Talán nem kellett volna azt a legalább hat-nyolc kis pohárka nagyon húzós, és ütős tequila-koktélt meginnia, ami egyetlen csapásra valósággal szinte azonnal a fejébe szállt, és – úgy érezhette –, hogy kissé bizony kapatos is lett tőle. Nem akarta, hogy barátnői kigúnyolják, amiért nem fogyaszt alkoholt.
– Csajszikám! Szerintem te mára már éppen eleget ittál! Most jobb lesz, ha valaki hazavisz! – vélekedett az egyik csajos barátnő, aki még szerencse, hogy nem vesztette el józan eszét, és stabil realitásérzékét, mert időközben a csajos társaság jóformán összes női tagja kidőlt, még a gyerekes anyukák is, akik azért szakadtak ki az alapvetően egyhangú, és dögunalmasra sikeredett hétköznapjaikból, hogy végre kicsit lazítsanak, és elengedjék magukat.
– Bulizni akarok! Még csak most kezdődik az éjszaka! – kurjantgatott a levegőbe a szexis hölgyemény, testét alig takaró koktélruhában, mely a legtöbb szórakozóhelyen lebzselő alfahímek bandáját valósággal azonnal a csajok asztalához vonzotta.
– Sziasztok, csajok! Meghívhatjuk a haverjaimmal a barátnőtöket még egy körre?! – kérdezte egy kigyúrt gorilla pasi ördögi mosollyal a száján.
– Nagyon rendes fickónak látszol hapsikám, de úgy gondolom a barátnőm ivott már eleget. – jelentette ki a csajos, vagány nő, aki átkarolva spicces és velejéig elázott barátnőjét éppen készült elhagyni a szórakozóhelyet, hogy valahogy épségben hazakeveredjenek.
– Csak egy kurva italról volna szó, te kis ribanc! Mit nem lehet ezen érteni?! – jött valósággal szinte azonnal indulatba az izmos pasi.
– Én meg azt mondtam, hogy köszi, de nem! – szögezte le félvállról a barátnő és továbbra is apró lépésekkel igyekezett támogatni a totálisan elázott másik fiatal nőt.
– Ti tudjátok leszbikák! Menjetek szobára és tegyétek egymást boldoggá! – röhögött idióta, gusztustalan módon a tesztoszterontitán, miközben már ki is szemelte a következő spicces áldozatát, hátha sikerül ágyba csábítania, vagy levennie a bugyiját.
A vagány barátnő sikertelenül igyekezett taxit fogni. Ki tudja miért, de a négyszáznegyven forintos fuvardíj most még vonzónak is tűnt, csak biztonságosan keveredjenek ki erről az istenátka helyről. Egy sötét autó állt meg közvetlenül mellettük. Az automata ablakemelő lassan leengedte az ablakot, és egy fiatalos srác szólt ki a kocsiból.
– Elnézést kérek, kedves hölgyeim! Szíves örömest hazaszállítom Önöket! merrefelé laknak?! – érdeklődött nagyon udvariasan. A pasason érződött, hogy nem akar semmi rosszat.
– De tényleg, csakha nem okozunk gondot! Tudja a legjobb barátnőm totál elázott, és muszáj hazavinnem különben nagy baj lesz!
– Megértettem! Semmi gond! – a rejtélyes férfi már nyitotta is ki előttünk a hátsó ülések ajtaját, és segített, hogy a csontrészeg nőt óvatosan a hátsó ülésre fektessék kényelmesen, míg az anyósülést a vagány barátnő foglalta el.
– …Egyébként Bálint vagyok! Örülök a szerencsének! – nyújtott azonnal kezet.
– Szia, nagyon örülök! Nagyon köszi, hogy hazaviszel bennünket!
– Igazán nincs mit! – fordította el az indítókulcsot, mire a hathengeres motor doromboló vadállat módján párszor kezes bárányként felbőgött.
– Merrefelé laktok? – érdeklődött, amint sikeresen kivágódtak az éjjeli forgalomba. A város szinte lakatlannak tetszett…
– Hát az a nagy büdös igazság, hogy jómagam albérletbe lakom a város túlsó végén, míg barátnőm Jutka a Duna parthoz közeli ökoépítésű, új társasházi lakásokban lakik.
– Értem! Az eléggé drága környék! – jegyezte meg csak úgy magának a férfi.
