Éjszaka: Negyedik történet

Az este hangulata, ott maradt a homályban.
Rézi partit adott, jó maga nem fogyasztott alkoholt, mégis az ilyen esték után nem tudott aludni.

Kinyitotta az ablakot, hagy szellőzőn a szoba.

Rézi régen tervezte már, hogy egyszer ébren tölti az éjszakát.
Letusolt s kedvenc takarójában burkolózva, nézte a csillagokat.
A Hold már kikandikált a felhőtakarója alul.
Araszolva tette meg az útját s kellemessé tette a szobában a sötétséget.
Rézi figyelte a játékát s hallgatta az ezernyi neszt, amit nem tudott beazonosítani.

Valójában nem is foglalkozott vele, hiszen nem ezért volt ébren.
Lakásától nem messze folydogált egy patak.
Békák örömére, a sötétben szerenádot adtak, a Gólya lánynak, aki egy tavaszi napon párja nélkül tért vissza.

Távolban egy női cipő kopogása hallatszott, nincs egyedül, néha elhalkul a kopogás.
Talán egy ölelésre megálltak.
Közeli erdőből, huhogás hallatszott, baglyok gondolta, a fák körül denevérek repkednek, legalábbis Rézi annak vélte őket.

Mesébe illő a ragyogás, számolhatatlan lámpás az égen, egyik fényesebb, mint a másik.
Házak ablakából az álmok s a horkolás, ritmustalan egyvelege, keveredett a mámor illatával.

Rézi nem tudott betelni a látvánnyal.
Sajnálja, hogy eltelt az idő, lassan dereng az ég.
Árnyakat vélt látni s néhány madár, mintha már skálázna a hajnali koncertre.

A csillagok fénye, halványodott.
Az éjszaka elmúlt, ezernyi rejtelmes zajával, estike becsukta a szirmait, hajnalodik s ébred a táj.
Rézi csodás élménnyel lett, gazdagabb, azzal, hogy ébren töltötte az éjszakát.
Hiszen az éjszaka élménye, nappal nem látható.

2020.05.24.