Patrícia nem is hitte volna, hogy egyáltalán bekerül majd egy bulvárcsatorna talkshowjába. Tizenhat évesen egyszerre három megdöbbentő sorstragédiát is fel kellett dolgoznia.
Szülei betegségben hunytak el, míg imádott nagymamája – aki gyakorlatilag felnevelte, és gondoskodott róla –, betegeskedő szíve folytán hagyta végleg magára.
Amikor visszament a két tannyelvű gimnáziumba és elmondta, hogy sajnos nem folytathatja többet tanulmányait, mert most a megélhetés vált a legfontosabb szemponttá viharvert életében a tanári kar, és osztálytársai, és azok szülei gyűjtéseket szerveztek megsegítésére.
A tartós élelmiszercsomagoktól kezdve a mindennapokban nélkülözhetetlen használati cikkekig mindent vittek Patrícia nagymamájának takarós, és mindig pedáns családi házához.
Patrícia azt sem tudhatta, hogy miként köszönhetné meg, vagy hálálhatná meg ezt a rengeteg sok figyelmességet, és önzetlen segítő szándékot.
– Szóra sem érdemes! A legfontosabb, hogy muszáj leérettségizned, mert a nagymamád és a szüleid is ezt várnák el tőled! – válaszolta erre egyik legjobb csajos barátnőjének anyukája.
Amikor végül rábeszélték, hogy fejezze be a gimit, és tegye le az érettségit is Patrícia színjelessel végzett, és egyfajta különös, lelki érettségi fejlődésen is átment, hiszen most már muszáj volt mindent egymagának elvégeznie, és megcsinálnia.
Gondolt egyet és jelentkezett egy casting-meghallgatásra.
Tagadhatatlanul borzalmas, vacak, és szenny műsor volt, ami főként problémás párkapcsolatokat vizsgált, és a problémás, lázadó kamaszok lelki világát igyekezett zászlajára tűzni; a meghívott vendégek pedig egymással veszekedhettek, rikácsolásszinten ordítozhattak ország-világ szeme és füle számára, amennyi csak belefért.
A testi sérüléseket tiltották, ám minden mást – úgy tűnik –, megengedtek.
A matuzsálemkorú pszichológusnő, aki pedig kiértékelte a problémás serdülők viselkedését maga is matuzsálemi kort ért meg, és – sokak szerint –, idejétmúlt, múltszázadi módszerekkel pepecselt, és elemzett, holott a XXI. század minden szempontból megkövetelte, hogy egy szakember remélhetőleg minden téren legyen felkészült, és érkezzen felkészülten a stúdióban történő adásra.
A problémás lázadók c. már-már klissészerűnek, és elcsépeltnek hangzott, és valami idejét mulatságot árasztott magából.
Patrícia szinte senkinek sem említette, hogy elment szereplőválogatásra, mert valami titokzatos okból talán maga is úgy érezte, hogy ez olyasvalami, amit elsősorban saját magának kell megtennie. Talán így szerette volna próbatétel elé állítani önmagát, hogy tesztelhesse mennyit bír ki az életnek nevezett vizsgán.
Egy szerdai nap délutánján ment el az adott bulvárcsatorna épületében történő castingra, enyhe izgalommal lépett a stúdióba. Nagy meglepetésére a producer, és a stábtagok is meglepően fiatalosak voltak, alig pár évvel idősebbek csupán, mint ő.
– Szia, üdvözöllek minálunk! Mit gondolsz a műsorral kapcsolatosan? – tették fel neki az első naiv, gyerekes, szokásos kérdéseket.
– Hát… az az igazság, hogy még nem igazán volt időm elmélyedni a témában… de ígéretesnek hangzik… – adott kapásból laza, frappáns, és ugyanakkor nagyon is diplomatikus választ, ami mindenki nagy megelégedésére szolgált.
Patrícia sohasem szerette, ha mások kiteregetik saját titkaikat, vagy épp lázadó, problémás magánéletük részleteit, hiszen az senkire sem tartozott, nemhogy még a legtöbb tévénézőre, mégis látott valami nagyon kreatív, és ugyanakkor inspiráló energiát az adott stúdióhelyiségben, mely jócskán felkeltette ambícióit és érdeklődését.
– Gondoltak már arra esetleg, hogy a kamaszokkal kicsit komolyabb témákról is elbeszélgethetnének?! – tette fel saját kérdését. Csak úgy egyszerűen kijött a számán, mondván; őt úgy sem fogják bevenni egy olajozottan vérprofin működő, ütőképes szakmai csapatba.
