Corndog, nyárson sültek, tányér méretű csokis keksz, roncsderbi, céllövölde amelyben fixen én lennék az a szerencsétlen aki milliméterekről szembelövi magát, és mindenféle kézműves portéka. Minden ami egy valamire való vásárban megtalálható…aha, amerikában de talán ott is csak a filmekben.
Ehhez képest mi van idehaza?
Übergiccses antikkacatok, (amelyek egy része vélhetőleg bugázott)kifogyott tollak, boltban is kapható hétköznapi csokik hatszoros áron, pár villódzó túlárazott fénykard és egyéb biszbusz, meg hiányos legókészlet, amiért ott és akkor még megfeszül a gyerek majd ha megkapja játszik vele három napot hogy aztán szomorúan állapítsa meg, hogy a francba, pedig jó ötletnek tűnt, és persze egymást túlkiabáló árusok. Annó amikor még kisnoki voltam, rendszeresen jártunk az ilyen és ehhez hasonló termékek és kereskedők súlyától rogyadozó bódék sorai közt nyelni a port a hatvannyolcezer fokban(igen a piac az, ahol még télen is rohadt meleg van)és az egymás valagában nyomorgó tömegben, amelyből már már vártuk, mikor kezd el falatozni a kisgömböc. Ez persze nem történt meg, cserébe volt helyette egy diabéteszt fagyi címszó alatt árusító golfkocsi, ami mindig behajtott a tömegbe, szerencsére sosem a mi lábujjunkon hajtott át.
Az ősök célja az ott töltött idővel az volt, hogy hátha találnak maguknak valami hasznosat olcsóbban, mint ahogy a kis meg a nagyker.-ék adnák, elvétve mint tűt a szénakazalban, de azért lehetett találni, meg hogy a céges karácsonyi bulira összeszedjenek valami gagyi retket a kollégáknak ajándék címszó alatt, én meg úgy voltam vele, hogy legalább addig sem kell a tankönyv felett görnyedni tetves 18 órán keresztül. Oké persze nem csak ezért volt jó elmenni a lengyóra, hanem mert gyűjthettem a plüsskutyákat, ha már panelgyerek lévén igazim nem lehetett, vagy ha arra éppen nem is volt keret, valami nyalánkság azért csak csurrant cseppent az igencsak gyér, ám annál méregdrágább gasztronómiai kínálatból. A választék általában a következő: van a zsírban dzsakuzzizó kolbász, a nikecel állagú hurka, az öt éve lejárt szavatosságú mirelit rántott sajt vagy hús és a mustároskecsapban fürdetett gyíkhús burger. Mi szerencsére általában olyan helyre mentünk ahol ezek mellett volt még csokis popcorn és grill csirke is, amik után az ember nem győz kezet mosni de legalább finom és még kb baráti áron is van a vásári árakhoz képest. És kicsi bétaverziós Norbi ezeknek igencsak tudott örülni mert mindig éhes volt.
Megjegyzem ez utóbbi azóta se változott, és húgom is örökölte ezt.
Viszont lengyelpiacon azóta hogy 14 éves koromban anyám az újságospult előtt komoly és felelősségteljes felnőtthöz méltóképp minden éppen arra járó delikvens füle hallatára elkiáltotta magát, hogy HÉ FIAM, KÉRSZ PLAYBOY-T? valahogy nem igazán jártam.