– Mi az, hogy! Nem is igazán értem, hogy hogy engedhette meg magának, amikor jó helyen melózik, mégsem veti fel a pénz! – ezt a szöveget talán nem egy vadidegen ember előtt kellett volna elejtenie, de valamiért annyira naiv-gyerekesnek, és őszintének tetszett a férfiból áradó nyugodt, bölcs sárm, hogy a barátnő megkockáztatott egy kis bizalmat.
– Tulajdonképpen én már semmin sem lepődöm meg a mai groteszk, nonszensz világban. – jegyezte meg csak halkan a férfi miközben mind a két szemével a főútvonalat pásztázta.
– Hát én pedig azt mondom kedves Bálint, hogy az ember a tökét is ledolgozza, és alig-alig keresi meg a mindennapi betevőt! Ez azért szerintem rohadtul nem fair! – kötötte az ebet a karóhoz a nő.
– Ami igaz, az igaz!
Az éjjeli forgalomban alig negyven perc alatt már a jócskán berúgott barátnő lakásán is voltak.
– Még egyszer nagyon köszi, hogy elhoztál minket! Ez sokat jelent! – nézett rá hálásan, amikor a férfi segített kiszállni a kocsiból, és a tajt részeg nőt egészen a saját lakása ajtajáig eltámogatták együtt.
– Ha bármi kell, csak szólj egész nyugodtan! – egy papírfecnire ráfirkantotta macskakaparásszerű kézírással saját elérhetőségeit, majd mindent jót kívánva visszaült a volán mögé és elhajtott. A másik barátnőnek csupán csak akkor jutott eszébe, hogy őt is jó lett volna hazavinni, mikor kettesben maradt barátnőjével.
– Hát Jutkám! Ketten maradtunk a sűrű, sötét éjszakában! Azért remélem a lakáskulcsaid még megvannak? – lázas kutatásba kezdett barátnője holmijai közt, hogy egyáltalán be tudjanak jutni a lakásba. Végül meg is találta a tetszetős, fityegő kulcscsomót.
– Meg is volnánk! Na, kapaszkodj belém, kisanyám! – azzal betámogatta óvatosan a liftbe, majd megnyomta a megfelelő gombot.
– Remélem tudod csajszi, hogy ezért veszélyességi pótlékot számítok fel, ha majd kijózanodsz! – igyekezett kissé csípős iróniával elütni ezt az egész szituációt, nem mintha sikerült volna. Óvatosan betámogatta barátnőjét széles, nagyméretű franciaágyába és betakarta, majd ő a nappaliban lévő nem túl kényelmes kanapéra telepedett, és észre se vette, máris szinte azonnal elnyomta az álom.
Másnap kora hajnalban Jutka volt, aki kiadósan zsongó fejfájással ébredt. Mintha egy egész fúvós zenekar játszott volna a fejében állandó jelleggel.
Gyorsan kirohant a konyhába, és főzött gyorsan magának egy bivalyerős feketét sok tejjel. Amikor nagy nehezen magához tért barátnője még mindig hortyogva aludt, arra gondolt lezuhanyozik. A hideg-meleg váltózuhany fel fogja mindenképp frissíteni kibírhatatlannak tetsző, tartósnak ígérkező másnaposságát. Zuhany alá állt, és igyekezett engedni, hogy bőre pórusait átitassák a hűsítő vízcseppek. Később törülközőbe csavartan lépett ki a zuhanykabin fogságából, hogy magára kapjon valami otthoni ruhadarabot, és bekapjon egy-két falatot. Még szerencse, hogy volt a hűtőben egy teljes üveg Nutellás mogyorókrém, melyet háztartási kekszekre igyekezett pacsmagolni, s bár reggelinek korát sem volt nevezhető ez a nasi, arra mégis jó volt, hogy korgó gyomra úgy ahogy magához térjen. Nemsokára barátnője is felébredt kómás álmaiból.
– Reggelt csajszi! Na? hogy érzed magad?! – kérdezte csipás szemekkel, félig még mindig álmosan.
– Mi a jó fene történt tegnap este?! Semmire sem emlékszem! – kérdezte csodálkozva. – Mondtam, vagy tettem-e bármit is, amit később még meg kell bánnom?!
