Tudom

Összes megtekintés: 845 


Persze, hogy tudom, hogy mennyit ér az élet! Miért feltételezed azt rólam, hogy nem tudom? Képzeld, tudom!
Most meg mit kérdezel? Hogy milyen érzés tudni azt, hogy már nem sokáig élek? A lehető legrosszabb kérdés, amit eddigi életemben hallottam. De mégsem! A másik az volt, amikor egyszer megkérdezték tőlem, hogy hol veszítettem el az eszemet. Hát vajon hol? Tudom én azt?
Azt tudni, hogy már nem sokáig élek, az olyan, mintha valaki rengeteg olyan kérdést tenne fel, amelyekre nem lehet felelni. Mert egyszerűen nincs rá felelet.
Ugyanakkor tudom, hogy már nem láthatom sokáig a virágokat, a fákat, a felhőket, a szivárványt, a napot, az esőt, a madarakat repülni az égen. És nem hallhatom a pacsirtát a rét felett, nem hallhatom szeretőm hangját és nem hallhatom a dalt, amely fejemben dúdolva kedvem vidámmá válik. Nem láthatom kedvesem arcát, sugárzó szemét, nem érezhetem édes csókját.
Tudom mit ér az élet! Mindent tudok. Tudom, mint ahogy tudja a patak, hogy merre tart, ahogy tudja a szél, hogy merről érkezik, és ahogy tudja a vihar, hogy meddig tart.
Tudom.

“Tudom” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Timoca !

    Nagyon köszönöm hozzászólásod ! Igazán megtisztelő számomra !

    Csak zárójelben: Bevallom néha szoktam törődni a negatív véleményekkel, mert lehet belőle tanulni. És van egy kedvenc mondásom. Akit mindenki szeret, azt senki sem szeret.
    Szeretettel és barátsággal: M. M. Gabriella:)

  2. Kedves Zsuzsa !
    Nem, nem rám vonatkozik. Egy számomra nagyon kedves ismerősömre. Nagyon lesúlytott.
    Köszönöm kedvességed és nagyon is igazat adok neked!
    Barátsággal: Gabriella

  3. Kedves Gabi!
    Ha Rád vonatkozóan kaptál rossz hírt, akkor megértelek. De még ha így is lenne, akkor is, próbálj meg örülni minden napnak, órának és percnek, ami még vissza van. Én remélem hogy ez még sokára jön el.
    Az életben senki nem tudhatja, hogy melyik nap lesz az utolsó… én sem…mi sem.

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):):)

  4. Kedves Keni, kedves Viola !

    Köszönöm, hogy olvastátok. Bocsánat a gondolatokért. Rossz hírt kaptam a napokban.
    Köszönöm szavaitokat!
    Szeretettel:
    Gabriella

  5. Kedves Gabriella!
    Én sem értem az határozott "tudom" szót. Mi az életben biztosan semmit nem tudhatunk. Egyedül csak EGY tudhatja! Bizonytalanságban és csodák között élünk, de egyikünk sem tudhatja előre a következő pillanatot sem. Sejtéseink lehetnek, de minden változhat az utolsó percig. Kérlek, ne foglalkozz ilyesmivel, ez ártalmas.
    Szeretettel: Viola

  6. Kedves Gabriella !
    Ez amit most olvastam – igazán sem nem próza, sem nem vers.
    De a gondolatok üteme, lüktetése azért mindkét formában kavarog.
    Nem egészen világos előttem a kép?
    Hol van a probléma és miért ilyen a kezdet, és miért ilyen szomorú a vég?
    Tudni valamit, és kérdéseket feltenni, amiket nem lehet ? Ellentét.
    Bevallom én most nehezen értelek.

    De van amikor csak úgy kiírjuk gondolatainkon át érzelmeinket. Ez lehet.
    Tisztelettel !
    keni

Szólj hozzá!