– Hát eddig te vagy az első jelentkező, akiben felmerült ez az elképzelés, és nagyon köszi! – kontrázott az egyik fiatalos gyártásvezető, aki később azonnal leadta a drótot valamelyik fejes producernek, hogy ezt a rámenős, talpraesett kiscsajt mindenképp vegyék majd be a műsorba.
– Akkor addig is megmutatom a stúdiót, ha kedved van hozzá! – kalauzolta maga mellé az egyik asszisztens.
– Az nagyszerű volna! – Patrícia valóságos kislányos örömmel, és kíváncsisággal vetette bele magát egy bulvárcsatorna hétköznapi, nagyon is pörgős vulkánkitörésszerű életébe. Valósággal minden felvillanyozta, és persze minden nagyon is érdekelte.
Miközben egyik folyósoról a másikra vándoroltak, és számos helyiségbe és szobába bekukkantottak kezdve a felvételvezető helyiségén át egészen a híradót, és napi híreket rögzítő studótermekig Patrícia mindent aprólékosan igyekezett elraktározni saját külön bejáratú emlékezetében, hogy később emlékezzen rá, ha esetleg bárki bármi fontosat, lényegeset elfelejtene, vagy emlékeztetni kelljen.
– Amint látod a munka dandárrésze ebben a szobában történik! – mutatott körbe az asszisztens, aki bizony jócskán érződött a fásultság és enyhe kimerültség jele. Már így is – több mint –, tizenkét órája egyhuzamban volt talpon, és kiadós koffeinmennyiség nélkül el sem hitte volna, hogy kibírja a fokozatos hajtást és pörgést, melyet ez a munka valósággal szinte mindenkitől napi szinteken maradva megkövetelt.
– Mennyi időt hagynak, amíg egy-egy riporter felkészül egy-egy riportból? – kockáztatott meg egy ártatlan kérdést Patrícia.
– Nos ez egy kitűnő kérdés! Az attól függ! Hogy versenyképesek legyünk, és megelőzzük a többi konkurens bulvárcsatornát nem árt, ha a legfrissebb anyagok naprakészek, és az elmúlt két-három órában frissítik őket. De azért jó, ha az adott riporter is képben van egy-egy riport kapcsán! – vallotta be az asszisztens.
Így is beletelt egy másfél órába mire a komplett stúdió helyiségeket alaposan végig jártak, és Patrícia mindent alaposan megnézhetett.
– Hát akkor még egyszer köszi, hogy benéztél hozzánk, és mindenképp értesíteni fogunk telefonom, amennyiben rád esett a választás! – rázott kezet vele az asszisztens sietősen, mikor kiengedte a digitális chipkártyás kapun az épület főbejáratánál.
Patrícia egész úton hazafelé menet csak ezen bírt gondolkodni. Mintha minden más lényeges dolog. Mint mondjuk a családalapítás, gyerekszülés, biztos, jól fizető állásajánlat, esetleg karrierálom már csak apró porszemeknek tűnhettek volna egy vérbeli bulvárcsatorna életéhez képest.
Amikor hazament nagymamája családi házába és kinyitotta a rozsdásodásnak indult postaládát, melyre már ráfért volna a festés, és karbantartás azonnal szembesült az első közüzemi számlákkal, melyeket záros határidőn belül muszáj lesz befizetnie.
Előbb még adott magának egy szusszanásnyi időt és felhívta legjobb csajos barátnőjét, akire mindenben számíthatott kiskorától kezdve, hogy alaposan kikérdezhesse erről a kissé idióta reality tévéműsorról.
– Szia Bogi! Mondd csak, ráérsz most egy kicsit?! – szólt bele a telefonba.
– Szia, édesem! Mi az hogy! Jót fog tenni egy kis dumálgatás! Nálad vagy nálam?! – érdeklődött.
– Mit szólnál, ha kivételesen inkább te ugornál át hozzám?!
– Körülbelül húsz-huszonöt perc múlva már ott is vagyok szívem! Addig kitartás!
A legjobb barátnő állta a szavát, mert hajszálpontosan húszönöt perc múltán már meg is érkezett Patrícia házához, és hármat csöngetett.
– De jó! Szia, csajszi! Búj csak be! – nyitotta ki előtte a jócskán nyikorgó kerti kaput, amire szintén ráfért volna az olajozás.
