Most?
– Laci! Gyere, légy szíves!
Hát… Csak én vagyok itthon egyedül. Én vagyok az egyetlen Laci ebben az utcában. Nekem kell mennem. Úgy tűnik…
Belépek a fürdőszobába. Azt remélem, hogy olyan gőz lesz a meleg víztől, hogy nem fogok semmit látni. De… a tükör egyáltalán nem párás. Alexa valószínűleg langyos vízzel zuhanyozik. Nem csak magamat látom a tükörben, hanem ezt a varázslatos angyalt is. A fürdőkádban, meztelenül. És…
Megint eltátom a szájamat. Rég láttam ilyen csodálatos testet, mint ezé a fiatalos nőé. Alexa körülbelül 180 cm magas és mintegy 63 kilós lehet. Szép, csinos, karcsú, nőies, szenzuális. Hosszú, göndör és sötétbarna-vörös a haja, mogyoróbarna és csillogó a szeme, arányos az orra, pirospozsgás és ragyogó az arca, vörös az ajka, hófehér a foga, sima, selymes, feszes és napbarnított a bőre. Mint a mesebeli nádszál királykisasszonynak.
Egymás szemébe nézünk. Ki tudja hányadszor a szűk egy óra alatt, amióta ide érkezett. Tekintetében magamat látom. A szenvedélyt, a vágyat, az odaadást. Úgy tűnik, hogy nem csak én voltam kénytelen tartózkodni a szeretkezéstől az utóbbi években, hanem ez az angyal is?!
Alexa magához húz, a kád mellé. Megfogja és leveti rólam a trikómat. Majd a közeli padra dobja. Kioldja rövidnadrágom zsinórját, és lassan lefejti rólam a bordópiros kisnadrágot. Ezt is tovadobja. Ott állok előtte anyaszült meztelenül… Alexa helyet csinál maga mellett a kádban.
– Gyere mellém! – hív határozottan.
Kezembe adja a fürdőszivacsot és a szappant, miután beállok a bokáig érő vízbe.
– Légy szíves, mosd meg a hátam! Jó? Kérlek szépen – mondja másodszor.
Óvatosan megcsókolja az ajkamat. Majd háttal fordul nekem. Lássam, hogy komolyan gondolja. Én meg ott állok a bokáig érő langyos vízben. Libabőrösen. Tetőtől talpig. Remegek a váratlan kéjtől.
– Alexa – suttogom a gyönyörű fülébe…

* * *

Alexa nagyszerű nő. Nem csak a hátát hagyja, hogy megmossam, hanem a keblét is. Porcelán nyakát. Vékony vállát. Bárány-göndör haját. Kipirult arcát. Hosszú karját. Selymes kezét. Tapogató ujjait. Feszes hasát. Puha derekát. Kerek csípőjét. Gömbölyű popsiját. Hosszú combját. Erős vádliját. Vékony lábfejét. Mozgó lábujjait. Sőt! Az ölét is: azt a rózsaszirmú ölét, amelyben teljesen elveszek a kéjtől…
Aztán ő is megmosdat engem. A hátamon kezdi. A mellkasomon folytatja. Majd a vállamon, a nyakamon, a hajamon, az arcomon. Tovább ugrik a karomra, a kezemre, az ujjaimra. Óvatosan meggyúrja a hasamat, a csípőmet, a derekamat, a popsimat. Megmossa a combomat, a vádlimat, a lábfejemet, a lábujjamat. Sőt! A hímvesszőmet is…
Végül megtöröljük egymást. A mosdással, törülközéssel annyira felizgulunk, hogy amint bemegyünk a szobába, rögtön bezárjuk az ajtót, és bedőlünk az ágyba. Nem kellenek már szavak, simogatások, becézgetések. Tetőfokára hág a vágyunk. Finoman átadjuk magunkat a kéjnek. Az édes megsemmisülésnek…