– ugyan már csajszi! Te ártatlan bárányka voltál a többi csajhoz képest, akik bizony totálisan eláztak!
– …És mondd csak? Hogy keveredtünk haza? – tette keresztbe maga előtt a karját.
– Ez a legjobb rész! Képzelj el egy tétova, de piszkosul jóképű, és szívdöglesztő pasit, aki kiszólt egy autóból, és felajánlotta a két becsiccsentett diszkós csajszinak, hogy hazafuvarozza.
– Mondd azt, hogy nem szálltunk be a kocsijába! – követelte kicsit hangosan.
– Figyelj! Ne akadj ki! Tudom, hogy téged tökre konzervatív szellemben nevelgettek meg minden, de muszáj volt valahogy hazavinnem téged, mert te nem bírod a piát! Ez van, csajszi! Nincs mit tenni! – tárta szét a karját, mint aki semmiről se tehet.
– Neked elment az a maradék józan eszed! És ha kirabolt, vagy kinyírt volna minket! Vagy nem láttad az Amerikai pszichót, basszus?! – Jutka vérnyomása hirtelen megemelkedett, és az idegei is kezdtek a plafonon lenni csajos barátnője laza-lezser szövegeitől.
– Jaj, az ég áldjon már meg édesem! Ne paráz már! Nem történt semmi! Még szex se volt! Sőt! Lefirkantotta az elérhetőségeit erre a cetlire! Ezt nézd meg! – addig kutatott, míg a teljesen összegyűrt cédulát meg nem mutatta.
– Hát ez remek! Óriási! Hadd ne mondjam, hogy felnőtt nők így nem viselkednek!
– Jaj, most mit játszod már meg az erkölcscsőszt mi?! Kirúgtunk a hámból egy ártatlan, görbe éjszakára! Semmi sem történt, és senki sem sérült meg! Mi a jó francot kell ezt túlerőltetni?!
– Jó, igazad van! Én mindenesetre totál kiütöttem magam tegnap! De nagyon köszönöm, hogy barátnőm vagy, és segítettél hazajutnom! Akkor el kellene indulnom melózni!
– Te most hülyíteni akarsz, csajszi?! Szombat van az ég áldjon meg! Ma nincs meló! Sőt, holnap sem! Hála az égnek! Inkább hívjuk fel a dögös palit, és kérjünk tőle egy páros randit! – javasolta kuncogó hangon.
– Neked totál elment az a maradék tyúk-eszed.
– Lehet, de ha láttad volna a pasit tutira fogadok, hogy neked is veszettül megdobban a szíved! Mikor is volt utoljára egy rendes párkapcsolatod? Kábé nyolc éve, ha nem tévedek?! Ez már megbocsáss de rohadtul szánalmas.
– Csinálj amit csak akarsz! De akkor ma ki kellene takarítom, meg kiadósan felmosni, mert az egész lakásban porszagot érzek.
– Te tudod! – gyorsan előkereste a mobilját és bepötyögte a pasi mobilszámát. Pontosan három csengetés után vette fel a kagylót az ismerős férfihang.
– Halló, tessék…?
– Szióka! Nem tudom emlékszel-e a tegnap éjszakai két részeges csajszira! Szeretném, ha tudnád, hogy mindketten nagyon hálásak vagyunk, és szeretnénk meghálálni a szolgálataidat. Mit szólnál mondjuk, ha találkoznánk valahol? – tért azonnal a lényegre.
– Ó, ez jól hangzik. Semmi akadálya. A barátnőd hogy érzi magát?
– Köszi szépen a kérdést. Pillanatokról-pillanatokra egyre jobban! – kacsintott Jutka felé, aki ebben a pillanatban valósággal megfojtotta volna, és szúrós szemeket meresztett rá. – Akkor mit szólnál, ha taliznánk mondjuk a belváros környékén a Ferenciek terén, vagy az Astoriánál, ha neked jó?
– Semmi akadálya. És mikor, ha szabad kérdenem?
– Ma ráérnél esetleg?
– Igen, hétvégekként általában szabad vagyok!
– Hát ez remek! Akkor legyen mondjuk tízenegy körül?
– Akkor tizenegy és hol lesztek?
– Megfogunk találni szépfiú, csak legyél ott! – hangzott a válasz titokzatosan. – Addig is legyen szép napod!
