Csukódik az ajtó, az ápolónő miután letette a tálcát az asztalra, igyekszik a szemközti szobába, ott is várják a vacsorát.
Ma egy szelet sajt és két zsömle jutott mindenkinek. Teát ihat, aki akar, bár lefekvés előtt megmarad a kancsó tartalma, reggelre meg már fekete lesz és kiöntik a mosdóba. Addigra már keserű és íztelen. Mint ez a sajt. A zsömlével még ehető ,de csak lassan rágva, nyállal elegyítve. Három falat az egész, ha lassan forgatja a szájában az ember, eltarthat percekig is a vacsoraidő.
A tolókocsi féke elromlott, aki javíthatná, ma még nem jutott el eddig, pedig megígérte, hogy rendbe hozza a járgányt. Akkor romlott el a fék,amikor János hazafelé tekerte ép kezével a kocsit, félkézzel hajtotta, a másik kezében, a gyengébben a dobozt tartotta, amelyre az eladó madzagot is kötött a könnyebb szállítás érdekében. Jánosnak csak egyensúlyoznia kellett a nagyujjára akasztott dobozt.
A járdáról magasra kellett fölugratni a kerekekkel a bejáratnál. Ha valamely lakó be akart jutni csengetett, mire a portás ültében kinyitotta távirányítóval az ajtót, de nem állt fel, csak nézte, milyen rutinosan ugratja János a motoros tolókocsiját, amilyenről a lakók némelyike csak álmodhatott, hiszen nem sokan engedhették meg maguknak a biciklinél is drágább járgányt. Többezer forint egy ilyen modern eszköz, de ha rossz a fék, nem használható csak kézihajtással. A bejáratnál nagyot billent a kocsi,nem borult fel, de többé nem fogott a fék. A portás látta, hogy nem boldogul egyedül János, telefonált egy gondozónőnek, aki segített bejutnia a csomaggal a szobájáig. Onnan a gombnyomásra nyíló ajtótól az kocsival behajtott az asztalig. A vacsora várhat, gondolta. . Kicsomagolta a dobozt, elolvasta a használati útmutatót. A szalonna darabkát még indulás előtt kikészítette a teáskanna mellé. Ma lesz az elszámolás az egérrel, ami folyton ellop valami ínyencséget a fiókjából. Most ügyesen elhelyezi a csalit az egércsapda alján. Rögzíti a rugós szerkezetet, melynek szorításában már elképzeli a benne vonagló, tátogó egeret.
Elégedetten tekeri kocsiját az ágyához, átlendül, eldől az ágyon a magas párnáján. Érzi az éhséget.
Meg sem kérdezte Zolitól, hány óra lehet, pedig ő felírja, ha valaki késik. Azelőtt szemet húnyt az ilyesmi előtt, de mióta ő is tolókocsis lett, mintha a lábával együtt a jóindulatától is megfosztották volna.
A vacsora az asztalon, mellette az egérfogó. Fölül az ágya szélére ,megpróbál átlendülni a kocsira, eljutni az asztalhoz, de ekkor érzi, hogy nincs egyedül, pedig mily sokszor kérte az egyszemélyes szobát! Amikor megkapta az apai örökségét, akkor vette ezt a motoros tolókocsit, meg a gitárt is, amit a falra akasztva tartott, sőt kifizette az egyszemélyes szoba napidíját előre. Huszonöt évesen csak két évre tudta megoldani. Talán átkerül idővel egy kétszemélyes szobába, vagy ő kap szobatársat. Egyelőre egyedül lakhat. A testvérei ritkán látogatják, nem tudják az útiköltséget vállalni. Egyszer majdnem elvitték magukhoz hétvégére ám az utolsó pillanatban érkezett a nővére levele, hogy nem tudja hazavinni Jánost, mert a családi házukban nincs akadálymentesített feljáró, a lépcsőn pedig nem cipelheti őt, ezt meg kell értenie. Megértette. Olyan vékonyka a nővére csoda, hogy bírja a fizikai munkát a cukrászüzemben. A húgától meg nem várhat semmit, annak is megvan a maga baja.
Érzi, hogy nincs egyedül..valami különös gyanakvással tekint körbe a szobában. Mintha őt nézné valaki. A falon, a gitár mellett egy gitáros énekes plakátja, a híresség fejénél kivágva a papír és János valamikor saját fotóját ragasztotta oda, így mintha ő énekelné azon a képen: „Múlnak a gyermekévek.”.és ilyenkor szinte elképzeli magát egy színpadon, ahogy tombolnak a rajongók, vele éneklik a slágert és ő nagyon boldog.
Most mintha valaki nézné. A plakát mellett fekete keretben anyja fotója, de azt a fotót nem szereti, mert sosem látta az anyját, a testvérei tették föl a képet oda, ő meg nem éri el, hogy levegye. Ha valaki rákérdez, ki az, mindig dünnyögi, hogy az édesanyám..aki súlyos betegségben hunyt el. Szégyellené megmondani az igazat, hogy súlyos alkoholbeteg volt az anyja, ő azért született oxigénhiányosan és járásképtelenül. Az apja halála óta arról sem beszél senkinek, hogy az apja is alkoholista volt, mert halottról vagy jót, vagy semmit.
Valaki mintha nézné..biztos benne. Lassan sötétedik a szobában, jó lenne felkapcsolni a villanyt, de ahhoz is oda kéne gurulnia a kapcsolóhoz, az átlendülés a kocsiba hosszú ideig tart és amikor elrugaszkodik az ágy szélétől észreveszi az egeret: hol őt nézi, hol meg a sajtot. Mindjárt sikerül lendülnie, csak erőt gyűjt.
Az egér mintha pontosan fölmérné az időt, odafut az asztal szélétől a sajthoz, Jánosra pislant hol tart már, még csak lendül, még van idő..ezt gondolhatja, mert kényelmesen rágcsálni kezdi a sajtot és figyel közben Jánosra.
A szemébe néz és rág. Rágcsál. Mintha érzékelné, hogy az idő neki dolgozik.
János végre átlendül a kocsiba, az ép kezével meghajtja a kereket, még reménykedik, hogy előbb ér oda, még megmentheti a vacsoráját. A kocsi a gyors mozdulattól fürgén halad az asztal felé. Az egér még rág, majd kirántja a szalonna darabkát a csapdából, szájában a zsákmánnyal elfut, láthatatlanná válva kimenekül a szobából.
János végre az asztalnál érzi magát, a sötétben odakap a tányérhoz, matat a sajt után, a zsömlét éri el, amikor csattan az egérfogó rugója, rászorul a zsömlére, aztán elpattan a rugója, mert valószínűleg elfáradt az anyag, mint a kocsi fékje… és akkor János a villanykapcsolót keresi, rutinos mozdulattal odanyúl, fény árad el a szobában.
A zsömle kicsit száraz, de ha sokáig rágcsálja nyállal elegyítve, akár hosszabb ideig is tarthat a vacsora…
Kádár Magda
(2026.május 17.)