– Szia, drága barinőm! Na, mesélj, mi van?! – kíváncsisága azonnal szószártyává tette.
– Képzeld elmentem egy bulvárcsatorna castingjára és azt mondták, hogy lehetséges, hogy be fognak válogatni majd egy kissé bugyuta műsorba, mely problémás kamaszokról szól. – újságolta.
– Na nem mondd édesem! Ez isteni hír! Akkor meg mi a gond?!
Már másnap reggel SMS-üzenet érkezett Patrícia telefonjára, melyben azt kérték tőle, hogy ismét szeretettel várják egy meghallgatásra a bulvárcsatorna egyik stúdióhelyiségében.
– Ha be tudnál fáradni a stúdióba az hihetetlen nagy segítség lenne! – közölte vele az egyik vezető asszisztens.
– Persze, semmi gond! Mikorra? – kérdezett vissza. Rendkívül felcsigázta a hír.
– Mit szólnál mondjuk a héten szerdán reggel fél tíz körül?
– Az nagyszerű lesz, köszönöm szépen!
– Akkor várunk szerdán! Addig is legyen szép napod! – búcsúzott tőle telefonon az asszisztens.
Patríciának most is lelki szükséglet gyanánt szüksége volt valakire, aki máris mellette terem, és elkíséri a stúdióba, ha ne adj Isten a dolgok esetleg más fordulatot vennének. Gyorsan mobiljáért nyúlt és máris tárcsázott:
– Szia, Bogi! Egy hatalmas szívességet szeretnék kérni! Most szóltak, hogy menjek be a stúdióba, és csak azt szeretném megkérdezni tőled, hogy esetleg lenne-e rá szabad perced, hogy elkísér?! Hihetetlenül sokat segítenél…
Kicsit hosszú, méla csend következett a vonal túlsó végén, majd Bogi rávágta, hogy a legjobb barát mindig segít a bajban.
– Mindjárt ottvagyok nálad a verdámmal, és felveszlek. – felelte.
Alig tíz perc múltán egy tetszetős, háromajtós autó fékezett Patrícia nagymamájának háza előtt, és háromszor megnyomta a csengőt.
– Szia, reggelt! Készen állsz, csajszi?! – kérdezte.
Patrícia megpróbált elfogadhatóan felöltözködni, majd bevágta magát barátnője kocsijának anyósülésére és már indultak is, hogy még véletlenül se késsenek el.
– Annyira izgatott volt a hangod, csajszi! Csak nincs valami gáz?! – kérdezett rá, miközben egy kereszteződés előtt a piros lámpára várakoztak.
– De nagyon is! Nem tudom, hogy a bulvárcsatornánál megkapom-e a melót, vagy sem, és ez egy kicsit idegileg golyóssá, és instabillá tesz. – mondta meg az igazat. Semmi értelme sem volt alakoskodni nagyon régi, bizalmas barátok között.
– Ne szarj be, édesem! Mindenre van megoldás és ha mégsem jössz be nekik talpraesett lánynak ismerlek hozzá, hogy megold a helyzetet! – igyekezett bátorítani, amennyire csak tőle tellett.
– Szuper, vagány csaj vagy Bogim, és nagyon köszi!
A bulvárcsatorna stúdiójába pont kicsivel fél tíz előtt érkeztek meg. Patríciának már csupán csak annyi szabad perce maradt, hogy barátnőjét gyakorlatilag maga után húzza-vonva bevonszolja a recepcióspulthoz, ahol mindketten kaptam egy-egy digitális beléptetőkártyát, majd rohantak is a személyzetis lifthez, mely felvitte őket egy folyosóra, ahonnét a legtöbb stúdiót megtalálhatták.
– Hűha! Ezt nevezem! Te itt dolgozol, csajszim?! – Bogi nem győzött ámulni, és csodálkozni, hogy legjobb barátnője megfogta az isten lábát.
– Hát egyelőre ez volna a legfontosabb cél!
Mindketten beléptek az adott stúdióba, ahol a személyi asszisztens már várta Patríciát.
– Szia! Akkor készen állsz, hogy elkápráztasd a nézőket?! – kérdezte.
– Szeretném azt hinni… – jött a kissé bizonytalan válasz.
– Meglásd minden stabilan fog menni, és segítséget is kapsz! Andriskám megérkezett a partnered! – szólt hátra a sminkszobába az asszisztens, ahol egy veszedelmesen fótómodelképű, ficsúr pasi máris kilibegett, mint valami díjnyertes primadonna, és tetőtől-talpig végig mérte Patriciát.