* * *

Varázslatosan telik mindkettőnk számára a hétvége. A szinte két nap szombat déltől, amióta megláttuk egymást: Alexa meg én. Ismerkedünk, beszélgetünk, sétálunk. Együtt eszünk, együtt pihenünk. Énekelünk, táncolunk. És együtt is alszunk. Közben azt is megbeszéljük, hogy elmegyünk együtt nyaralni. Legalább két hétre, háromra. Előbb a hegyekbe, majd a tengerpartra.
Hétfőn reggeli után elindulunk Marosvásárhelyre. Alexa bemegy a munkahelyére, hogy kikérje idei pihenőszabadságát. Engem pedig bevisz a Főtérre, hogy elintézzem legfontosabb teendőimet: a laptopomat, a könyvtári könyveket. Aztán irány nyaralni!
Ebéd után összecsomagolunk, és nekivágunk az útnak. A piros Mercedesszel. Álmaim autójával! Alexa imád autót vezetni. Én meg szívesen átengedem neki az irányítást. Koronka után alaposan megforgat bennünket az országút szerpentinje. Balavásárnál balra térünk, majd Szovátáig folyamatosan utazunk. Ide érve eltérünk a Felső-Telep felé. Leparkoljuk a kocsit, majd kisétálunk a Medve-tóhoz. Készítünk néhány fényképet is: egymásról és a gyönyörű tájról.
Aztán következik a Székelyföld. Úgy döntünk, hogy majd egy másik alkalommal látogatjuk meg az utunkba eső Hargita megyei nevezetességeket: a parajdi sóbányát, a korondi kirakóvásárt, a szejkei székely kapukat, Székelyudvarhelyt, a szentegyházi termálfürdőt.
A Hargita-hegységnél balra térünk, Hargitafürdő felé. Még egypár kilométer van hátra, és megérkezünk célunkhoz. A piros Mercedes finoman engedelmeskedik Alexa szakértői mozdulatainak. Látszik, hogy sokat vezetett, rengeteg tapasztalata van a gépjárművekkel ennek a gyönyörű nőnek.
Fölérünk a fürdőhelyre. A fenyők tárt karokkal várnak. Már délben foglaltunk magunknak szobát az egyik villában. Csak meg kell keresnünk, hol van. A római katolikus Pálos kolostor közelében. Oda is érünk, miután a mofettánál bejelentkezünk, kifizetjük a szállásunkat, és megkapjuk a kulcsokat. Pihenés közben vacsorázunk, majd sétálunk egy keveset a közelben a friss hegyi levegőn.
Július végén már hűvösek az éjszakák idefönt a Hargitán. Villanymelegítő van a szobánkban: használhatjuk, ha fáznánk. Éjszaka remekül alszunk, reggel pihenten ébredünk. Az ablak alatt tornászunk, a villa mellett. Majd reggelizünk, és lemegyünk a mofettához. A büdösfürdőhöz, ahogyan azt a székelyek nevezik. A tizennyolc perces kénes-szénsavas gázfürdő-kezelés után sétálni indulunk.
Az erdő varázslatos ilyenkor. A napfény csak néhol világít be a magas fenyők lugasába. Az árnyékban kellemesen hűvös a levegő. Madarak csiripelnek az ágakon. Szamóca érik a fák tövében. Gomba nyújtózkodik és emelgeti kalapját a tegnapi esőnek köszönhetően. Kéz a kézben, lassan, kényelmesen andalgunk. Csodálkozó, gyermeki tekintettel bámuljuk a természetet, hallgatjuk az állatokat, szívjuk magunkba az illatokat és az ózondús levegőt. Mindketten libabőrösek vagyunk ennyi gyönyörűségtől.
Tíz napot töltünk a hegyekben. Hargitafürdőn és környékén. Egyszer kisétálunk a Hargita-hegység csúcsára, a tizenegy kilométerre fekvő Madarasi Hargitára. Olyan turistákkal kirándulunk, akik ismerik a járást, a Madarasi Menedékházhoz vezető ösvényt az 1801 méter magas csúcs mellé.
Továbbá sokat sétálunk, keveset beszélünk, kezelésre járunk, s amikor jólesik, akkor szeretkezünk is egymással. Megnézzük a nemrég elhunyt nagy székely költőnek, Kányádi Sándornak a nagy faházát kívülről, az útról. Sokat gyönyörködünk egymásban, a természetben, embertársainkban. Élvezzük az életet.