– Nektek is! – Azzal mindketten kinyomták a hívást.
– Neked tényleg nem stimmel valami az agyaddal! Hát kellett ez nekünk?! Egy átkozott randi, mi?! Mit fogunk felvenni?! – Jutka – nem is tagadhatta volna –, mintha egyre idegesebb, és frusztáltabb lett volna, míg barátnője egyre higgadtabb, és szerelmesebb lett.
– Telistele a szekrényed jobbnál jobb csajos rucikkal. Valamit csak feltudsz venni. Nem divatbemutatóra megyünk, csak egy ártatlan randira! Gondolj rá inkább úgy, hogy végre kicsit kimozdulsz, és nem csak azt az átkozott plazmatévédet bámulod.
– Mással is eltudom foglalni magam!
– Igen?! Mégis mivel?!
– Ahhoz neked semmi közöd! Már csak alig két óránk van a találkozóig! – Jutka lázas szervezkedésbe kezdett, és igyekezett kiüríteni a hálószobában lévő hatalmas ruhásszekrényeit, hogy elfogadható ruhadarabot találjon magának, és barátnőjének. Negyven perc múltán tért vissza a tágas nappaliba.
– Na, hogy festek?! – fordult körbe barátnője előtt.
– Egyszerűen szenzációsan. Még egy kis smink és dögösebb leszel, mint akármelyik Viktória Secret-model.
– Azért ne túlozzunk, oké! És te mit veszel fel!
– Már tudom is! A multkori rucidban megyek, aminek megemelt dekoltázs-fazonja van!
– De hát abból majd kibuggyannak a melleid! Nem lesz ez túl sok?!
– Mi most hódítani megyünk, és nem apácának állunk! – azzal már be is vette magát a ruhásszekrénybe és percek alatt fel is öltözött.
– Ha nem bánod kölcsönveszem a kocsidat! – vette el az indítókulcsokat a bejárati ajtó melletti kis asztalkáról.
– Miért érzem azt, hogy ezt még megfogom bánni egyszer?!
– Ne gyerekeskedj már! Inkább vegyél fel egy magassarkút.
– Te is jól tudod, hogy alig bírok lépni a magassarkú cipőkben. Inkább egy kényelmes szandál.
– Te tudod! Na, csipkedd magad! – tapsolt márat sürgetésképp a levegőbe.
A két barátnőnek sikerült még idejében elindulnia. A férfi pontosan az Astóriához közel igyekezett leparkolni autójával, és alaposan szemügyre vette környezetét, hogy vajon mikor látja meg a két hölgyeményt. Szerencsére a két barátnő idejében kiszúrta a férfit, akin zakó, és póló volt, mintha csak a Miami Vice-ból lépett volna elő.
– Sziasztok! Fantasztikusan csinosak vagytok, ha szabad ezt mondani! – igyekezett úriemberként viselkedni, és üdvözölni a két nőt.
– Hát nagyon köszi! Ő itt Jutka! – túszkolta előbbre barátnőjét a barátnő, míg jómagam Bogi vagyok, és nagyon örülök az ismételt találkozásnak.
– Nagyon örülök, én továbbra is Bálint névre hallgatok… – jegyezte meg szégyellősen.
– Aranyos és kedves pasi vagy! Mit szólnál, ha ennénk valamit! Tudok itt a közelben egy isteni, megfizethető helyet.
– Miért is ne! – Bálint beüzemelte a kocsiriasztóját és hármasban indultak el egy kis büfé-étterem irányába, mely az egyik mellékutcában bújt meg, és aminek pénztárcabarát árai is voltak.
– Majd meghalok egy kiadós rántotthúsért, és valalmi jóféle, fűszeres steak-burgonyáért. – vallotta be Bogi, miközben Jutka nem győzött az ég felé nézni, hogy vajon már megint min járhat legjobb barátnője esze?
– Szerintem a szecsúáni csirkét istenien készítik azzal a fűszeres, szójaszószos bundában sült csirkemellekkel. – lelkendezett Bálint csakhogy valahogy ő is méltómód bekapcsolódhasson az eszmecserébe.
