Emlékszel ?
Önfeledten játszottunk a korom sötét kisszobában? Mikor még a félelmetes szörnyárnyak is barátsággal köszöntek ránk? Mikor a sejtelmes neszek hallatán kuncogásra állt szánk? Mikor gyermeki vidámsággal fogadtuk el az élet ízeit, még ha néha azok keserűek is voltak?
Emlékszel ?
A kis kopottas szőnyeg versenyautóvá változván süvítve suhant ügyesen kikerülve a bútorlábakat, melyek hatalmas akadályokként ágaskodtak a parkettaúton? Mikor nagyon ügyesen kellett utasának megülnie, hiszen a cél az a fennmaradás esélye volt?
Emlékszel ?
Hol repülővé, hol kecskévé változott a testvér, hogy megnevetetthesse kishúgát? Mikor égbe emelt lábain megtartva őt hegyeket, falvakat, világot repülhetett át? Mikor mekegésére „Duna kavics” eleséget, s desszertként gyermeklány kacagást kapott?
Emlékszel ?
Zárt konyhaajtó mögött izgalmasan sejtelmes és fölöttébb gyanús zörejek hallatszottak ? Mikor a tejüveg mögötti árnyék meglepetése kavargott, s nyál csordult a szájban, hogy azután mohó buzgósággal kanalazhassuk a finom csemegét?
Emlékszel ?
A fiút és a lányt a völgyben utolérte a vihar ? Mikor először a szél borzolta hajukat, azután villámok cikáztak az égen mennydörögve? Mikor a fiú nyakába vette húgát, úgy szaladtak versenyt a természet erejével kicsit ijedten, de annál inkább jó kedvűen?
Emlékszel ?
Elsötétített meleg szobában vetítő hangja duruzsolt ? Mikor kockákként vetítődtek a kisszoba falára meséink. A Mi meséink. Melyeket csak Mi ismerhettünk és ismerünk ma is. Mert a Mi mesevilágunk volt az, melyet akkor és ott mi éltünk meg.
Emlékszem !
Gyermekkorunk kicsiny történetei még most is kockákként vetítődnek ki gondolataim falára. És ezek a kockák mindig elevenek maradnak megszínesítve a múltat, jelent és jövőt !
Jó, hogy megélhettük !
Együtt.
Kedves Kati !
Nagyon szépen köszönöm ! Örülök, hogy tetszett !
🙂
Gabi
Filmkockaként pergő emlék- írásod nagyon tetszett.
Gratulálok!
Drága Keni ! A te véleményed mindig megmelegíti szívemet.
Köszönöm !
Barátsággal: M. M. Gabriella
Kedves Timóca ! Mikor az új írásom beküldöm, szinte már akkortól várom, hogy hozzá szólj a történetemhez! És nagyon megörülök, amikor olvashatom. Nagyon köszönöm, hogy Te is és Zsuzsa is szinte mindegyik írásomhoz hozzászóltok, legyen az jó vagy néha akár rossz is a kritika !
Hálásan köszönöm mert nagy szükségem van rá !
Szeretettel Major Gabriella
Kedves Zsuzsa !
Köszönöm szépen a hozzászólásod! Bizony, nagyon sok mindenre emlékszünk gyermekkorunkból és nekem különösen szép emlékeim vannak erről az időről.
Szeretettel: Major Gabriella
[i]Kedves Gabriella ![/i]
Nem számoltam meg, hogy hányszor is írtad le rövidke életképedben azt a két szót, hogy: [b]EMLÉLSZEL MÉG ?[/b]
Mai ősz fejemmel én is – de szívesen kérdezném meg annyi kedvesemtől. s most ebbe mindenkit beleértek, hogy emlékszer még?
De sajnos sokan vannak olyanok, akiktől ezt már soha nem kérdezhetem.
Ezek az emlékek mára már csak enyémek, és nincs megosztani majdnem senkivel.
Ezzel a pár szóval olyan nyomatékot adtál, és belevittél annyi kedvességet, írásodba, hogy megbizseregtetted bennem is szívem emlékeit, mert mindenki életében talál ilyet sokat, ha kutat…
Még tudnék erről bőven írni, de leírtam, – azt hiszem a lényeget.
[u]Írásodat én is sokra tartom és értékelem ![/u]
[i]Szeretettel ![/i]
– keni –
Kedves Gabriella!
Visszaemlékezésedben egy testvérpár (fivér és nővér) gíermekkori önfeledt játszadozását és együtt megélt kellemes és kellemetlen perceit eleveníted fel. Ha belegondolok, mindannyiunknak mennyi-mennyi sok hasonló élményei lehettek! Csak idő nincs arra, hogy ezt a sok szépet papírra vethessük.
Jó volt olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
:):):):)