Tarka Mese

Összes megtekintés: 762 


Hol volt, hol nem volt, itt se volt, ott se volt.
Volt egyszer egy szegény ember, ki lakott a faluvégen.
Szíve-lelke büszkesége: aranyhajú felesége, no meg persze
malackája, tehénkéje.
Így élt élete párjával, nyelves-kényes asszonyával.
Szegény ember dolgozgatott. Néha pihent egy-két napot.
Asszony egész nap zaklatta.”Naplopónak” csúfolgatta.
Mi van ember, pihenget? A malacok nem ettek!
Tarka tehén nem ad tejet, mit gondol kend én fejjem meg?
Így ment ez reggeltől-napestig. Nyelvelt, nem dolgozott semmit.
Aranyhaját fésülgette, a tükörben karcsú testét illegette-billegette.
Űzte, hajtotta az urát, főzzön ebédet, vacsorát, mossa ki a szennyes ruhát!
Az ember csak hallgatott… Néha nagyot sóhajtott…
Egyszer aztán egyet gondolt, kettőt lépett, felkapott kerítéslécet, megkergette asszonykáját, nem kímélte domborkáját.
Lett nagy sírás, könyörgés! Fogadkozás, ígérés!
Riska tehén tejet adott, vidáman röfögtek malacok.
Az asszonyka sürgött-forgott, rotyogott a vacsora, édes szóval kínálta.
Így történt meg a csoda!
Így esett meg réges-régen, faluvégen nyáridőben…
Egyszer volt, hol nem volt, szegény ember házas volt.
Így esett megesett, házasember eszes lett.
A mesének vége lett…

Bp. 2008.

“Tarka Mese” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. [i]Kedves Klára ![/i]

    Ma már másod ízben szólok hozzád, mert épp az imént, lejjebb jártam – nálad.

    Van egy régi mondás: *AZ ASSZONY VERVE JÓ* – MIELŐTT KIHÚZOM A GYUFÁT – NEM ÉN MONDOM, – CSAK IDÉZTEM !

    De lehet, hogy régen azért volt benne valami, mert voltak un. "kikapós" menyecskék, *akik nehezen fogták be a lepénylesőjüket*…
    Mese-vers, verses-mese, egyremegy.

    Egy kis meséért azért Neked se kell a szomszédba menned…:D

    Szeretettel !:)
    – keni –

Szólj hozzá!