A szeretetről és az összetartozásról. Még akkor is, ha közben fél Budapest lángol, egy fog beleáll valaki homlokába, és négy luxus Mercedes képtelen utolérni egy sárga taxit, egy negyven éves kocka Ladát.
.
A ferihegyi repülőtéren egy magángép szállt le soron kívül! A testőrök, mint a tizenketten, az osztrák főherceget a diplomáciai kapuhoz kísérték. Aki ott is botrányosan viselkedett. Negyedszer próbált meglógni, csak mióta leszállt a repülőről! Most is, mint az előző négy alkalommal, a megfelelő irányba terelgették. Előtte már napok óta játszotta az őrséggel ezt a macska egér játékot. Lánykérőbe érkezett, egy valamikori magyar főnemes lányához. Ami házasság még születése előtt eldöntetett! A főbejáratnál riporterek hada rohamozta meg és a főherceg közéjük vetette magát, azonnal mindenkivel szóba állva, és igen szokatlanul, a diplomáciai protokollokat két lábbal taposva, rögtönzött riportot adva a legkisebb újságnak is. Miközben lábával szándékosan rálépet az egyik hazájában is igen népszerű osztrák pletykalap magyar riporterének kissé megereszkedett cipőfűzőjére! Igen, szánt szándékkal tette e galád tettet, keresve kiutat szorult helyzetéből, keresve megmenekülésének módját! Mindeközben onnan alig három méterre észrevett egy taxit, benne egy frissen borotvált tagot és őszinte meglepetésében elakadt a szava! Majd kirobbant belőle döbbenete.
– Ezt nem hiszem el! Ekkora szerencsém nem lehet! Köszönöm Istenem a gyors és igen hatékony segítséget.
Már készen is volt megmenekülésének, szökésének igencsak csavaros, és még annál is agyafúrtabb terve! Erőteljesen rá nehézkedett a kioldódott cipőfűző végére, és annak tulajdonosa felé indult, lépet. Legalábbis csak így csinált és a cipőfűző gyanútlan tulajdonosa reflexből hátrálni kezdett, volna, ha ezt az igen kockázatos manővert cipőfűzője engedte volna! Ám de annak eszében sem volt engedni, tekintve egy főherceg nehezedet rá teljes súlyával a szerencsétlen és komoly diplomáciai káoszt okozó cipőfűzőre! A sors úgy rendeltetett, hogy ez még csak véletlenül se működhessen simán!
Az osztrák kormányőrség parancsnoka rémálmaiban sem gondolt arra, ami ezek után történni fog! Nem elég, hogy a sajtó képviselői miatt elveszítette az irányítást a szemmel láthatóan egyáltalán nem együttműködni akaró főherceg védelme felett! De még valaki a háttérből el is kiáltotta magát. Allah Ahbar! És ezt még tetézte az az igen szerencsétlen és diplomáciailag megmagyarázhatatlan baki, hogy utána kapott a látszólag éppen felborulni készülő védencének, a főhercegnek, tökéletesen orrba vágva egy országos osztrák pletykalap magyar riporterét! Igen! A cipőfűzőset! Csont reccsent, vér freccsent, két szempár lábadt könnybe! Igen, két szempár! Az osztrák kormányőrparancsnoké és a riporteré is! A riporternek az orra tört el és egy foga tört ki, az osztrák főmuftinak a kisujja! Honnan a vér? Nos. Negatív hősünk, fő kormányőrparancsnokunk, hiába volt osztrák, hiába volt a kormányőrség főparancsnoka, simán beleesett a kupacba! A riporter meg beleharapott, természetesen véletlenül, annak a homlokába! Mert őt senki se akarja korlátozni! S bár ő sem így akarta, nem ilyen erősen ahogyan sikerült neki, mégis így hozta össze az élet! Mert az éppen eleső főparancsnok feje pont abban a pillanatban csapódott előre! Készen is volt a recept, egy tökéletes káoszra. Így a főfószernek, annak a homlokából kiálló fog mellől, és a riporter orrából dőlő vér igencsak látványos bulit eszkalált pillanatok alatt! Ezért is tört ki annak a szerencsétlennek a foga! Mert ha már beleállt a másik fél, egy valódi kormányőr főmuftinak a homlokába, aki ráadásul osztrák, akkor már nem maradhat ott örökre! Ugye?! Mármint a riporter, nem a fog! Az a fog, bizony az osztrák kormányőrség főparancsnokának homlokában maradt, amit nem sokkal később egy kombinált fogóval rántott ki onnét a helyi karbantartó villanyszerelő. Két euróért! Merthogy a fogorvosok sem ingyen dolgoznak ám! Másnap az újságok címoldalán volt! „A magyar rendőrök a reptéren verik az osztrák újságírókat!” Hogy ez nem volt igaz?! Persze hogy nem! Ám de kit érdekel az igazság?! Mikor lehet szenzáció is! Igaz, az újságíró volt magyar, és a kormányőrparancsnok osztrák. De hát kit érdekelnek ilyen apróságok?!
