Üdülés

Özv. Tripták Lajosné megszállott Helyi Téma olvasó. Most éppen azon füstölög, hogy Őt miért nem kérdezik meg sohasem arról, hogy hol fog nyaralni? Tudod Gabókám (így még sohasem szólított) most is ilyen modern szakmásokat kérdezgettek. Szövőnőt, meg kétkezi, rosszul fizetett melóst nem interjúvoltak. Meg akartam magyarázni, hogy ezek az egyedek lassan ki fognak halni, mint a dinoszauruszok. Manapság (sajnos) nincs szükség rájuk.
Miért van ez így, aranyapám, aki nem Manager, annak már a véleménye sem számít? Ismered Bélát, a műszerészt, írd meg a történetét. Rendben van, Manyi mama, jöjjön a sztori.

Ötvenöt éves volt. A gyerekek kiröppentek. Elhatározta, jöhet végre a kaland az utazás. Elment a kiállításra, összeszedett két tucat prospektust. Távoli, egzotikus vidékek kellették magukat a színes képeken. Kinézte a neki legjobban tetsző országot. Elrohant az utazási irodába, befizette a négyszázkilencvenezer-kilencszázkilencvenkilenc forintot.
Ahhoz, hogy igazán jól érezze magát a nyaraláson, beszerzett néhány új cuccot. Nacit, cipőt, trendi fürdőgatyát. Vett még ezt, azt, lássák van mit a tejbe aprítania. Elhatározta, hogy a csodálatos ország szépséges tájait megörökíti. Vásárolt egy digitális videokamerát, meg egy még ennél is digitálisabb fényképezőgépet. A régi Zenitet nem akarta magával vinni, ciki lett volna. Bevásárló kocsijába pakolta a napsugárzás összes káros hatását kiszűrő naptejet, és becserkészte a legmodernebb, legjobb hatásfokú napszemüveget. Elhatározta, hogy az üdülése alatt csak olyan ételt fog enni, amelyikben nem lesz koleszterin, tartósítószer, viszont telis tele van vitaminnal. Kerül amibe kerül, egyszer élünk. A repülőút elbűvölte. Az utaskísérő hölgyek körülugrálták. Mi szem szájnak ingere, azzal kínálgatták.
A hely paradicsomi, summázta, amikor körbekémlelt az ötcsillagos szálloda panorámás erkélyéről. Belevetette magát a nagybetűs életbe. Napfény, szörfözés, nők, kék ég, kék óceán, bárányfelhők. Ha becsukta a szemét, még a bégetést is hallani vélte. Isteni étkek, isteni italok.

Csöngött a vekker, ronda, rekedt hangján. Kialvatlanul, morcosan ébredt. Későn került ágyba. Meló után még elugrott fusizni. Kénytelen volt, mert a fizetése, pár évvel a nyugdíj előtt röhejesen kevés volt. A főnöke szerint sok munkanélküli örült volna ennyinek. Ez volt az egyetlen dolog, amiben egyetértettek.
Az álom azonban szép volt. Nagyon szép.

Írta: Schődl Gábor