A fekete lyuk peremén lévő bolygóméretű űrállomás tárgyalóterme zsúfolásig tele volt. Minden média a Rafael Mandez Kapitány perét sugározta, ami szokatlanul hosszúra sikerült. Már harmadik napja tartott!
– A csillagközi kerületi bíróság meghozta a harmadfokú döntését is. A vádlott álljon fel! A vádlott bűnösnek vallja magát?
A vádlott felállt, a teremben síri csend lett.
– Nem bíró úr, nem vagyok bűnös. Ártatlan vagyok az ellenem felhozott vádakban, annak valamennyi pontjában. Baleset történt!
– Ez esetben nincs más lehetősége a bíróságnak. Ítélethirdetés következik. A Csillagközi Kerületi Bíróság, a Föderáció és a Galaktikus Igazságügyi Kódex nevében meghozta harmadfokú, jogerős döntését. A bíróság a vádlottat, mint a háromezer kilencszázharminchetedik évi, július hetedikei katasztrófa idején szolgálatot teljesítő Csillaghajóskapitányt bűnösnek találta tömeges halált okozó szolgálatban elkövetett hanyagság, gondatlan veszélyeztetés, a navigációs biztonsági protokollok figyelmen kívül hagyása és szándékos megszegése bűntettében! Amely tetteinek összességével szándékosan, anyagi érdekből, huszonegyezer hétszázkettő intelligens lény halálát okozó tömegkatasztrófa előidézésének közvetlen felelőse.
Akkor felállt a másik két bíró is és a főbíró elhallgatott, átadva az ítélet magyarázat lehetőséget a segéd bírónak.
– Az ítélet indoklása, magyarázata. A vádlott bizonyítottan a megengedett biztonsági zónán belülre kormányozta a rábízott galaktikus közi személyszállító űrhajót egy aktív napkitörés közelében, ezzel közvetlenül előidézve a tragédiát. Tette súlyára, a helyrehozhatatlan veszteségre, és a kapitányi eskü megszegésére való tekintettel a bíróság a vádlottat bűnösnek találta.
A harmadik, főbíró helyettes folytatta az ítélet kihirdetését.
– A vádlottat az ügy súlyosságát és a megbánás teljes hiányát figyelembe véve, halálra ítéli!
A terem felzúgott, már kétszáz éve senkit sem ítéltek halálra. Persze, várható volt, mert ha a kapitány mégiscsak tudna védekezni a Kraben Birodalmi Konszensz cégei ellen, akkor annak tulajdonosai valóban bajba kerülnének. A főbíró helyettes tovább folytatta.
– Az ítélet végrehajtásának módja, időbeli tudattranszferálás és ott teljes biológiai megsemmisítés. A végrehajtás menete. A vádlott fizikai testét a mai napon a Csillagközi Büntetés-végrehajtási Intézet molekuláris szinten lebontja és a tudatát visszaküldi az időben egy adott személy testébe, aki közvetlenül a fizikai megsemmisülés előtt áll. Emlékeit és teljes egzisztenciális mátrixát is a transz temporális kivetítő segítségével ezzel egyidőben visszaküldjük. Egy korabeli alany testébe. Megértette az elítélt az ítéletet?
– Nem. Bővebb magyarázatot kérek.
– Rendben, legyen. Tudata egy olyan korabeli alany biológiai testébe kerül beágyazásra, aki a célidőpontban a helyi kauzalitás megsértése nélkül a halál beálltának közvetlen pillanatában van. A vádlott a transzfer után azonnal elszenvedi a befogadó test elkerülhetetlen fizikai halálát, megfizetve ezzel a rá kiszabott legmagasabb büntetést. Most már érti?
– Ezt eddig is értettem, ám de ki lesz az a személy? Ki választja ki, hogy ki legyen az, és mikor létezzen az írott történelem folyamán?
A három bíró egymásra nézett, majd a főbíró válaszolt.
– Nem vagyunk vademberek. Nem célunk kínhalállal kivégezni önt. A technikusaink a lehető leghumánusabb elmúlást választják önnek.
