Megint annyira nehezen jött álom a szemére, és mikor úgy éjféltájban végül utolérte a zsongító álom megint furcsa, különös érzés fogta el.
Annak idején kiskorában teljesen nem lehetett megingatni szilárd meggyőződésében, miszerint: őt Mátyást igenis elrabolták, és a szülei igazándiból nem is a biológiai gondviselői, hanem afféle, pótlékok, akiket valakik odapakoltak, hogy a családi egységet jelképezzék.
Gyerekkorában apja munkájából kifolyólag szinte állandóan költözniük kellett, hiszen a családfő munkája és beosztása rengeteg sok utazással, elfoglaltsággal járt, így mire Mátyás egyáltalán új, és tartós baráti kapcsolatokat szerezhetett volna magának, már tovább is álltak egy következő, még ismeretlenebb városba, ahol minden és mindenki vadidegen volt.
Márpedig egy gyereknek a legelső lépés volna a lelki biztonság szavatolása, hiszen, ha ez kiesik, vagy felborul, akkor – tetszik, vagy sem –, az adott gyerek soha, senkiben se fog megbízni, és helyette az egész világra jócskán neheztelni, és gyanakodni fog.
– Szia, Én Máté vagyok! Te vagy az új fiú?! – kérdezte egy kamasz srác ötödikben.
Mátyás gyanakodva összehúzta mindkét szemét szinte résnyire, mint a legendás Clint Eastwood abban a westernfilmben.
– Szerintem legyünk barátok! Persze csak, ha kedved van hozzá! – vetette fel a másik fiú iskolaszünetben. Az ember már kamaszfejjel rájön arra, hogy egy-két megbízható barátféleség szinte minden élethelyzetben jól jön, pláne, ha a nagyobb fiúk állandóan szívatják a kisebbeket. Mátyás és Máté így kötött barátságot. Később még a gimibe is együtt mentek, és Máté segített a szófukar, nehezen beilleszkedő Mátyásnak új baráti jellegű kapcsolatokat kötni, pláne amikor érettségi előtt jó pár lány feltűnő érdeklődést mutatott markáns, komoly, határozott kiállása iránt.
– Mátéka! Figyuzzál már! Mutass be a barátodnak légyszi! – kérlelték, akár a csicsergő madárkák a kamaszfiút, aki kissé még rá is játszott a menőségre, ami életéből eddig tökéletesen hiányzott.
– Oké tubicáim! De előtte néhány bevezető kérdést sajnos fel kell tennem! – Máté mindig is szeretett amolyan találós kérdéseket feltenni, hogy ezzel is tesztelje azokat, akikben előbb-utóbb bízni volt kénytelen. Mire a találós kérdések végére értek a kamasz csajok között is alig maradtak hárman az esélyes befutók között, hiszen a legtöbbjük csak szórakozni, bulizni akart, míg azért azok, akik reálisan két lábbal álltak a földön pontosan értették, hogy a két kamaszsrác nagyon is komolyan gondolja a kapcsolatokat.
Végül a kamaszcsajok között csupán ketten maradtak, akiknek Máté bizalmat szavazott. Bájosak, helyesek voltak, és ha kisminkelték magukat akár még bombázóknak is egész nyugodtan elmehettek volna. Máté el is hívta őket pizzázni a Móricz-körtéren volt egy Pizzakuckó nevezetű nagyon menő, olasz freskókkal kipingált büfé, ami közkedvelt találkahely volt a fiatalok körében.
Így hát ők is oda ültek be Mátyás pedig – szokásához híven –, legalább is kezdetben duzzogva szótlanságban fortyogott, mert ő – ellentétben másokkal –, gimi után egyenesen szeretett hazamenni, hogy lazítson, és persze megírja kötelező házijait.
– Ugyan már hapsikám! Legyen egy kis eszed! Ezek a csajszik tüzelésre készek! És szerintem te nagyon tetszel nekik! – adta alá Máté a lovat.
– Ugyan már! Ha bejönnék nekik, akkor nem szégyenítenének meg folyton! – jegyezte meg élesen.
– Jaj, az ég áldjon meg öreg haver! Hát pontosan azért csinálják, hogy végre felfigyelj rájuk! Na! Viselkedj rendesen, mert ott jönnek! – bökte hátba barátját.
A két csinos, kisminkelt kamasz lány azonnal a két srác asztalához libegett.
Szándékosan magassarkú cipőt viseltek, és melltartóikba még vécépapírt is gyömöszöltek, hogy dekoltázsuk még kívánatosabb, és vonzóbb lehessen. Máté bezzeg máris valósággal csorgatni kezdte a nyálát, míg Mátyásban ismét felbukkant a kételkedés és a gyanakvás gyerekkori kísértete.
– Sziasztok, lányok! Annyira örülünk, hogy nem vertetek át, és hogy eljöttetek! Ez fantasztikus!
– A barátod néma, vagy csak nem tud beszélni?! – vihogták el magukat kórusban. Mátyás ezt egyértelműen a megszégyenítés jelének gondolta, és nagyon komolyan a vihogó lányok felé emelte tekintetét, amitől azok egyből elhallgattak.
