Dráma a Nemzeti Színházban. 10/7.rész.

Hajnal volt már, amikor kulcs fordult a zárban. Zajkovics Endre érkezett haza csapzottan, halálosan fáradtan. Észre sem vette, hogy az előszoba kövén majdnem elcsúszott a székletben, vizeletben. Bebújt a fürdőkádba, majd az ágyba. Azt ugyan még érzékelte, Karola nincs otthon, de ennyi. Rögtön álomba merült. Három óra alvás után erőteljesen tolakodó csengő hang ébresztette fel.
– Jenei Bálint! Hát te mit keresel itt hajnalok hajnalán. Csak nem a darabodat voltál képes idecipelni?
– Nem! Endre, most hivatalos minőségben vagyok itt, mint nyomozó.
– Nyomozó? Mi a csirke! Történt valami talán?
– Szeretnék neked és a feleségednek egy pár kérdést feltenni!
– Na jó, gyere! Szólok Karolának, főzzön egy kávét.
Endrének most tűnt fel, az előszobában valami nincs rendben.
– Mi az Isten van itt? – nézte a követ csodálkozva. – Na, mindegy, – megvonta a vállát. – Karola, egy kávé rendel! – semmi válasz, úgy hogy benézett a szobába. – Nem értem, hova tűnt ilyen kora reggel! Mindig együtt szoktunk kávézni.
Bálint rossz előérzete megerősödött, de nem szólt semmit.
– Próbáljuk meg kávé nélkül, ha lehet!
– Jó, kérdezz, én közben kávét főzök, a nélkül nem vagyok magamnál.
– Merre jártál? Mindenki aggódott miattad!
– Hmm…, végig kellett az életemet gondolni.
– Tudtommal te rendezett életet élsz. Legalábbis a feleséged elviseli, amit el kell, tartja itthon a frontot. És hol történt ez a gondolkodás?
– A Pilis lábánál, Únyban van egy kis faházunk. Ott voltam. Teljes csend, nyugalom. Se áram, se víz. Felvittem magammal egy rakás piát, és ittam két napon keresztül.
– Találkoztál valakivel?
– Nem, szerencsére senkivel. Nem is akartam.
– Tudsz a barátnődről?
– Mit kellene tudnom?
– Meghalt. Meggyilkolták.
Bálint figyelte a férfi reakcióját, de érezte, teljesen felesleges. Endrének semmi köze hozzá. Bár most nem volt teljesen bizonyos a megérzésében, mert egyelőre senki nem volt, akire gyanakodott volna. Zajkovicsot villámcsapásként a hír.
– Istenem! De miért? Miért? – tört ki a sírás a férfiból. Bálint várt egy darabig, hogy megnyugodjon egy kicsit, majd folytatta a kérdezést.
– Milyen volt a kapcsolatotok?
– A szeretőm volt már több mint egy éve. Az utóbbi időben lanyhult a kapcsolatunk. Tegnapelőtt este szakított velem.
– Ezért kellett átgondolnod az életedet?
– Mondhatnám, igen. Az egyik ok ez volt. Úgy éreztem, ideje helyre tennem magamat. Vagy megteszem, vagy elpusztulok.
– Mikor váltatok el?
– Éjfél talán már elmúlt, amikor elrohant. Nagyon sajnáltam.
– És te mit csináltál utána?
– Gondolkodtam egy darabig, majd úgy döntöttem, felmegyek a Pilisbe. Felszereltem magamat itallal, attól a perctől, ahogy felértem, csak ittam-ittam. Nem tudom elhinni! – zokogott a férfi.
– Volt más is az életedben? Mármint a feleségeden és Katán kívül.
– Nem, nem volt senkim – vágta rá gyorsan Endre. A zsaru érezte, hogy hazudik. Ekkor megszólalt a telefonja.
– Halló, itt Kalmár!
– Hallgatlak! – felébredtek rossz sejtései, tudta, amit hallani fog, kegyetlen lesz.
– Ma délelőtt egy szerelmes pár egy holttestet talált ugyanazon a helyen. Egy középkorú nő, az arca a felismerhetetlenségig szétverve. Kint vannak a helyszínelők.
– Köszönöm! Indulok én is.
– Mennem kell, Endre! Szeretném, ha tudnád, nagy bajban vagy. Te vagy az egyedüli gyanúsított, és nincs alibid sem. A beszélgetést folytatjuk, de jól gondold át a történéseket, azt is, mit mondasz, mit nem! Javaslom a teljes őszinteséget! – ezzel otthagyta a szinte kővé dermedt férfit.