Addikció
Hát, kisember, én nem irigyellek! Te, aki arról álmodozol, hogy békében élhetsz, van miből élned és a jövőképedben ott vannak a sikeres gyermekeid és unokáid mosolygó arca. Ez a világ nem a tiéd, mert fel sem foghatod: a tükör meghasadt. Messze vagy, a világ csak fénysebességgel száguldó input és output, invazív impulzusok tömkelege. Elragadó információ és képáradat melyben keresed magad. Mire megragadnád az igazságod már más a kép és a szó. Más a bitorló. Pedig csak szeretnél lemenni a partra és csöndesen bámulni a békésen csobogó folyót. Eldobni a botot a kutyádnak és este meginni egy csésze teát, bámulni közben az udvaron ugráló fekete rigót. De az addikciód…
Nem irigyellek, mert minden iránytű megbolondult. Máskor, máshogy esik, lélegzik a világ, zavaros a kép, ami elé esténként leülsz. A pixelek sem az igaziak, mégis tele van velük az elméd. Semmi romantika, más a szemantika. A szenvedély düh, a gyöngédség a gyenge pontok keresése, az egymásba kapaszkodás az ütés előtti megragadást jelenti. A csöndes eső mar, a naptól nem véd a bőröd, a szavak nem az együtt érző kommunikáció hídját építik. Talán, ha visszamennél abba kertbe, amiben a paradicsomod érik és beleharapnál? Éreznéd az ízét, ahogy csorog az édes pirosas lé az álladon. Elhinnéd, hogy paradicsomot eszel? Lehet megkínálnád a szomszédot és nem átdobálnád azt, ami megrohadt? És ha csak annyit mondanál: „Jónapt” és valóban azt gondolnád: Legyen jó napod!
Vagy elég az addiktív káprázat?
— Vesszenek a törpék! Hogy mi! Elnézést, látom ön tiltakozik mert azt mondja magáról, hogy törpe. Bocsánat, de szerintem ön nem az. Most miért mondja, hogy az?! Emberek önök is látják, hogy nem törpe? Ugye, hogy más törpékhez képest sokkal magasabb, ugye? Emelje fel kezét, aki látott már törpét! Igen ön asszonyom. Köszönöm, látom a kezét. Látja uram, a hölgy is megmondja, hogy ön nem törpe. Nézzen körül, látja senki nem mondja azt, hogy ön törpe. Elhiszi nekem, hogy ön nem törpe? Köszönöm. Látja, akkor egyetértünk: Vesszenek a törpék!
Ember, legyél kicsi, avagy nagy, ebben az édenkertben, amiben most vagy, sosem leszel Ádám, csak legfeljebb kerti törpe. Ez a te teremtésed. A te addikciód.