* * *

Nemsokára kiérünk a tengerpartra. Alexa megállítja a Mercedest egy közeli mellékutcában: ott, ahol a szállásunk is van egy magánháznál. Egy-kettőre kipakoljuk a dolgainkat, átöltözünk fürdődresszbe, és leszaladunk a tengerhez.
Késő augusztusi délután van. A nap még magasan jár, a levegő meleg. Kevesen napoznak a fövenyen, és kevesen lubickolnak a tengerben, mert néhány napos zenefesztivál zajlik a helységben. Alexa meg én jó messzire eljövünk a zajtól. Lepedőnket leterítjük a meleg homokba, rátesszük a papucsot, törülközőt, napszemüveget, és mint a pajkos kiscsikók berobogunk a vízbe.
Örvendünk a friss, sós, hűvös hullámoknak, a lágy szellőnek. Nem csak pihenünk, hanem fel is frissülünk. A fárasztó, hosszú kocsikázás után most jót tesz nekünk a kikapcsolódás. Nagyokat nevetünk, lespricceljük egymást, mintha gyermekek lennénk. Majd Alexa elmerül a vízben, és úszik egyet. Én sajnos még nem tudok úszni, pedig benne vagyok a korban. Remélhetőleg Alexa megtanít… De alaposan megmártózom a kékes-zöldes hullámokban.
Fent a hegyekben kipihentük magunkat, megerősödtünk, megemeltük testünk rezgésszintjét. Nem csak masszíroztuk egymást, hanem tantráztunk is. Idelent a tengerparton pedig folytatjuk a nyaralást. Csónakázunk, vízibiciklizünk, sétahajókázunk, napozunk, úszkálunk, finom falatokat csemegézünk. Sőt, csigákat és kagylókat gyűjtünk, homokvárat is építünk.
Varázslatos időjárást fogunk ki. Egyetlen egy nap kivételével, amikor felhős az ég. Aznap fölutazunk Konstancára. Főleg az Akváriumra, a Mini Állatkertre és a Delfináriumra vagyunk kíváncsiak. De jut időnk meglátogatni a Nagymecsetet és a 47 méter magas minaretet is. Ide 140 lépcsőfokon kell fölmennünk, de a pazar kilátás kárpótol fáradozásunkért.

* * *

Szinte két év telt el az álomnyaralásunk óta. Ezalatt nagyon jól megismertük egymást, Alexa és én. Ebben az életemben még nem találkoztam hozzá fogható varázslatos nővel. Alexa az Igaz Párocskám, a Lelki Társam. Minden szempontból hozzám hasonlít, engem kiegészít és a legjobban hozzám illik. Türelmes, boldog, vidám, hűséges, becsületes, szorgalmas, őszinte, ápolt, egészséges, saját magát és engem szerető, megbecsülő és mindenben segítő, házias, jómódú, anyagiakban, lelkiekben és szellemiekben gazdag, megértő, spirituális nő. Életerős, kitartó, fiatalos, odaadó, nemes szívű és tiszta lelkű.
Ugyanakkor én is szeretem, tisztelem és megbecsülöm Alexát. Legalább annyira, amennyire saját magamat. Segítek neki a házi teendőkben: a bevásárlásban, a főzésben, a mosásban, a takarításban. Megmosom a haját, a hátát, a lábát, megfürdetem. Elmegyek vele sétálni, biciklizni, kirándulni, nyaralni, rokonlátogatásra. Együtt nevetünk, ölelkezünk, csókolózunk, szeretkezünk, tantrázunk, pihenünk, alszunk, zenét hallgatunk, táncolunk, meditálunk, szórakozunk, sportolunk. Segítek neki széppé tenni és karbantartani az otthonunkat: a házunkat, az udvarunkat, a kertünket; karbantartani az autónkat; fejleszteni a vállalkozásunkat; gondozni a házi állatainkat: a kutyánkat, a macskánkat, a madarainkat. Szükség esetén elviszem Őt az orvoshoz, gondozom, ápolom, segítek neki meggyógyulni, és így tovább.
Alexával varázslatos az életem. És az ő élete is énvelem. Annyira, hogy össze is házasodunk. Alexa csodálatos fehér ruhában és fehér topánkában van. Karján egy nagy csokor mezei virág: vörös pipacs, fehér margaréta, kék búzavirág, érett, sárga búzakalász. Én pedig sötétkék rend ruhát és félcipőt, fehér inget, lilás-kékes nyakkendőt viselek. Most jövünk a templomból. A pap bácsi esketett meg bennünket egymással. Alig pár perccel ezelőtt. Tanúink pedig a legjobb barátaink voltak: a Jóisten, az angyalok, a fénylények.
Nagyon szeretjük egymást és saját magunkat. Ez a házasság hátralévő életünk egészére szól. Ahogyan azt Vicuska és Jancsi mondták egymásnak az Egri csillagokban: holtomiglan-holtodiglan. Isten áldja! – szól a papi jókívánság megismerkedésünk második évfordulóján.

*murok = a sárgarépa közkeletű magyar neve Erdélyben (Wikipédia)

Dávid László,
2018. július 24.,
Marosszentgyörgy

Szólj hozzá!