A káosz közepette, a főherceg bevágódott a már általa előre kinézett, hivatalos, és mindenféle engedély nélküli magyar taxiba! Ami nem volt átíratva már vagy tizenkét éve, és amin éppen egy hete járt le a az Ecseri piacon vásárolt friss műszaki vizsga is! Ami a veteránkorú, igen lepukkant ám de frissen fényezett jármű tulaját cseppet sem zavarta. Merthogy a rendszám is hamis volt! Egy debreceni plébános Trabantjáról lopta cirka két éve. Igen! A diplomaták námbörvanja pont egy Taxis hiénához ült be, vágódott be annak is a hátsó ülésére! És szinte tökéletes kiejtéssel, kissé, alig észrevehetően törve a magyart, kiadta a parancsot.
– Tizennyolcezer eurót adok kápében most azonnal, ha lerázza azokat a fekete Mercédeszeket!
A frissen borotvált taxisofőr nem kérdezett, nem is nézet hátra! Indított és padlógázzal kilőtt a majd negyven éves sárga kocka Lada! Éget gumi, és kuplungszagot hátrahagyva maga után. És a négy, igen nagy teljesítményű páncélozott Mercedes, uzsgyi utána! Hamar kiderült semmi esélyük a taxisofőrrel szemben. Az úgy ismerte a várost, mint a tenyerét. A nyugdíjaskorú Lada kicsi, robbanékony, tipikus városi autó. Nem mellesleg a sofőrje amatőr rali versenyző és hivatásos szeszcsempész is a taxizás mellett. A hatalmas teljesítményű, bálnaméretű háromtonnás fekete luxus mercik hamar lemaradtak. Ám de még a fogócskába beszállt Škoda Oktávia rendőrautók is pillanatok alatt elvéreztek! Még a külügyminisztert is kirángatták a termálfürdőből, ahol éppen a szeretőjével volt csapat építésen. Mindebből Mohamed, a repüléstől rettegő török kereskedő és imám, akit darabokra tört csontokkal pakoltak be éppen a mentőbe, semmit sem értett! Hiszen ő csak megcsókolta az anyaföldet, miután élve le tudott szállni a repülőről! Megköszönve Allah kegyességét, egy, Allah Ahbar felkiáltással. Abban a pillanatban tizenegy osztrák kormányőr, ugyanennyi túlsúlyos magyar rendőr és kétszer ennyi kommandós vetődőt rá. Még a tegnapelőtti kósza fingot is kipréselve Mohamedből, a repüléstől rettegő, alig negyven kilós török kereskedőből. Száz százalékban megerősítve őt abban, a repülés igen is veszélyes!