– Ugyan már! Nincs semmi vész, öreg! – igyekezett lecsillapítani haverját Máté. – Milyen üdítőt kérnek a hölgyek? – igyekezett oldani a feszültséget.
– Én egy Seven Upot, míg Katának hozhatsz egy kis kólát jéggel. Köszi!
Máté valósággal azonnal felpattant székéről, mintha egyenesen bolha csípte volna meg, és máris a kiszolgáló pult felé vette az irányt, ahol fantasztikus olaszos ízek, és illatok terjengtek a sülő pizzák miatt.
– Szia! Kaphatnék egy kólát és egy Seven upot? – kérdezte a fiatal pultos lányt, aki jó hat évvel lehetett idősebb nála, és éppen készült betenni egy nyolcvankét centis pizzatésztát a már jócskán forró, és előmelegített sütőbe.
– Máris! Tomi! légyszi szolgáld már ki a srácot! Köszi! – szolt oda egy másik pultos srácnak, aki máris odaadta a kért üdítőket. Máté gyorsan leadta rendelését a pizzákat illetően, melyek cirka tíz percen belül már el is készültek.
– Négyezer hatszáz forint lesz! Még valamit?! – kérdezte a srác kiszolgáló.
– Nem, köszi! Csak ennyi! – Máté már vitte is a kaját az asztaluk irányába, ahol a két csinos kamasz lány éppen kíváncsian bámulták Mátyást.
– Itt is volnék drága hölgyeim! Meghoztam az üdítőket és a bombasztikus pizzákat. Jó étvágyakat nekünk!
Ha valamit Mátyás mindig is rajongásig imádott, akkor az a pizza volt, tekintettel a kultikus Tini ninja teknőcök rajzfilmsorozatra, melyet kiskorában el nem mulasztott volna minden esetben nyomon követni.
– Ó, nagyon köszi szépen! – csicseregték páran. S máris ízlelgetni kezdték a forró, nyúlós, ragadós sajtot. Látszott, hogy minden igyekezetükkel azon vannak, hogy magukra vonják a figyelmét, mint a legtöbb lány az ő korukban.
– Annyira imádom ezt a helyet! Fantasztikusan finom a pizza, menő a kiszolgálás és eredeti főzött olasz fagyit is lehet megfizethető áron kapni.
– Hát az igazság sajnos az, hogy mi nem szoktunk ilyen gagyi helyekre járni, de most te nyertél.
Mátyás élvezettel kezdte ízlelgetni a pizzáját, és mintha Máté kapásból tudná mire gondol barátja el nem feledkezett volna megemlíteni a teknőc sztorit a két bombázónak.
– Biztosan ti is néztétek azt a jópofa rajzfilmsorozatot a tévében, amikor a négy ninja teknőc produkálta magát?
– Mi az hogy! Az öcsém állandóan az őrületbe kergetett vele, mert olyan szülinapi tortát akart, ami teknőc témájú. Anyámék valósággal a falra másztak tőle. – vallotta be a barnahajú lány.
Nagyon stílusos és menő hely. – vetette fel az egyik szőkeség.
– Ti voltatok már úgy együtt fiúkkal? – tért a lényegre váratlanul a barnahajú lány.
– Hahaha! De jó vicc! Ezt miből találtad ki?! Mi a gyengébbik nemet szeretjük! Igaz, haver?! – veregette lazán hátba Mátyást.
– Figyeljetek, nem szégyen, ha fiúkkal vagytok! – vetette fel újból a szőke.
– Én pedig száz százalékra mondom kisanyám, hogy mi mindketten hölgypártiak vagyunk! Inkább dumálgassunk, és ismerjük meg egymást. Mit szóltok?!
– Ez remekül hangzik!
A két kamasz lánynak máris paradicsomszószos lett bájos pofikája, de a fiúknak is, és mire végeztek a gusztusos pizzaszeletek elfogyasztásával úgy néztek ki, mint akik még életükben nem ettek ennyire finomat.
– Úgy nézünk ki, mint a malacok az ólban! Még a sminkem is elmaszatolódott. – csicseregte a szőke lány. Máté kedvesen szalvétát adott mind a két lánynak, hogy töröljék meg arcaikat, majd nem győzte bókokkal lenyűgözni őket.
A duplarandinak nevezett találkozónak végül úgy lett vége, hogy a két lány másnap részletesen kitárgyalta a két jóbarátot a többi osztálytársuknak, és saját baráti társaságaiknak.
Később aztán az érettségi évében Mátyás és Máténak valódi barátnőik lettek, és Máté nagyon szeretett volna megnősülni, bár szüleitől kezdve szinte mindenki erősen tiltotta, hogy bármi ostobaságot, vagy őrültséget elkövessen.
Így történt, hogy amikor megvolt az érettségi vizsga, majd az azt követő bankett Máté megkérte szíve hölgye kezét, aki – minő meglepetés –, igent mondott, és Mátyás volt az egyik tanú a polgári esküvőn, miután a templomival még úgy is bőven ráértek.
