Váratlan vendég

Összes megtekintés: 680 


Egy kora februári délután a meleg szobában olvasgattam. Kint, bár ragyogva sütött a téli Nap, hideg volt.
Hirtelen úgy tűnt kopogtattak az ablakon. A váratlan zajt hallva eszembe se jutott, hogy ez lehetetlen, hiszen emeleti lakásom ablakai utcára nyílnak. Még egy mesebeli óriás sem érheti el az ablakot, hogy bekopogjon. Felpillantva egy kis cinkét láttam meg, ahogy csőröcskéjével hol az ablakot, hol az ablakpárkányt kocogtatta. Éhes lehetett, magot keresgélt.
Csendesen felálltam és hogy el ne ijesszem, szinte lopakodva mentem a konyhába. Mivel semmi madáreledel nem volt a házban kis kenyérdarabot morzsáltam és összekevertem köménymaggal. Ne nevessen senki! Visszatérve a szobába szomorúan láttam a cinke elrepült. Mégis teleszórtam az ablakpárkányt a furcsa eledellel, majd a függöny mögül figyeltem hátha visszajön a madárka. Nem vártam sokáig. Kis idő múlva – láss csodát! – a cinke megjelent. Óvatosan körülnézett, majd olyan gyorsan csipegette a köményes morzsát, hogy szerteszét szóródtak a párkányon. Miután befejezte az evést, talán jól is lakott, megszomjazhatott, mert még álldogált egy kicsit, tollászkodott, megrázta magát, majd hirtelen a magasba lendült.
Jóleső érzéssel néztem utána s bár nem dalolt, mégis mintha szívemmel hallottam volna a kis cinke hálásan búcsúzó örömdalát.

“Váratlan vendég” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. [i]Kedves Gy. Klára ![/i]

    Én is örömmel olvastam kedves felüdítő könnyed soraidat, és beszámolódat, a gondoskodásról, és az emberi szeretetről – az állatok felé.
    Én is önetetőből etetem és magos faggyúgolyókkal a kerti madarainkat, akik egész nyáron hűségesen visszajárnak hozzánk inni, és fürödni és gilisztázni, főleg az esti locsolások után.

    Szeretettel !
    – keni –

  2. Kedves Klára!
    Ilyen percekért érdemes élni, mindig is mondtam, és magam is szívesen cselekszem hasonló dolgokat. Ilyenkor télen madáretetőkbe rakjuk a magvakat otthon és kint a telken is. És a macskának is viszünk mindig valami ennivalót, pedig nem a miénk, hanem valamelyik szomszédé. De mivel odalátogat hozzánk, már megszokta, hogy kap valami harapnivalót, no és persze nyáron innivalót is. Jó érzés ilyen kedves, hasznos dolgokról olvasni, itt a honlapon is!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!