Egy óra múlva kerültek elő! Az öreg sárga negyven éves kocka Lada, elegánsan begurulva Four Seasons Hotel Gresham Palace előtere elé. Egy osztrák főherceg és diplomáciai delegációja számára ez a leginkább magától értetődő és kifogástalan választás Budapesten! No, nem a sárga negyven éves taxira gondolok! Az csikorgó, kissé kopott fékekkel állt meg, majdnem ott ahol akart is. A taxi sofőrje lendületesen ugrott ki öreg Ladájából, mélyen a szemébe húzva baseball sapkáját, hamarjában ajtót nyitva a főhercegnek. Az kattogva, nyikorogva kinyílt, a főherceg kiszállt, és egy százeuróst dugott a taxis felső zsebébe. A sofőr mélyen meghajolt, majd hátrálva be ült rozzant sárga taxijába, a negyven éves kocka Ladába, és csikorgó kerekekkel elhajtott!
Budapest rendőrkapitánya, az osztrák és a magyar kormányőrség parancsnokai és a külügyminiszter döbbenten nézték a szürreális jelenetet!
IV. Habsburg Károly, teljes születési nevén: Karl Thomas Robert Maria Franziskus Georg Bahnam von Habsburg-Lothringen, Miska! Igen! A főherceg megérkezett. Megpróbált bemutatkozni nekik, miután úgy sétált végig a vörös szőnyegen, mint egy filmszár! Pechjére a külügyminiszter helyet, a saját főkormányőr parancsnokának nyújtott kezet! Ez a diplomácia nyelvén azt jelentette, nem tetszett neki a magyar delegáció fogadtatása! A történtek fényében ezt a külügyminiszter meg is értette és visszahúzta a már kinyújtott kezét. A saját, osztrák főkormányőr parancsnoka úgy meglepődött, hogy rutinosan fogadta a főherceg kézfogását. A valóságban egyáltalán nem ismerte fel őt a főherceg, aki aztán emberesen meg is szorította a felé nyújtott kezet. Meg is rázta úgy istenesen! Az osztrák főkormányőr parancsnok törött kisujjával együtt.
– Csubi haverok! Negyedik Habsburg Karesz vagyok. Kar-Mária-Franciska-Tomas-Rotring vagy mi a picsa! De szólítsatok mostantól csak Miskának! Asztat én is meg tudom jegyezni.
Mindenkinél kiment fejben az összes biztosíték! Az osztrák főkormányőr parancsnoknak is. A törött kisujjával együtt! Törött kisujját satuként szorító erős kéz hatására sikítani nem mert, szimplán csak sírva fakadt. Miska főherceg megpaskolta barátságosan a vállát, újra tisztességgel megrázva annak sérült kezét.
– Nonono! Nem kell így meghatódni, mert emberként bánik veled egy főherceg!
Most már be is vizelt. Sikítását nem tudta visszatartani tovább, ám de az, mostanra csak valami hangtalan nyöszörgésként tudott előtörni a főmufti fájdalmától és rémületétől Szaharaként kiszáradt torkából. A főherceg, meghatottságában elengedte a sérült kezet. Hangosan hozzátéve.
Ecsém! Te még magyar huszárnak is elmennél, olyan erős a markod!
Majd zsebébe nyúlva kivett egy százeuróst és a félájult, a saját osztrák kormányőr főparancsnokának, a saját emberének a zsebébe tömte azt. Nem észre véve annak, mostanra már tényleg rendesen felakadt szemeit. Ahogy megfordult, a saját, osztrák és keményen bevizelt főkormányőr parancsnoka, ájultan eset be a mögötte lévő bokorba. Éppen akkor amikor a főhercege, akit meg kellett volna védenie, elfordult tőle. A szálloda személyzetét előtérbe helyezve. Igen. Személyesen a szálloda igazgatója fogadta őt.