– Megfelelő lesz! – jelentette ki, majd fogott két mikrofont, és az egyiket Patrícia kezébe adta. – Nesze szivi! Erre azért még szükséged lehet!
– Ö… köszönöm szépen…
– Na, mi lesz! Rajtatok a világ szeme! Felvétel indul! Hajrá! – szólt az asszisztens és a showműsor két házigazdáját máris a kíváncsian figyelő kamerák kereszttüzébe tolta be.
Patrícia rendkívül izgult, miközben a stábtagok igyekeztek terelgetni, és segíteni. Még a súgógépet is megmutatták neki, hogy miként működik. A kezdeti nehézségeket leszámítva az első öt-tíz perc után szinte gyerekjátéknak tetszett az ún. műsorvezetés, és amikor szóltak, hogy felvétel leáll Patríciának ki kellett fújnia magából a mindvégig magában tartalékolt stresszes, és feszültséggel terhes levegőt.
– Fantasztikusan zseniális voltál drága barátnőm! – gratulált neki elsőként Bogi, amikor az egésznek vége lett.
– Hát nem volt rossz cicukám, de azért ne szállj el magadtól nagyon… – jegyezte meg a jóképű ficsúr pasi, majd azonnal visszament a sminkszobába.
– Nagyon jól csináltad! Elsőre nem is volt annyira rossz! Később meglásd sokkal gördülékenyebben fog menni! A fizetésedet minden hónap tizenötödik napjáig átutaljuk, ha van bankkártyád, de ha nincs azon is könnyedén segíteni lehet! – mondta az asszisztens. – Van esetleg bármi jellegű kérdésed?!
– Hú! Azt hiszem most ennyi élmény untig elég lesz egy napra! – vett ismét egy hatalmas levegőt Patrícia.
– Akkor Üdvözlünk a csapatban! Bekerültél! Legyen szép napod! – köszöntötte az asszisztens, majd elviharzott egyéb teendői okán.
A két barátnő úgy érezte muszáj kidumálniuk a megtörtént események láncolatát, így amikor kijöttek a bulvárcsatorna épületéből gondoltak egyet és beültek a körút sarkán lévő kínai büfébe, ahol isteni, fűszeres szecsúáni sült rizst és szójaszósszal nyakonöntött tésztákat lehetett kapni, és emellett rántott, fűszeres bundában sütött csirkemellcsíkokat is.
– Vegyünk mindenből egy keveset, mert úgy érzem menten éhen halok! – javasolta Bogi.
– Nincs ellenvetésem!
Beültek egy félreeső boxban a büfében, és máris falatozgatni kezdtek, miközben valósággal dőlt belőlük a szó.
– …És képzeld csak minden felvételt egy felvételvezetőnek nevezett ember koordinál, aki felelős az egész adásért! – lelkesedett Patrícia. Olyan volt most, akár egy minden újdonságra kapható kisgyerek a cukorkaboltban. Látszott, hogy nagyon felcsigázta az új munkája.
– Ez nagyon jó csajszi! Nagyon büszke vagyok rád, és azok lennének a szüleid és a nagyid is!
– Bárcsak ők is itt lennének most…
– Ki tudja?! Talán lélekben itt vannak most is melletted, nem igaz?!
– Lehetséges…
– Az a beképzelt, ficsúr pasi nagyon elvolt telve magától.
– Andriska csupán egy egyszerű hírolvasó! Sosem tudott megtanulni valódi csapatjátékosként viselkedni! Az ilyen egoista, nárcisztikus seggfejeket nem is kellene a bulvárszakmában foglalkoztatni. – vélekedett Patrícia.
– Szerintem sem! És mondd csak, mennyi pénzt kapsz ezért?! – kíváncsiskodott.
– Szerintem szép summát fogok kapni! A lényeg, hogy egy kis odafigyeléssel szépen fogok boldogulni, és most csak ez számít, mert a számlák, és kiadások mindig is voltak, vannak, meg lesznek! – vélekedett bölcs előrelátással.
– Ezt helyesen gondolod csajszi! Akkor eszegessünk, aztán majd meglátjuk, hogy hogyan alakul a napunk!
– A szívemből beszélsz drága barátnőm!
A két csajos barátnő lassú komótossággal eszegette ínycsiklandó, és gusztusos kínai kajáikat, majd, amikor végeztek bevágták magukat Bogi autójába és elindultak a városon át Patrícia otthona felé.
