(Ajánlás: Luca és Jánoska macskáknak)
Mindig együtt akartak lenni. Egymást soha el nem hagyni. Együtt aludni, enni, szaladni vagy éppen csak összebújni. Egymást melengetni, egymással szenderegni és soha egy mással nem lenni.
Ha egyiknek játszani támadt kedve, a másik soha nem mondja, ejnye. S ha mégis valamelyiknek rossz a kedve, elvárja, hogy a másik értse.
Hogy nem mindig van az úgy, hogy így vagy úgy, mert ha igen és jól vagy mégis nem, akkor persze, hogy igen.
Reggel, mikor dereng, s köd, dér szitál a réteken, kevés a saját, s nincs ágy saját, akkor is ott van ő a melengető, szeretgető, s szerethető, és akkor szerethet ő.
Ó, jaj, ha az egyik sóhajt és elmegy, mert a só hajt, akkor van csak bajban, hogy a másik nincs ott és ő meg csak itt-ott és nyávog, hogy elhagyott a párom és fázom. Trallárom trallárom! Elveszett a nadrágom, de nem bánom!
Ezek szeretik egymást! – mondom én.
Ezek szeretik egymást! – mondod te.
Ezek szeretik egymást! – mondja ő.
Ezek szeretik egymást! – mondjuk mi.
Ezek szeretik egymást! – mondjátok ti.
Ezek szeretik egymást! –mondják ők.
Hát persze! Miért ne? Miért? Nem? Nem de? De nem?
Jaj ! Ne legyél már ilyen értetlen!
Ééén ??? Éértetleen???
Hát nem vagy?
Nem!
Akkor?
Nincs akkor!
A francba!
Mi van?
Semmi!
De mondtál valamit!
Semmit!
Haggyá má!!!
Kedves M. Gabi !
Olvastam és csak olvastam és alig láttam ki a szememből…
Az állatszereteted valóban boldog kisugárzásban fogalmazódik meg soridban.
Műfajodra nehezen találok szavakat, mert próza is vers is párbeszéd is – részleteiben és keveredve is. Inkább mondanám érdekesnek, mint komoly megerőltetéstől átgondoltan, születettnek. Játékosságnak, gondolatiságnak jó, de sajnálom, hogy azt kell mondjam, hogy ez azért mégsem az én igazi – íróvilágom –
– érintettségében. Egyszer megpróbálkozom egy ilyen merész kísérlettel.
/A francbana…- Mivanma?…-Semmima! – Na ebből elégmá ennyi, meg enni…jobb lessz talán odébb menni..és tejet lefetyelni/
Ez nem gúny, csak már próbálkozás. Elnézést ezért !
Tisztelettel !
keni
Kedves Leonardovics !
Azt kéred, ne haragudjak a kritikád miatt ! Miért haragudnék! Neked ez az őszinte véleményed és én szeretem, ha valaki őszinte.
Üdvözlettel: Major Gabriella
Kedves Sheldon, Timóca és Jana !
Köszönöm kedves hozzászólásotokat, de egy kicsit leonardovicsnak kell igazat adnom. Ez nem a legjobb írásom. Bár kísérletezésre nem is gondoltam, mikor írtam csak a két macskám egymással való szeretete, amely még egy embernek is érezhető és látható, ihlettett meg engem. Szívmelengető, ahogy egymás nélkül nem tudnak meglenni, még ha néha-néha össze is vesznek. Én ezt láttam meg bennük és ami a játékosságot illeti, hát igen ! Néha rám jön a szavakkal való bolondéria !
Örülök, hogy tetszett !:)
Üdvözlettel: Major Gabi