Korrepetálás

Összes megtekintés: 203 

László fizikai munkából tartotta el a családját, ahogy akkoriban a legtöbb falubelije is. Értelmiségiből kevés volt: ember- és állatorvosból egy-egy praktizált, ahogy a patikát is csupán egy szakképzett személy látta el. Volt néhány tanár, aki az általános iskolában okította a diákokat.

Az ötvenes-hatvanas években faluhelyen a férfiak többnyire a kocsmában jöttek össze egymással. Ott tárgyalták meg az eseményeket egy-egy pohár fröccs, vagy korsó sör mellett

László a nehéz, fárasztó munkája után betért szomjúságát oltani az ismert helyre. Rövid idő után csatlakozott az asztaltársaságukhoz Zoltán, aki mérnöki végzettsége ellenére szintén gyakorta benézett a helyi kocsmába. A férfiak kezdetben azért fogadták őt be, mert felesége Krisztina tanította a helyi általános iskolában a matematikát és a fizikát, de mivel cseppet se volt lekezelő, már önmagáért is megkedvelték. Zoltán a fővárosban dolgozott egy nagy cég főmérnökeként.

A helyi ügyek megvitatása után Zoltán kedvesen érdeklődött:
– Lacikám és a család?
– Köszönöm, hála Istennek jól vannak.
– Hány gyereketek is van?
Kettő. A nagyobbik kislány, ő már nyolcadikos, a kedves feleséged tanítja az osztályukban a matekot
és a fizikát. A fiú még alsó tagozatos.
– Jó tanulók a gyerekek?
– Hát, nem rosszak, bár Julikánknak a feleséged tárgyai nehezebben mennek.
– Ó, hát ezzel nincs egyedül! – válaszolta Zoltán. A feleségem folyton korrepetál valakit, de én
is be tudok segíteni. Jöjjön el hozzánk a kislány, szívesen foglalkozunk vele!
– Nagyon rendes tőletek Zolikám, de hát nem kívánhatom ingyen. Fontos nekünk a gyermekeink
jövője, szívesen áldozunk azért, hogy többre vigyék, mint mi.
– Ugyan Lacikám! Tudod jól, hogy nincs gyerekünk, örülünk, ha a másoké hozzánk jön. Kriszti is él, hal
értük. Te már annyit segítettél, hogy mi vagyunk az adósaid. Jöjjön csak az a lányka nyugodtan!

László otthon elmesélte, hogy milyen rendes ember ez a Zoltán. Mérnök létére cseppet se lekezelő, közvetlen, jó szándékú. Képzeljétek még a korrepetálást is ingyen ajánlotta fel. Szeretném kislányom, ha élnél ezzel a lehetőséggel, jó lenne, ha a nyolcadik elvégzése után gimnáziumban tudnád folytatni a tanulást.

Julika egy szép napon el is ment a házaspárhoz. Zoltán nyitott ajtót, aki kedvesen tessékelte be a kicsit megilletődött lányt.

– Kriszti néni nincs itthon?
– Nincs, elutazott a nővéréhez.
– Miért, én nem leszek jó?
– De, igen.
– Elhoztad a leckét?
– Igen.
– Na, hadd lássam!

Miután elmagyarázta az aktuális részt, Julika felállt, megköszönte és indulni készült.

– Ne siess annyira! Beszélgessünk egy kicsit, hiszen alig ismerjük egymást!
– Jó. Mire kíváncsi Zoli bácsi?
– Például arra, hogy van-e szerelmed?
– Á, dehogy, hogy tetszik gondolni, még csak tizennégy leszek!
– De azért csak tetszel a fiúknak? Nagyon szép és nőies kis hölgy vagy. Ne mondd, hogy nem
próbálnak udvarolni neked!
– A fiú osztálytársaim még nagyon gyerekesek. Inkább meghúzzák egyik másik lány haját, télen
megdobják hógolyóval, májusban meg a cserebogarakkal ijesztgetnek bennünket. Igaz, van egy-két
komolyabb fiú is. Az egyik jó barátom. Igazából tetszik nekem, de neki más az ideálja.
– Hát az meg hogy lehet? Nekem nagyon is tetszel. – mondta, majd magához akarta ölelni a
lányt.

Julika nagyon megijedt. Felugrott a székről és próbált elszaladni. Az ajtó zárva volt és a férfi már ott lihegett a fülébe.

– Nem tudsz kimenni. Óvatos voltam és bezártam. Majd én megmutatom neked hogyan kell szeretni.
– Zoli bácsi ne bántson! Nem akarom!
– Mit gondolsz, ingyen korrepetáltalak?
– Nem tudom, de apukám kifizeti, nekem nincs pénzem.
– Nem is a pénzed kell, hanem te kellesz.

Julika kétségbe esett futásba kezdett a nappali nagy asztala körül. A férfi, mint egy dúvad üldözte, miközben mondogatta, jobb, ha megadod magad, mert elmenni úgy sem tudsz, és ide be nem jön senki a zárt ajtón keresztül.

Nem, nem adom meg magam! – kiáltotta a kislány. Hagyjon békén! Meg fogom mondani a feleségének! Apukám agyonüti, ha megtudja, hogy milyen.

– Ne fenyegess engem! Senki sem fog hinni neked. Egy csitri vagy csak és az apád egy melós. Egy egy
senki. Én pedig egy köztiszteletben álló mérnök vagyok!. Egy úr! Érted?