Jutka szíve meg-megdobbant már attól is, ahogy Bálint kissé gyerekes-naiv, markáns arcélét figyelte titokban. ,,Vajon igazándiból milyen ember lehet?! – tette fel magának a kérdést. Vajon lehet vele komoly témákkal kapcsolatosan is beszélgetni, nem csupán csak a megszokott, könnyed, laza dolgokról?!”– csupa olyan dolog megfordult Jutka fejében, melyet már vagy bő évtizede nem mert elgondolni.
Bogi valósággal azonnal megrendelte az ételeket. A kis kínai pincér pedig tört akcentussal alig tíz percen belül már szervírozta is boxukhoz az ennivalókat finom étvágyakat kínálva.
– Szóval akkor Bálint! Mivel is foglalkozol, mert ugyebár a mostani modern korszak egyik sarkallatos követelménye a stabil anyagi háttér, amire lehet építeni. – vágott egyenesen a beszélgetés közepébe Bogi.
– Hú, hát ez egy kissé gyors tempó, de megpróbálok válaszolni. – A férfi úgy tett, mintha feszengene, és kisfiúsan megigazítaná a polóját és zakóját, majd megköszörülte a torkát:
– Tanárként végeztem, és bár imádtam tanítani hamar rájöttem, hogy nem ezt szándékozom csinálni életem végéig. Most van egy önálló vállalkozásom, és nem panaszkodom. Hát ennyi! – tárta szét a karját.
– Hát ez meglepően rövidre sikeredett, nem gondolod?! – kérdezte Bogi.
– Jaj, az ég áldjon már meg! – torkolta le barátnőjét Jutka. – Csak nem várhatod el, hogy azonnal megmutassa neked a bankszámlakivonatát.
A férfi most először hálás tekintettel nézett Jutkára, amiért kimentette az enyhén szólva is szorult helyzetből. Jutka még észrevétlen el is pirult.
– …És milyen lakásod van? Egyszerű purítán, vagy ultrakonzervatív? – jött egy újabb kínos kérdés.
– Nos én úgy fogalmaznék, hogy igazi agglegénytanya, de már alig várom, hogy egy talpraesett nő rendet teremtsen benne! – nagyot kortyolt üdítőjéből, mert nem igazán kedvelte az alkoholt.
– Érdekes meglátás, annyi szent!
Kellemes ebédet fogyasztottak el hármasban, és végigbeszélgették a késő délutánt is. Alig vették észre, hogy besötétedett.
– Hoppá! Mi aztán tudunk csacsogni!
– Csak a magad nevében beszélj!
– Igaz, ami igaz kissé eljárt az idő! Mit szólnátok hozzá, ha hazafuvaroználak benneteket! Itt parkolok úgy is, nem messze!
– Igazi lovag vagy és nagyon figyelmes! Köszi szépen!
A két barátnő karonfogva egymást megindult Bálint után, aki egy fizetőparkolós mellékutcában parkolt le, mintha csak előre sejtette volna, hogy ennek később még hasznát fogja venni.
– A kocsi előállt kedves hölgyeim! – nyitotta ki előttük az ajtót.
– Micsoda figyelmesség, ezt nevezem!
Jutka egész álló nap csupán rövid, pár szavas mondatokat mondogatott, és Bálint bárhogy próbálkozott, hogy lazán, kötetlen módon megismerhesse a gyönyörű, fiatal nő valahogy sehogy sem állt kötélnek.
Előbb a nagydumás Bogit vitte haza a férfi, akinek – persze egész álló úton –, be nem állt a szája, később pedig Jutkát is elvitte lakására. Amikor segített neki kiszállni az autóból a nő úgy érezhette vallomással tartozik.
– Ne haragudj rám, amiért alig beszéltünk, de ha volna kedved nagyon szívesen találkoznék veled újra mondjuk a jövő héten…
– Akkor újra itt leszek! Kérdezhetek valamit?
– Persze, nyugodtan! Valami baj van?! – lepődött meg.
– Semmi a világon, csak szeretném megtudni, hogy megcsókolhatlak-e? – ezt annyira gyerekesen s naivan kérdezte, hogy egyetlen nő sem tudott volna ellenállni sármjának. Jutka kedvesen, mosolygósan bólintott, miközben hagyta, hogy a férfi gyengéden kezébe fogja az arcát, és óvatosan megcsókolja enyhén telt ajkait.
“KÉT CSAJOS BARÁTNŐ ÉS EGY SÁRMOS IDEGEN” bejegyzéshez 1 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Na, és tovább?