Jubileum
Az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz) tíz esztendejéről
„Tempora mutantur!”- azaz Változnak az idők!- tartja az ősi latin közmondás.
Igen, valóban így van ez- , amely a mi életünkre is elvonatkoztatható.
El szállt újabb tíz esztendő az életünkből, amely azonban minden bizonnyal maradandó lesz az ŐsfAlköz jóvoltából.
Éppen tíz évvel ezelőtt megalakult az ŐsfAlköz irodalombarát , művészeti közössége.
Sipos Mari költő álma vált valóra a közösség létrehozásával. Elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy sikerült anno a székesfehérvári Tarsoly Egyesület Fő utcai klubjában kimondani az ŐsfAlköz megalakulását.
Sipos Mari miután megszabadult hivatali kötöttségeitől (ahogyan ő fogalmaz: „Elnyerte végső szabadságát!”) szinte minden szabad idejét az irodalom, a művészet és a kultúra szolgálatába állította.
Jómagam az 1969-70-es években a lovasberényi művelődési ház igazgatójaként dolgoztam népművelő-könyvtárosként a Fejér megyei községben.
Akkor ismertem meg Sipos Marit, aki abban az időben még a Nagy Mária nevet viselte és középiskolai tanuló volt.
Siófoki gimnáziumi társammal, Lasky Gyulával, aki magyar irodalom és történelem szakos középiskolai tanárként a Lovasberényi Általános Iskolában dolgozott létrehoztuk az irodalmi színpadot. Ez részünkről jó döntésnek bizonyult, mivel a falu fiataljai hamarosan bekapcsolódtak a közös munkába. Mari is az irodalmi színpad oszlopos tagja lett.
Sikeresen szerepeltünk a területi irodalmi színpadok versenyén, tovább jutottunk Juhász Ferenc versciklusának adaptálásával. Részt vehettünk az országos vetélkedésben, amelyben szépen helyt álltunk. Nagy szó volt ez akkoriban. Köszönet érte Lasky Gyula barátomnak ( aki később Fejér megye legnagyobb oktatási intézményének, a székesfehérvári Árpád Szakképző Intézetnek az igazgatója lett, egészen a nyugdíja vonulásáig) és az irodalmi színpad lelkes fiataljainak.
A színpad mellett nagyon jó ifjúsági klubot is alakítottunk, rendszeres programokkal, Meiszter Katalin tanárnő és Banai Lajos segítségével. Sipos Mari a klubnak is igen aktív tagja volt.
Tehát jelentős kulturális tevékenység folyt akkoriban a szorgos
svábok lakta településen.
Két év múlva azonban a munkám Győr—Sopron-Moson megye székhelyére, Győrbe szólított. Itt lettem fő állású újságíró.
Egy időre a látókörömből kiesett Sipos Mari.
Mivel közben megismerkedtem a tősgyökeres székesfehérvári lánnyal, dr. Varga Zsuzsanna jogásszal búcsút intettem a kisalföldi városnak, hiszen Zsuzsa a feleségem lett.
Áthelyezéssel a Fejér Megyei Hírlap munkatársa, majd rovatvezetője lettem. Csaknem húsz évig itt dolgoztam, majd később más lapoknál.
Több mint tíz évvel ezelőtt azután a Facebookon ráakadtam Sipos Mari oldalára. Hamarosan felvettük a személyes kapcsolatot.
Ekkor már Mari és én is nyugállományban voltunk. Elmondta nekem kulturális terveit, amelyet jónak és kivitelezhetőnek tartottam.
2016-ban azután megalakult az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz), amely maga köré gyűjtötte a helyi költőket, írókat, festőket és az egyéb kézműves alkotókat. A közösség vezetője, elnöke természetesen Sipos Mari lett..
Én tehát a lovasberényi éveimben jól felismertem Mari közösségszervező tehetségét, vezetői képességét.
A tíz év alatt nagyon sok kulturális programot szervezett az ŐsfAlköz vezetője. Nem csak Székesfehérváron, hanem Budapesten, Győrben, Mosonmagyaróváron, Móron, Kincsesbányán, Ősiben, Szabadbattyánban voltak igen sikeresprogramok.
Az ŐsfAlköz az országos Cserhát Művész Társaság tagcsoportja lett 2019-ben.
Én elvállatam a két közösség krónikásának a szerepét. Rendszeresen tudósítottam és tudósítok ma is a közösségi oldalakon, irodalmi lapokban Délibáb Magazin, Kláris) Montázsmagazin, Holnap Magazin, Fejér Megyei Hírlapban az eseményekről, könyvbemutatókról, irodalmi estekről, kiállításokról.
Több megjelent saját könyvemben is rendszeresen helyet kapnak az ŐsfAlköz és a Cserhát programjai.
Sipos Mari az országos Cserhát Művész Társaság alelnökeként és a Délibáb Magazin főszerkesztő-helyetteseként rengeteget dolgozik. Antológiákat, magazint, könyveket szerkeszt nagy odaadással és szakértelemmel. Én a Délibáb irodalmi és művészeti Magazin főmunkatársasként részt veszek ebben a munkában.
Mari öt évvel ezelőtt megszerkesztette és kiadta az Ősfehérvár Alkotóközösség színes, nagysikerű Emlékalbumát. Most pedig a jubileumi ŐsfAl Antológiát veheti kézbe a szép számú tagság., az érdeklődő közönség.
A z évek során megjelent Sipos Marinak A szeretet ajándéka című verses kötete. A sok-sok közösség érdekében végzett tevékenysége után végre talán jut ideje újabb saját kötete megjelentetésére is!
Érdeklődve várjuk azt!
Én már 1973 óta, tehát immár 53 éve tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ).
Az évek során kapacitáltam Marit, hogy ő is adja be jelentkezését a MÚOSZ-ba, hiszen komoly újságírói és szerkesztő munkát végez folyamatosan.
Addig, addig „rágtam a fülét” és noszogattam, hogy tavaly végre hozzálátott a nem éppen egyszerű digitális nyomtatványok, kérdőívek kitöltéséhez és benyújtotta azokat a MÚOSZ honlapjára. Én a szövetség elnökénél természetesen támogattam, mint nagyon régi tag, Sipos Mari felvételi kérelmét, és szíves figyelmükbe ajánlottam a hosszú évek óta végzett sokrétű munkáját, írásait.
Mindezek után természetesen fel is vették őt a Magyar Újságírók Országos Szövetségébe, tavaly decemberben megkapta Újságíró Igazolványát!
Ehhez sok szeretettel gratuláláltam, hiszen áldozatos tevékenységével kiérdemelte azt!
Így most már Sipos Marival, valódi kollégaként tovább folytatjuk közös munkánkat a Cserhát Művész Társaság és az Ősfehérvár Alkotóközösség (ŐsfAlköz) újabb sikeres éveinek az érdekében!
Csató József újságíró-szerkesztő, író, nyugalmazott, főtanácsos, a Cserhát-ŐsfAl krónikása, a Délibáb Magazin főmunkatársa