Képzelet

Összes megtekintés: 748 


Gyönyörű, ahogy az ablakomon besüt a nap. Innen bentről olyan, mint ha már igazán itt lenne a tavasz. Behúztam a sötétítő függönyt, mert szinte már vakított a fény. Így már sokkal jobb.
Elképzelem, hogy odakint zöld rügyekben pompáznak a magas karcsú nyárfák kertem végében. Langyos szellő hintáztatja a patak partján hajladozó szomorú fűzeket. A gyors sodrású vízen letört korhadt faágak úsznak mint sebesebben. Messzebb réti virágok járják táncukat a tavaszi napsugárban megfürdő mezőn. A magasban pacsirták éneke zeng. Képzeletben kisétálok. Elhaladok a nyárfák mellett, göcsörtös köveken egyensúlyozva átkelek a nem túl széles, de nem is keskeny gyors sodrású patakon. Felfrissülök a lágy szellő simogatásától és a tiszta víz hűs illatától. A tarka mezőre kiérvén hanyatt fekszem a színes virágok közé és a kék eget kémlelem. Felettem fehér gyapjas bárányokként úsznak tovább a felhők. A pacsirták most is vígan kergetőznek, mintha nekem adnának elő színdarabot. Szeretem őket hallgatni. Behunyom a szemem, úgy élvezem tovább éneküket. Hasamra fordulok. Előttem nevet felém a kék színű bogáncs. Mellette búzavirág áll magányában. Vajon hogy került ide, hol búza sincs? Tűnődöm el. Talán eltévedt szegény.
Jól érzem magam. Valahogy nem kívánkozom haza menni. De mégis indulnom kell. A nap már a horizontot súrolja. Felállok. Még egyszer körülnézek és magamba szívom mélyen a levegőt. Visszafelé jobb lábammal sikerül belecsúsznom a patakba. Nem esem el. Bal lábam még a kövön tartom. Lassan visszanyerem egyensúlyomat. Érzem lábamon a víz frissességét. A szomorú füzek levelei erősebben sisteregnek a szélben. Megállok az egyik égbe meredő nyárfa mellett. Felnézek rá. Szinte már nem is látni a végét, olyan magas. Eszembe jutott gyerekkorom, mikor még könnyedén másztam fel rá. A végén már egészen elvékonyodtak hajlékony ágai, ahol görcsösen kapaszkodtam, lábamnak biztonságos támaszt keresve. Gyermektestem alatt is erősen kilengett a szélben, de jó volt. Egyszerre félelmetes és mámorító.
Miért ne ? Megpróbálhatnám most is ! Kinyújtottam kezem. Megfogtam a legközelebbi ágat. Lábam ösztönösen lépett felfelé. Első ág. Itt megállok. Hülyeség! Mit akarok én! Leugrom. Halk puffanással huppanok le a kissé sárgás fűbe.
Képzeletem visszasétál íróasztalomhoz. Visszaül székemre. Újra az előttem lévő ablakot figyelem. A függönyök még mindig behúzva. Már így is marad. Kint már besötétedett. Felkapcsolom a kis villanyt, kihúzom a klaviatúrát. Valamit kellene már végre írni. Ujjaimat a billentyűzetre helyezem…

“Képzelet” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Gabriella!
    Képzeleted hatására megpróbáltalak követni, de jó is lenne teljesen átadni magam a valóságon túli, leheletkönnyű álmodozásoknak. Csakhogy nap mint nap itt tocsogok, hajladozok a nagy hóban s nehéz munkával lapátolok, seprek, tisztítom a kijárati utakat kertet és utcát a folyamatosan eső hótól. Most ez van előtérben, de várom a TAVASZT.
    Ugye, nem gátoltam nagyon a képzeletedet?
    Szeretettel: Viola

  2. Kedves Zsuzsanna és Keni !

    Köszönöm kedves hozzászólásotokat és hogy újra olvastatok! 🙂
    Elolvastam a verset és szóltam hozzá pár sort ! 🙂
    Baráti szeretettel: Major Gabriella

  3. [i]Kedves M. Gabriella ![/i]

    Gyönyörű képzeletképet festettél elénk, és ezzel elterelted gondolataimat, arról amit az előbb Krisztina írásában találtam.
    Ez egy igazi idillisztikus csendélet, de a valóságos élet is tud produkálni ilyet.
    Szépen leíírtad pillanattörténetedet és Te is viszatértél a mába, a valóságba, ahol már az dillnek vége szakadt. De nem varrhatod össze ezt a képet – máskor már soha, mert ez így örökre írásodban megmaradt…

    Gratulálok ! :p
    Szeretettel ! 🙂
    – keni –

  4. Kedves Gabriella!
    Valahogy én is így éreztem magam, amikor az ablaküvegen át melegítette arcomat a napsugár,néhány nappal ezelőtt, és ez a néhány perces napfürdőzés ihletett a Fűtő-testek c. versem megírására. Olyan jó elkalandozni egy kicsit legalább így, képzeletben. S ilyenkor biztos, hogy előkerül a klaviatúra is, hogy mielőbb megírjuk a pillanatnyi érzésünket (impressziónkat).

    Jó volt olvasni!

    Üdv.: Torma Zsuzsanna
    :):):)

Szólj hozzá!