– Mélyen tisztelt Főherceg Úr! Engedje meg, hogy a szálloda vezetősége és teljes személyzete nevében a legmelegebb tisztelettel köszöntsem Önt és diplomáciai delegációját Budapesten…
– Oké, oké. Lépjünk tovább. Nem kell a protokoll. Zabás vagyok. Van nálatok valamilyen abrak féleség? Gírosz, vagy valami, ami ehető?
– Biztosíthatom őfelségét, hogy a szállodánkban működő KOLLÁZS Brasserie & Bar Michsaelin-ajánlással rendelkező, prémium francia–magyar konyhát visz, amely kiváló…
– Sok a duma! Hol az eledel?
– Természetesen az elnöki lakosztályába felvitethetek…
– Fasza! Jó lesz az úgy. Haver vagy tesó! Küldj valami zabát. Addig én elmegyek tusolni, mert a legutolsó fingnak nyele is volt.
Majd rutinosan kivett zsebéből egy száz euróst és az igazgató mellényzsebébe tűrte. A lakosztályába mire felért, egy pincér már várta, két asztalnyi első osztályú, Michaelin csillagos étellel. Ahogyan Miska főherceg a lakosztályába belépett a főpincér hatalmas vigyorral az arcán, előtte gyújtotta lángra, a Whiskyei-al leöntött flambírozott libamájat. Hatalmas pofon volt a jutalma! Amit Miska főherceg ijedtében adott neki, majd leöntötte a lángoló ételspecialitást a jéggel, amiben a pezsgőt hűtötték.
– Nóórmális vagy te édes öcsém! Fel akarsz gyújtani?! Ember! Hát neked se volt gyerekszobád!
Az, a paraszt lengőtől ájultan esett össze. Nem tudott már válaszolni se. Bár az arcán a vigyor megmaradt. Még az ominózus eset után is két hónappal! A szálloda igazgatója és az osztrák főhercegség tolmácsa, hamar tisztázták a diplomáciai félreértést és az ájult főpincér esetét is. A főpincér volt a hibás, mert megijesztette Miska főherceget. Mikor tisztázták, a német tolmács megkérdezte a főherceget, minden rendben van-e?
– Eure Kaiserliche Hoheit, darf ich untertänigst fragen, ob alles zu Ihrer vollsten Zufriedenheit ist?
Miska főherceg úgy nézet a saját tolmácsára, mintha szellemet látott volna! Pedig ő csak az kérdezte meg tőle a saját anyanyelvén, hogy: Császári Fenséged, megkérdezhetem a legteljesebb alázattal, hogy minden a legteljesebb megelégedésére szolgál-e?
Egyértelművé vált mindenkinek, Miska főherceg egy kurva szót sem értet abból, amit mondott neki az udvari tolmács! Pár másodperces kínos hallgatás után, határozottan válaszolt az igazgatónak, még határozottabban megpacskolva vállait erős kezeivel.
– Ah, ja, ja… Wunderbar! Der schloffen, großen… fritz-kartoffen… Ööh, Slip-slap, danke-schön, herrlich… jawohl! Alles… strudli-wudli… ja? Weitermachen! Krucifix! Grenadir!
A szálloda igazgatója hét nyelven beszélt folyékonyan, és további ötöt középszinten. Ám de mindebből a vartyogásból egy árva kukkot sem értet! Míg a tolmács véletlenül lenyelte szivarjának végét, és fulladozni kezdett. A többiekkel ellentétben, ő tökéletesen értette a helyzet szifilisztikájának a karakterisztikáját. Miska főherceg mentette meg a kis társaságot és az udvari tolmácsot is ebből az igen kínos helyzetből. Hátba vágva olyan erővel az égő szivarcsonkjától fuldokoló tagot, hogy az majd előre esett!
– Ej te kis szodé! Hát cigányútra ment a szivarocska?!
