A kerítés

Kerítés készülhet kőből, fából, vasból, drótból, élősövényből, vagy bármiből. Mindenkinek a pénztárcája, igénye szabja meg a minőségét. Célja, hogy a saját terület be legyen kertelve, védjen meg a betolakodóktól, a szomszéd kutyájától, vagy éppen fordítva. Nálunk is van kerítés, a ház előtt és a szomszédok felől. Az északi szomszéd felől a kutyái miatt, jó erős drótból készült. Pár hete még álmomban sem gondoltam volna, hogy milyen fontos szerepe lesz életünkben, ennek a kerítésnek.
Amikor legelőször bejelentették a kijárási korlátozást, át kellett szerveznünk a megszokott napi feladatokat. Most nem mindegy, mikor megyünk boltba, csekkeket befizetni, gyógyszertárba. Párom betegsége miatt eddig sem volt egyszerű megoldani ezeket a dolgokat. Szűkebb család a szélrózsa minden irányába szétszóródva, de mindig jöttek ha bármi gondunk volt, meg akkor is, ha nem volt. Gyerekek, unokák jöttének mindig örül az ember lelke. Most egy kicsit bonyolultabb, mivel mi már védett korban vagyunk. Most is jönnek, de ritkábban és olyankor eljátsszuk az erély jelenetet, mint Rómeó és Júlia.
Északi szomszédainkkal az elmúlt két évben, mióta ideköltöztek, jól megvoltunk. Igaz, a köszönésen kívül csak ritkán váltottunk egymással pár szót. Ők dolgoznak, a férj külföldön, a feleség  állandó éjszakás, a kamasz fiúk iskolás. Szóval ők is, mi is, éltük a saját életünket. 
Ezért ért váratlanul amikor a korlátozás második napján reggel nyolc óra után megszólalt a kapucsengő. Kinéztem az erkélyen, és megláttam Évit a szomszédasszonyt a mi kapunkban. 
– Csókolom! Megyek a boltba, ha kell valami szívesen megveszem.
– Először meglepődtem, majd megköszöntem a figyelmességét, hogy gondolt ránk.
Köszönöm, ma még van kenyerünk, csak azért  kellene majd holnap elmennem a boltba. Minden más dolgot bevásároltunk a gyerekekkel a szokásos havi bolti körutainkon.
– Jól van, holnap is megyek boltba, ha most megtetszik mondani milyen kenyeret vegyek, megveszem. 
– Köszönöm Évikém, akkor én reggel kiakasztom a kerítésoszlopra a bevásárló szatyrot a pénzzel. 
Így is történt. Azóta a megbeszélt napokon bevásárló szatyrot kiakasztom a kerítésre, benne a pénzzel és egy papírral, melyre felírom, hogy mit kell megvenni.
A gyógyszereinket is Évi váltja ki, recept a felhőbe, tb kártya, pénz a szatyorba, így egyszerű, nincs túlbonyolítva.  
A gyerekek naponta telefonálnak. Eleinte aggódtak, hogy most mi lesz velünk, de már megnyugodtak, tudják, hogy van aki gondoskodik rólunk.   
Hogy viszonozzam Évi törődését, minden héten egyszer a kerítésre kiakasztott szatyorba teszek pár doboz tojást. Szerencsére szorgalmasan tojnak a tyúkjaink, így bőven jut nekik is a tojásokból.
Eleinte nem akarta elfogadni, szabadkozott, hogy neki ez nem teher, és tudja hogy nekünk most még jobban vigyázni kell az egészségünkre. 
Hosszasan győzködtem Évit, aki kerítés túloldalán állt, én meg a saját udvarunkban. Kötelező távolságot betartottuk, – na ezen egy jót nevettünk. De, ugye a szabály az szabály, illik betartani. 
Majd ha nem lesz fölösleg a tojásból, akkor nem adok, – érveltem. A gyerekek most nem visznek, mit csináljak én a sok tojással?
Végül csak meggyőztem!
Szerencsére mind a ketten szeretünk beszélgetni, így egykettőre a főzésre, a sütésre terelődött a szó. Most, hogy mindhárman itthon vannak, és jó étvágyúak a fiúk, naponta főz, és bizony nem kevés mennyiséget. Elmesélte, hogy sütni nem nagyon tud, nem volt kitől tanulnia. Így legnagyobb örömömre, elfogadott tőlem pár egyszerű süti receptet.
Felajánlottam, hogy szívesen sütök nekik egy-egy tepsi süteményt vagy keltet, de nem fogadta el. Mondván, akkor ő nem tud megtanulni sütni. Bevallom, örült a lelkem, hogy mekkora lelkesedés van Éviben, és most jött el az okos telefon szerepe kettőnk kapcsolatában.
Évi küldi a fázisfotókat, sorolja a kérdéseit ha elakad valahol, én meg elmondom neki az apró trükköket, fortélyokat, amit egy recept sem tartalmaz. A kész sütikből mindig kapunk kóstolót, természetesen gondosan becsomagolva és felakasztva a kerítésre. 
Évi sokszor elmondja, hogy a vírus ővele csak jót tett, mert kapott egy pótmamát. Sajnos igazi nem volt neki, mert gyermekotthonban nőtt fel, szüleit nem ismeri. Anyósa az ország másik felében lakik, még aktív dolgozó, így tőle sem tudott tanulni. Internetről, különböző főzős csoportokból szedte össze a tudását. 
Én meg örülök, hogy tudok neki segíteni. Sok évig főzéssel kerestem a kenyérre valót, bőven van tapasztalatom. 
Már megbeszéltük, ha szabadon mozoghatunk,közösen sütünk, főzünk és tartunk egy közös családi vacsorát. Össze ismertetem őket a gyerekeinkkel, – jó lesz az mindenkinek.
Tudom, Éviék majd újra eljárnak dolgozni, kevésebb ideje lesz ránk, de ez az élet rendje. Mi majd ráérősen elszöszmötölünk a kertben, gondozzuk a tyúkjainkat. Újra jöhetnek a gyerekek, velük majd megoldjuk a nagyobb vásárlásokat. Bízom benne, Éviékkel a jó barátság továbbra is megmarad. Szokták mondani, bajban ismerjük meg igazán egymást, és mi megismertük szomszédainkat a szó jobbik értelmében.

