Mikor egyszerre három Poligráfot is csapágyasra ver a helyi söntéspult IQ-bajnoka. Avagy! Kocsmai sztorizások és esettanulmányok górcső alatt!
– Micsoda? Ötvenkét éve motorozom! Nekem te ne lökd az ótvaros vakkert haver!
Lófasz! Tapasztalt Narrátorként állíthatom, hogy nehogymán elhigyétek ezt ő neki!
Ezt a macsóságtól csepegő zöld penészes dumát! Kb. annyira igaz, mint horgászoknál a halmérete.
„Eeeeeekora vót! És ez csak a szeme!”
A tag amúgy ötvenegy éves. Ha motorozik is azóta mióta állítja, akkor azt az apja faXába kezdhette! Szóval csak óvatosan, mert hazudik a dög!
– Az ezer köbcentis mocimmal hasitok, mint a szög! A kicsi meg csak úgy van rohangálósnak, ide, meg oda. Na meg ha elugrok sörért, arra is príma.
Ebből a szög és az ezer köbcenti az igaz. Mikor megvette az ezer köbcentis motorját, rögtön az első nap állt bele a betonba fejjel. Mint a szög! Azóta tiszteli az erejét, mert kurvára fél tőle. Ezért aztán valóban óvatosan bánik az ezer köbcentis Triumpf Tiger-el, már ha van benne benzin. A kicsi, az egy ötven köbcentis segéd-motorkerékpár. Amit csak úgy mellesleg hősünk veje csak fing mopednek hív. Az elugrok sörért sem igaz! Akkor ugrik az csak, ha az asszonya ráparancsol és biztosan nem sörért!
– Szóval tegnap csak úgy beállok az udvarba.
Kezdelek unni haver! Már megint hantázol. Tegnap te nem csak úgy beálltál, hanem kajak telibe vágtad a segédmotoroddal a kertkaput! Bár te állítod, ezt így akartad, ez sem igaz! Mert miután elharaptad a nyelved, mikor megfejelted a kormányt és mandinerből felrepítetted a mobilod a kezedből a tetőre, na csak aztán toltad be a lefulladt mocidat az udvarba. Amúgy, ha nem hiszitek, nézéttek csak meg a kertkapu melletti fatároló tetejét. Fogadjuk ennek a béna pöcsnek nem eset le, azóta is ott fekszik az okostelefonja! Mert facbukolni kell, miközben robogóval hússzal szakítasz mint állat, mert kemény vagy mint a kánikulai bitumen, és te fél kézzel fékeznél egy előugrott és napsütésben kurvára ki nem világított kert kapu előtt, igaz-e komám?!
– Gondolok egyet és mán rántom is a gázt tövig. A kicsi kivágja magát egykerékre, hogy csak úgy kapart az is!
A torkod! Az kapart te szerencsecsomag! Nem egy ötven köbcentis három lóerősnek hazudott kínai moped Csiunng-Jung keleti tartományából! Ami rá vagyon írva, az a száz húsz! Na az bammeg! Az nem lóerőt jelenti te szerencsétlenség! Hanem súlyhatárt méghozzá kilogrammban! Te meg százhatvan vagy! Mind magasságslag, mind kerületre és súlyra is! Ha nem tudnám, hogy Homo Sapiens vagy, simán kismotoron feszengő törpe elefántnak néznélek hátulról!
– Szóval megfordultam vele csak úgy ívben, mint a titkos ügynökök a filmekben. Nagy gáz és mán meg is vót.
Ahaa… titkos mi? Na meg ügynök is?! Persze… tudod mi a titok? Az, hogy miután nagy gázt adtál, újévi szerencsemalacként visítva csapódtál bele a szomszédtól kölcsönkért utánfutó hátuljába hússzal! Tudod melyikbe?! Abba, amivel a tűzifát hordtátok. Az ív az igaz! Valóban. Utána ívben, és félájultan hajtottál bele a rózsabokorba! Szívgörcsöt hozva szerencsétlen cirmosra, aki éppen akkor és ott próbált verebet fogni magának.
– Meg is mondtam keményen odahaza! Te Maris! Vigyázzá ám, hogy beszész velem?!
Marisnak, a kutyát hívják. Aki még csak véletlenül sem szuka. És aki beszélni sem tud. Csak ugatni. Kábé mindenkit is megugat! Kivéve hősünket. Na nem tiszteletből! Hanem mert egyszerűen neki nem éri meg sem a fáradságot, sem a befektetett energiáját az állítólagos gazdájára pazarolni. Még egy fokhagyma mérgezésben görcsölő, vámpír szellentésnyi vakkantás terén sem! Odahaza Marika van! És vigyázni inkább a ház urának kellene, ha lenne annyi esze, nehogy magára haragítsa a ház mindenható úrnőjét.