Oda hát! Aztán meg az összeégetett torkából a perzsa szőnyegre, kiégetve azt is! Két napig tartott ez a kálvária, botrány-botrány követett. A nemzetközi hírű szálloda kezdett le amortizálódni, az ott dolgozó emberek sorra mentek táppénzre. Többsége a munkájából adódó baleset miatt, amihez valamiért Miska főhercegnek mindig volt valami köze! Igaz, sohasem szándékosan! És a protokoll miatt mindig a szállodai alkalmazottak voltak a hibásak.
A harmadik napon megérkezett az osztrák főherceg, Habsburg Károly apai nagymamája az Osztrák Magyar Monarchia utolsó császárnéja és királynéja! Az ő hivatalos, teljes protokolláris megszólítása a legmagasabb uralkodói rangot tükrözte. Igen! Ő volt Őfelsége! Zita császárné és királyné. Meglehetősen dühösen ment egyenesen Miskához! Merthogy a hercegség tolmácsa száznál is több üzenetet küldött neki, sürgős felirattal. Természetesen nem olvasta el! Egy alattvaló ne dirigáljon! Kérjen kihallgatást és mondja el mit akar. Nos, mivel az udvari tolmács belülről égette meg a szivarjával a saját torkát, ezért ez most nem volt, nem lehetett opció! Így gyanútlanul vette fel a telefont, mikor is a szálloda igazgatója kétségbeesetten hívta fel a protokolláris főosztályon keresztül személyesen őt, Miska főherceg miatt. Megelőzve ezzel a lépésével egy diplomáciai bonyodalmakkal tűzdelt óriási botrányt. Igen, felhívta! Miután a nagyteremben egy takarítónőnek (aki nagyon tetszett Miskának) sebtében rendezett egy előre be nem jelentett szülinapi partit. A tortára általa felhelyezett illegális tűzijátékkal sikeresen felgyújtotta a tradicionális, igen értékes, pótolhatatlan történelmi jelentőségű majd kétszáz éves függönyöket. Amit úgy mellesleg az Ecseri piacról szerzett be. No nem a függönyt, hanem a tűzijátékot, egy kínai kereskedőtől egy ötezresért! Mert hogy az ócsó! Természetesen nem a főherceg volt a hibás. Nem! A függönyök voltak kiszáradva túlságosan
Tehették, hiszen közel kétszáz évesek voltak!
– Hol vagy Miska?! Hol vagy te gazember?! Hol vagy te büdös kölök?!
Őfelsége Zita királyné, ha mérges volt, mindig magyarul beszélt! Mert csak úgy tudott igazán cifrán és fel szabadultan káromkodni! Ráadásul így még a protokollt sem sértette viselkedése. Mikor rátalált az éppen alsógatyában mászott kia fürdőkádból, ahol tölthette az éjszakát nagy valószínűséggel.
– Miska!
Majd Zita őfelsége megdöbbenve nézte őt, a szava is elakadt! Aztán mégis lettek szavai, és nem éppen a béketűrő fajtából.
– Ez nem lehet igaz!
Megragadta a grabancánál a nálánál két fejjel magasabb Miska főherceget és megrázta, mint floki a lábtörlőt, egy hatalmas pofont is lekeverve neki!
– Hol van Miska te?! Azonnal mond meg hol a kisunokám?!
– Én vagyok Miska Főherceg…
Durr! Most akkora pofont kapott a pöttöm öregasszonytól Miska főherceg, hogy reptében kettétört egy Biedermeier íróasztalt, egy Tabouret de Pied sámlit, egy Rokoko tükörszekrényt és egy Sévres porcelán éjjeliedényt, ami nem volt üres. A tartalma Miskától származott.
– Asszonyom, én vagyok…
– Ne is folytasd! Miskának a nagyanyja vagyok! Annyiszor tettem tisztába, hogy minden porcikáját ismerem! Te nem Miska vagy! Bődületes a hasonlóság elismerem! De engem nem tudsz átverni! Egy nagymamát nem lehet átverni, ha az unokájáról van szó! Beszélsz, vagy kiverjem belőled?!