“A kerítés” bejegyzéshez 19 hozzászólás

  1. Igazán jó volt ezt olvasni, nagyon tartalmas emberi gesztus, szép történet. Örülök, hogy leírtad és elolvashattam. (f)

  2. Kedves ez a történet Kata! Bár szép kapcsolatod van a családoddal, tehát nem rád értem, de bizony, van akivel a szomszédja többet törődik, mint a saját családja. Szükség van ilyen emberekre!

  3. Örülök kedves Kata, hogy tetszett a történetem. Az élet mindig tartogat meglepetéseket, most a szó jobbik értelmében. Szeretettel(l)Kata

  4. Kedves Kata!

    Ez milyen szép történet! És annyira tetszik, hogy nem a vírushelyzet miatti kesergés csendül ki belőle, hanem a "minden rosszban van valami jó" elve. Nagyon szép történet és szépen megírva!
    Még meg is könnyeztem kicsit. 🙂
    Szeretettel gratulálok:
    Kata (f)

  5. Kedves [b]Magdi, Babu, Marica![/b] Köszönöm a látogatást. Valóban áldás a jó szomszéd, bízom benne nem romlik meg kapcsolatunk.(f)Kata

  6. Szia Kata!(l)
    Kedves,szép történet egy kényszer adott helyzetben.
    A mindennapi gondok is adhatnak ihletet egy novella írásra.
    Gratulálok szeretettel a szépen megírt alkotásodhoz……Babu(f)

  7. Kedves Kata!

    Áldás a jó szomszéd, aki közel van, ha baj van tud segiteni, mint Évi. Kívánom ez a barátság legyen nagyon tartós és még sok hasonló szülessen.
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi

  8. Aranyos történet volt, a vírus okozta kényszerű otthon maradás pozitív hozadéka. Remélem, a járvány lefutása után is megmarad a barátság! 🙂

  9. Kedves Kata!
    Azt mondják, "a rossz szomszéd átok, a jó kincs" és ez így is van.
    Öröm,ha a szomszéd barát lesz.
    Szeretettel ovastalak.Rózsa(f)

  10. Kedves Rita, régen talán jobban ráértek az emberek egymásra figyelni. Most, ebben a lelassult világunkban remélem egyre többen figyelnek szomszédaikra, vagy rokonaikra. (l)Kata

  11. "Szokták mondani, bajban ismerjük meg igazán egymást, és mi megismertük szomszédainkat a szó jobbik értelmében."

    Így igaz, és a szomszéd a mindannapokban nagyobb segítség tud lenni, mint a rokon, hiszen közel laknak egymáshoz. Ezt valamikor nagyon jól tudták az idősebbek, igyekeztek is ápolni a jó szomszédi viszonyt.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!