– Én is kiválaszthatom?
Ismét egymásra néztek a bírók, majd mindhárman biccentettek.
– Igen, bár erre még nem volt példa.
– Hát most lesz. Azt akarom, Jézus mellett, a kereszteken lévő egyik rabló én lehessek! Ez az utolsó kívánságom, amihez a hétszázhatos cikkely, hatos bejegyzése értelmében jogom van!
A három bíró megint egymásra nézett, majd a főbíró zavartan köhintett, és folytatta.
– Joga valóban van, de értelmetlen a kérése. Jézus sohasem létezett! Ez bizonyított tény! Az az ember, akit annak hittek, csak egy a jövőből visszaküldött elítélt volt, aki valamilyen technikai malőr, időtorzulás és vagy kvantumfluktuáció miatt megúszta az azonnali halált.
– Nem érdekel maguk mit gondolnak! Nem rendíthetik meg a hitemet!
– Ez nem is volt a szándékunk, viszont meg kell kérdeznem. Biztos benne? Biztosan ezt akarja?! A halál ebben az esetben nem azonnali és a szenvedés mértéke a mai ember számára nem behatárolható! Elképzelhetetlen!
– A döntésem megmásíthatatlan!
– Értem, ez esetben kérem a technikusokat nézzenek utána lehetséges-e a Traszkeorifeperációs eljárás? Szabad e még az alany teste? Kérte e már valaki ezt a halálmódot?
Hamarosan megjött a válasz, az alany teste még szabad. Akkor a főbíró lecsapott üvegrostkalapácsával, ami jelenleg a legközelebb áll a fához.
– Az ítélet azonnal végrehajtandó. A Kozmikus Rendfenntartó Erők vegyék őrizetbe az elítéltet, és kísérjék a transzfer kamrába. Az istenek irgalmazzanak a lelkének a végtelenben és az időfolyamban.
.
Jézus, a Krisztus már a kereszten lógott. Jobbról és balról is egy-egy rablót feszítettek meg. A bal oldali lator így szólt hozzá.
– Nem te vagy a Krisztus? Szabadítsd meg hát magad és minket is!
Míg a jobb oldali, akinek ebben a pillanatban érkezett a testébe a kapitány lelke, nyögve a fájdalomtól így felelt.
– Nem félsz az Istentől? Hisz te is ugyanazt a büntetést szenveded. Mi, a tetteink méltó jutalmát kapjuk. De ő nem csinált semmi rosszat! Jézus, emlékezzél meg rólam bűnös lélekről, amikor eljössz országodba!
Jézus így válaszolt neki.
– Bizony mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.
Jézus, a Krisztus újra ránézett a bűnbánó kapitányra, akitől egy fájdalmas, ám de őszinte, szívből jövő mosoly kapott. Aki halkan felé súgott, igazából csak a szájáról lehetett leolvasni szavait.
– Hiszek benned! Tudom, hogy hazudtak nekünk. Tudom, hogy tudod mi az igazság. Igen, kapitányként hibáztam! Mégis baleset volt. Nem akartam senkinek sem ártani.
Jézus a hangzavar ellenére minden szavát értette a kapitánynak és gondolatban így válaszolt neki.
– Tudom ki vagy! Tudom honnét jöttél és tudom az is Rafael Mandez kapitány, hogy nem baleset volt az ami a csillaghajóddal és az utasaival történt. Az igazságot elrejtették előled. Nem te voltál a bűnös. Aki ítélkezett fölötted, jobban ismerte a vétkét, mint te a magadét. Nem hibáztál. Nem te vagy a felelős. Mégis a hited az, ami megmentett téged jövő gyermeke.
A háromezer kilencszázharminchét évvel korábban létezett rabló testébe transzportált Rafael Mandez kapitány hihetetlen fájdalmai ellenére úgy érezte, hazatért. Nem bánta meg döntését egyetlen másodpercre sem! Lelke örvendezett, mert nem Rafael találja meg Krisztust, hanem Krisztus várja Rafaelt.
.
.
.
Vége…