– De kérem asszonyom! Hol marad az uralkodói méltóság?!
– Tele volt vele az éjjeliedényed! Nos?! Hol Van Miska?!
– Kisújszálláson.
Kaparta össze magát Miska főherceg, hasonmása.
– Mit csinál ott?!
– Megnősül.
– De hát ő el van jegyezve!
– Pont ezért nősül meg. Azt veszi el, akit szeret.
– Nélkülem?! Szó sem lehet róla! Öltözz! Te leszel a sofőr! Megyünk Kisújszállásra! És közben elbeszélgetünk! Dalolni fogsz, mint egy kismadár! Mindent elmesélsz szépen!
Miska főherceg, a valódi, Kisújszálláson a templomban várta szerelmét, akivel évekkel ezelőtt ismerkedett meg és akivel titokban találkozgatott. A menyasszonyát, Katát. A parasztlányt. Rémülten vette észre, Miska főherceget, a hamisat, a padok felé közelíteni, egy hatalmas monoklival a szeme alatt, majd helyet foglalt. Izgatottan nézett körbe, ám de felhangzott az orgonaszó és a templomajtó kinyílt. Katalint, az árván maradt parasztlányt, egy idős öregasszony vezette az oltárhoz. Maga Őfelsége, Zita királyné! Mikor átadta a vőlegénynek a menyasszonyt, unokája bocsánat kérően nézet rá, ám de ő szívből jövő mosollyal az arcán, csak legyintett. Minden pontosan úgy alakult, ahogy tervezte!
Nála, Zita Őfelségénél, a nagymaminál nem lehet bármit is titokban tartani! Pontosan tudta ő, kit is szeret Miska és azt is, ki ez a leány! Hatvan évvel ezelőtt, az árván maradt Katalin nagyszülei igen nagy segítséget adtak neki és ő ezt nem felejtette el, ígéretet, esküt tett a koronájára. Őt jegyeztette el, a fiatalok tudta nélkül. Akiket közben megismertetett egymással, és akik egymásba szerettek.
Nos, minden jó, ha a vége jó. Mondják a történetírók. A szerelmesek egymáséi lettek, a trónörökös megnősült, egy ígéret be lett tartva. Mi lett a hamis Miska főherceggel? Akit tényleg Mihálynak hívtak egyébként!
A ferihegyi reptéren egy sárga kocka Ladába beszállt egy idős, napszemüveges hosszú selyemsálas turista. Apró öregasszony, egyetlen bőrönddel.
– Hová lesz kedves?
Kérdezte magyarul a taxisofőr.
– Four Seasons Hotel Gresham Palace, Please!
Válaszolt angolul az utas.
– Sajnálom nyanya, de onnan ki vagyok tiltva. Max a kerítésig vihetem el, ha megfelel.
– Nyanya az öreganyád térde kalácsa! Na indulj el Miska fiam, vagy kapsz még egy akkora pofont, hogy a másik Bidermajer íróasztalt is kettétörőd!
Vette le napszemüvegét az osztrák királyné. Bár enélkül is, a ráismert Miska, a taxisofőr.
– Igenis Őfelsége, Zita királyné! Természetesen, már indulok is.
– Na azért Miska fiam. Ja igen, mostantól szólíthatsz nagymaminak is.
Nézte a titkosszolgálat Miskáról, a DNS-se azonosításáról szóló jelentését. Rosszallóan csóválva fejét. Fia halála után azt hitte, nem érheti több meglepetés. Tévedett. Fia hátrahagyott neki egy majd egy mázsás meglepetést Budapesten. Az új családtaggal, Miska kettővel lesz még dolga. Igen sok dolga lesz még vele, mire úriembert farag belőle, tudja jól. Ám de a család, az család. Ő meg nem csak királyné, de nagymama is.
.
.
.
Vége…