– Mert ha én egyszer valamire azt mondom, ennek így kő lenni, akkor az úgy van!
Kamu gép! Nem mondod, hanem felolvasod! Mégpedig abból a listából, amit Marika kiadott neked. Jut eszembe te hős! A ma reggeli fűnyírást és porszívózást kifelejtetted a teendőid közül. Szerintem piszok nagy gebasz lesz, ha ezt tetézve még kapatosan is mész haza.
– Mert odahaza én hordom a nadrágot!
Ez igaz, már ha Marika mos neki. Ha nem, akkor bizony gatyában mehet kaszálni! Máshova a gazdaságot kivéve, úgysincsen nagyon elengedve. Amúgy meg Marika a szoknyát jobban kedveli, szellőssége miatt.
– Ha én egyszer azt mondom, bemegyek a korcsmába! Akkor bemegyek!
Be hát. Egy kosár tojással! Amit Marika küldött a korcsmárosnénak. A sörödet se te fizetted bakker! Amúgy jó lesz, ha minden kocsmatöltelék felemeli most a lábát, mert újabb hantagolyó száguld végig a százéves kőpadlón hősünk hangzatos hencegése által, ami nem várt fordulatot idézett elő. Kérjetek és megadatik! Hát meg! Meg bizony…
– Én nem ismerem azt a szót, hogy lehetetlen! És nem rettenek meg semmitől sem!
Speciel ez valóban így helytálló és már-már súrolja a szörnyű igazság határait is.
Bár azt elég nehéz volt elmagyarázni az ügyeletes orvosnak a sürgősségi klinikán, annak is a bőr és nemi beteg égési osztályának második emeletén, hogy hogyan volt lehetséges az az eset, miszerint hősünk, a Marika által rábízott, immáron tojástalan kosárban lévő kendővel letakart egy tucat macskát, miért is akarta átdobni a korcsma előtti körtefán?!
Fogadjuk el! A korcsmában megszületett hirtelen ötletek nem mindig éppen a leg konstruktívabbak, egy fogd meg a söröm kihívásra! És akkor most megpróbálkozom a lehetetlennel!
Narrátorként értelmet adni az ezután történteknek!
Mégis! Józan paraszti ésszel sem képes senki sem megfejteni ezt a Bermuda háromszöget és a Naszka vonalakat is porig lealázó három hetes gatyarohasztóan szagos évezredes rejtélyt!
Azt, hogy mégis, hogy a búbánatos parti vöcsök lila köddel festett háromba hasadt bal heréjébe sikerülhetett kivitelezni egy korcsmai fogadást úgy, hogy azt a szájba tetovált kosárnyi macskát, a körtefa helyett, az az mögötti magasfeszültségű vezeték felet sikerül nagy ívben hősünknek átvarázsolnia! Egy Henry Pottert is megszégyenítő varázslatos hajítás és férfiúi őserő, vagy évezredek óta tiltott fekete mágia segítségével! No meg egy hórukk felkiáltással!
Ami még az állatvédők szempontjából sem lett volna akkora probléma!
Tekintve, a korcsma galád és igen jó kedélyállapotban lévő vendégei és maga a korcsmáros is, továbbiakban mit összeesküvők, Marika féltve őrzőt tojáshordó kosarának tetején elterülő kendővel, a letakart macskák helyett, egy szintén letakart, ám de igen kis méretű, cirka harminc kilós, erősen macskáknak álcázott kovács üllőt helyeztek el benne. Fektetve. Igen! Tojás már nem volt benne! És még nyávogott is! Mármint a társaság.
Őszintén! Ha a kezünket a szívünkre tesszük, valljuk be! Einstein relativitáselmélete óta tudjuk mind, a féltve őrzött tojáshordó kosarakat nem éppen erre tervezték!
Ám de azt már végképpen senki sem érti, és épp ésszel felfogni sem képes, miként lehetett ez az egész tákolmány egy tucatnyi macskát biztosító kötéllel hősünk családi ékszeréhez kötve?!
Konfúzió?! Ha tojást küldesz rendkívül megbízható pároddal a barátosnédhoz, akkor jól vigyázz! Az még csak véletlenül se legyen korcsmárosné! De ha már az, ne legyen se körtefája se egy tucat macskája!
.
.
.
Vége…