Mátyás barátnője egyszerre volt fantasztikusan karakán, és talpraesett hölgyemény, ugyanakkor pontosan tudta, hogy többre akarja vinni az életben, mint a masszív középosztályhoz tartozó szülei.
– Szerintem fantasztikus esküvő volt, és nagyon rendes dolog volt a barátodtól, hogy meghívott tanúnak! Nem gondolod Matyi?! – vetette fel.
– Igen, szerintem is!
– Nem akarlak siettetni, de előbb-utóbb neked is döntened kell majd! – vetette fel.
– Tudom, hogy rengeteget beszéltünk már róla, de… ez nem olyan egyszerű dolog… – próbálta megkerülni a témát, nem sok sikerrel.
– …De éppen ellenkezőleg! Vagy akarsz nősülni, vagy sem! Egyedül csak rajtad áll! Én nem vagyok semmi jó dolog elrontója. – fogalmazott nyíltan, és egyenesen.
– Te is tudod, hogy én sem így gondoltam, amit mondtam. – mentegetőzött.
– Hát az lehet, azonban sokszor mintha teljesen másutt járnál. Mintha nem tudnád önmagadat adni! Ennyire feszélyez, vagy bánt valami?! – megint ezek az örökös vége-hossza nincs kérdések, amitől a többségnek szinte azonnal kiadós fejfájása támad, míg a kisebbségbe szorult átlagnak csupán annyira telik, hogy kiadósakat hallgasson utána, akár a némák.
– Oké! Te nyertél! Nagyon fontos vagy nekem, és nagyon sokat jelent, hogy te vagy a barátnőm… Most boldog vagy, és témát válthatnánk végre?! – érezte, hogy azért ennyivel nem fogja megúszni a dolgokat.
– Tudod én mindig azt gondoltam, hogy te különleges vagy a magad furcsa, különködő módján. Amikor annak idejében a pizzázóban dumcsiztunk azonnal furcsa energiákat éreztem a közeledben, de most sajnos egyre inkább ki vagyok ábrándulva. Szerinted pihentetni kellene a párkapcsolatunkat, vagy mit szeretnél?! – egyenes kérdés volt, amire azért illik határozott, megfontolt, és egyenes választ is adni.
– Figyelj, édesem! Erre nem könnyű válaszolni. Nem szeretném, ha szakítanánk, csak… nekem időre van szükségem…
– Jaj, tudod mit! Húzd le magad! – kelt ki magában a gyönyörű nő. – Négy éve vagyunk már együtt! Már megbocsáss, de addig akarsz várni, amíg hosszú, ősz szakállad nem nő?! Én szeretnék legalább egy kisbabát! Sose beszélgettünk még el komolyabban az ún. gyerekvállalásról. Igazán itt volna annak is az ideje. Bár, ha jobban meggondolom most sokszor olyan fáradt és viharvert vagy, hogy nem csoda, ha hanyagolni kezdtük a szexuális életünket.
Mátyáson látszott, hogy nagyon szomorúvá, és zsigerileg sebezhetővé válik, ezért a nő máris bocsánatot kért.
– Bocsáss meg drágám! Bevallom, ez nem volt szép! Kérlek beszélgessünk a közös jövőnkről! Aztán majd kialakulnak a dolgok.
– Rendben! Hallgatlak! Mit szeretnél?
– Te is pontosan tudod, akkor meg miért kérdezted meg?! – tette harciasan csípőre a kezét.
– Elnézésedet kérem! Akkor mit szeretnél előbb kisbabát vagy esküvőt?!
– Jaj, annyira gyerekes tudsz lenni! Ez az egyik legvonzóbb tulajdonságod! De viccet félretéve, hogy állsz a mostani héttel? Ráérnél valamikor?!
– Egész héten be vagyok táblázva! De délután esetleg elszabadulhatnék.
– Akkor valamelyik délután elkísérhetnél a nőgyógyászomhoz, és később az anyakönyvvezetőhöz.
– Nem lesz ez a tempó egy kicsit gyors, édes?!
– Most akarod, vagy nem?! A fene vigyen el! – bosszankodott a férfi ismételt hezitálásán.
– Hát persze…
Így történt, hogy egy kellemes, nyárias hétköznap délután pontban fél három előtt nem sokkal Mátyás polgári szertartás keretében nőül vette barátnőjét, aki akkor mondta meg neki, hogy nemsokára anyai örömök elé fog nézni. Mátyás egyik tanúja természetesen Máté volt, aki nem győzött gratulálni legjobb haverjának, hogy végre valahára eldöntötte, hogy mit akar, és engedte elköteleződni magát.
És persze alig kilenc hónappal később már együtt izgulhattak az újdonsült kispapák a kórház szülészeti rendelőjében, ahová várandós feleségeiket hozták. Máténak kisfia lett, míg Mátyásnak egy szépséges kis hercegnője. Később viccesen meg is jegyezték, hogy lehetséges, hogy húsz év múlva újabb ünnepi alkalomra fognak majd sort keríteni gyerekeik között.