Hírtelen fordult a kulcs a zárban. Kriszti néni lépett be azzal, hogy Zolikám megjöttem, mert a nővérem nem volt otthon.

Mi van veletek?-kérdezte, mikor meglátta a zaklatott, feldúlt arcokat, kivörösödött fejeket.

Krisztikém, majd mindent megbeszélünk, Julika már úgy is menni készült. Igaz? – tette fel a kérdést a kislánynak. Igen, igen, persze. – válaszolta a kislány, és ezzel úgy rohant ki az házból, mint ha az égett volna.

Néhány nappal később a magyar tanárnőjétől – akivel kölcsönösen kedvelték egymást, olyannyira, hogy a kislány bejáratos volt hozzájuk – megtudta, hogy Zoli bácsi úgy tálalta az ominózus esetet, hogy Juli kikezdett vele. Az volt a sztori, hogy ;amig ő a szobába ment, a lány bezárta az előszoba ajtót és eldugta a kulcsot. Elmondta neki, hogy van egy barátja, de az nem látja benne a nőt, és próbálta felajánlani magát. Már a blúzát is kezdte levetni, és ő alig tudta megakadályozni abban, hogy anyaszült meztelenre vetkőzzön. Szerencsére megérkeztél, mert azért mégiscsak egy gyerek, nem akartam őt bántani, de nagyon rafinált kis perszóna az biztos.;

Ági néni, remélem nem tetszik elhinni, hogy én akartam? Úgy féltem tőle, azt se tudtam, hogy tartsam magamtól távol. Boldog voltam, hogy megjött Kriszti néni és megmenekültem. Kriszti néni azt hiszi, hogy …?

– Figyelj kicsim, én ezer százalékig megbízom benned. Ismerlek, tudom, hogy milyen őszinte kislány
vagy. Kriszti pedig hiszi is, meg nem is, de talán inkább csak hinni akarja. Nem tudom, hogy miért
szereti ennyire ezt a beképzelt majmot, de tény, hogy odavan érte.

Természetesen Julika soha többé nem ment korrepetálásra és nem beszélt senkivel sem az esetről.

“Korrepetálás” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Micsoda kétszínű, aljas és gerinctelen alak! Ismertem egy ilyet én is. Undorító.
    Szerettem itt olvasni nálad Rita. (f)

  2. Jól írtad, Kedves Rita, hogy sokféle álarcot viselnek egyes emberek, ha aláláthatnánk, sose történnének tragédiák.

  3. Kedves Marica!

    Köszönöm, hogy olvastad és a hozzászólásod is. Bizony az a legnagyobb baj, ha családon belűl történik az erőszak. Ebben az esetben egy nagyon rövid ideig tartó izgalommal megúszta a kislány és ráadásul a kedves tanárnőjével – aki hitt neki – meg is tudták tárgyalni az ügyet, így nem okozott sérülést benne az inzultus. Nem kellett többet találkozniuk, valójában nem történt semmi és még a felesége se hibáztatta a kislányt. Viszont, ha a családban, akár a közvetlen, akár a rokoni körben fordul elő ilyen személy, az már sokkal nehezebb. Valószínű, hogy a gyerek nem is mer szólni, ha netán mégis, nem neki hisznek.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Rita!
    Folytatni tudnám a történeted sokkal tragikusabb végződővel.
    Sajnos ez a beteges hajlam végzettségtől független.
    Városunkban jó nevű gyermekorvos molesztálta saját lányait.
    Elkeserítő!
    Örülök, hogy ezt a témát választottad.
    Ölellek: Marica

  5. Kedves Rita! Hát igen a gyerekek naiv világát hány ilyen lelkű gonosz ember használja ki. Az ilyen fickó egész életében álarcot hord. A kocsmában, az emberekkel szemben… ő a mintapolgár. Nagyon jól megírtad, gratulálok hozzá! Szeretettel Éva

  6. Kedves Magdi!

    Épp azért tudott a felesége szemébe nézni, mert ilyen aljas volt. A felesége viszont egy tündér. Hosszú éveken keresztül meghívták a diákok az osztálytalálkozókra. Kitartott a férje mellett, annak haláláig, ápolta, gondozta, törődött vele. Ez az ember meg se érdemelte őt. Nem egy kétarcú ember van, sajnos.

    Szeretettel: Rita(f)

  7. Kedves Kata!

    Igen. Nem okozott mély sebet. Végül is nem történt semmi és Ági nénivel meg tudta beszélni a dolgot. Neki se volt jó véleménye erről a férfiről, de a felesége szerette, sőt kitartott mellette egészen a haláláig. Hosszú éveken keresztül gondozta, ápolta őt. A felesége nagyon rendes teremtés volt, majd mindenki szerette őt.

    Köszönöm az olvasást.

    Szeretettel: Rita(f)

  8. Julika ártatlan lelkivilágába kegyetlenül belegázolt az a gazember Zoli. Vajon feltudja dolgozni, ha senkivel sem beszél a történtekről?
    Szeretettel(f)Kata

  9. Kedves Kata!

    Az emberi aljasságnak nincs határa. Úgy csinál, mint ha jó fej lenne, miközben lenézni a kétkezi munkásokat és jogot formál arra is, hogy egy kislányt megrontson. Attól, hogy nem sikerült neki, még ezzel a romlott lelkülettel élt.

    Szeretettel: Rita(f)

  10. Kedves Rita!

    Ez felzaklatott! Könnyű félreismerni az embert. Viszont ezt a történetet még folytathattad volna.

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

Szólj hozzá!